Brazília a megújuló energiáért

Már két évvel ezelőtt, a brazíliai futball világbajnokság idején is sokat hallattunk arról, hogy az új stadionok energiaellátását napelemek biztosítják. A megújuló energia immár a legszegényebb negyedeket is elérte az olimpia országában.

Rio de Janeiro egyik favelának (brazil nyomornegyed), Babiloniának lakói elhatározták, hogy napelemek felszerelésével csökkentik a villanyszámlák összegét. Ez a kis forradalom a dél-amerikai kontinens egyik legnyomorúságosabb településén úgy válhatott valóra, hogy a lakosok létrehoztak egy nonprofit társaságot, a RevoluSolart, és a helyi szakemberek ingyen végezték el a munkák nagy részét.

Az első két telepítést egy fogadó és egy vendéglő tetején már fel is avatták. Az állami AG RIO adott hozzá minihitelt és a számítások szerint a beruházás 6 év alatt térül meg. A villamos energia a favela számára onnantól kezdve ingyenes lesz.

„Tervük a fenntartható fejlődés példája, amelynek társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi előnyei lesznek. Ezenkívül az akció azoknak számára, akik eddig megtapasztalták nemzedékeken keresztül a társadalomból való kizártságot, önérzetet és büszkeséget is ad” – nyilatkozta a helyi sajtónak Pol Dhuyvetter, a RevolSolar elnöke.

Mivel Rióban az elmúlt két évben a villamosenergia ára megduplázódott, Babilonia lakóinak kezdeményezése minden bizonnyal követőkre talál.

Az országban még kevés a decentralizált alternatív energiaforrás. A múlt év novemberig mindössze 1285 kis egység volt, ezt akarja a brazil kormány 2024-re 1,2 millióra emelni.

Napelemek a vízen

Új tendencia rajzolódik ki a világban a vízre telepített napelemekkel, amelyek teljes szimbiózisba kerülnek a környezettel. India, Japán, Nagy-Britannia mellett immár Brazília is felkerült erre a képzeletbeli térképre. A brazil állami energetikai ügynökség a közelmúltban bejelentette, hogy szabad utat ad az amazóniai Balbina vízierőműre telepíthető napelemes moduloknak. A lebegő napelemes létesítmény teljesítménye kezdetben 1 MW lesz, a későbbiekben azonban 5 MW-ra bővítik. Hasonló létesítményt terveznek a bahiai Sobradinho vízierőműnél is.

E telepítéseknek Brazíliában nem a földdel való takarékosság az oka, hanem a vízi erőművek jobb kihasználása, ugyanis azoknak száraz időszakban kisebb az energiahozama, így, a már meglévő struktúrára telepített napelemekkel pótolni tudják a kieső energiamennyiséget.

A bahiai vízierőműre a tervek szerint 50 ezer négyzetméternyi napelemet raknak. A két beruházás várható ára csaknem 27 millió dollár, de 2019 végére már 10 MW tiszta energiát fognak termelni – írja a Rinnovabili.it.

Extra karbonlábnyomú a riói olimpia

A világ legnagyobb sporteseménye igencsak megterheli a környezetet: 3,6 millió tonnára becsülik a játékok karbonlábnyomát – azaz a rendezvénnyel kapcsolatos szén-dioxid kibocsátást, ami az eddig rekordnak számító londoni olimpiát (3,4 millió tonna) is felülmúlja.

Összehasonlításképpen a pekingi lábnyom 1,18 millió tonna volt, a 2014-es brazil foci vb pedig 2,7 millió tonnát bocsátott ki, egymillióval többet, mint a 2010-es dél-afrikai. Magyarország bő három hét alatt éri el ezt a mennyiséget.

A rendezők szerint nem a szervezés vagy az építkezés pazarló; a két legnagyobb kibocsátási tételt a nézők, résztvevők utazása és elszállásolása jelenti – pontosabban az a kibocsátás, ami a repülőgépek által elfogyasztott kerozinhoz, a légkondicionáló berendezések áramigényéhez kapcsolódik.

A rendezők mentségére szóljon, hogy korszerű sporteseményhez illően a teljes szén-dioxid-kibocsátást ellentételezik, például fákat telepítenek vissza olyan területekre, ahol korábban erdőt irtottak. Brazília egyébként is komoly erőfeszítéseket tesz a klímaváltozás megfékezésére, tavaly Párizsban vállalták, hogy 2025-re 37 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2005-höz képest.

A klímaszakértők szerint kivételes, hogy fejlődő országként abszolút értékű csökkenést vállaltak. Számszerűen a 2005-ös 2,1 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátását 1,3 milliárd tonnára tervezik csökkenteni.

Brazília a világ hatodik legnagyobb kibocsátó országa, ahol a dzsungelek irtása adja a kibocsátás legnagyobb részét. Az erdőirtást következetesen lassították az elmúlt 10 évben, és a kormány azt ígéri, hogy 2030-ra teljesen felhagynak vele.

Harc az illegális derítők ellen

Közben Minas Gerais állam törvényt szándékozik hozni az olyan derítő tározók felszámolásáról, mint a samarcói, amelynek beomlása tavaly novemberben az ország történetének egyik legnagyobb környezeti katasztrófáját okozta.

Ezt a típusú tározót általában a bányákból kikerülő mérgező iszap tárolására használják.

A törvény jelentős változást hoz az ország környezetvédelmi politikájában, a korábbi kabinet illetékesei ugyanis elutasították ezt a lehetőséget. A derítő tározók megszüntetése komoly gazdasági érdekeket sérthet, mert ez emelheti az új bányaprojektek költségeit és kedvét szegheti a beruházóknak. A mérleg másik oldalán azonban ott van a környezet védelme.

A derítő tározók megépítése olcsóbb, mint a víztározóké, de sokkal veszélyesebbek is, mert nem szilárd kőzetre támaszkodnak, vagy külön erre a célra megépített pillérekre, hanem a bányából kikerülő veszélyes anyagok rétegeire. A bányákban gazdag országok közül eddig csak Chile tiltotta be a derítő tározókat, ahol korábban földrengések miatt következtek be katasztrófák.

Számtalan város alkalmatlanná válhat az olimpia rendezésére

A globális felmelegedés miatt az északi félteke legtöbb városa alkalmatlanná válhat arra 2085-re, hogy nyári olimpia házigazdája legyen, köztük van Isztambul, Madrid, Róma, Párizs és Budapest, amelyek pályáztak vagy pályáznak a 2020-as vagy a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezésére, vagy Tokió a 2020-as játékok helyszíne - állapították meg amerikai tudósok.

The Lancet orvostudományi folyóiratban megjelent cikk szerint Kirk Smith és John Blames, a Kaliforniai Egyetem professzorai és tudóstársaik a klímaváltozás modellezése és az olimpiai házigazdák jelenlegi kiválasztásának biztonsági követelményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Nyugat-Európán kívüli 543 vizsgált városból csupán nyolc - köztük Szentpétervár, Riga, Ulánbátor, Vancouver, San Francisco, Calgary - lesz elég hűvös ahhoz, hogy nyári olimpia házigazdája legyen. Latin-Amerikában és Afrikában nem lesz egyetlen nagyváros sem, Nyugat-Európában 25 város teljesítheti a követelményeket.

A 22. századra viszont, ha a tudósok előrejelzései teljesülnek, az északi féltekén csupán négy lehetséges nagyváros - Dublin, Belfast, Edinburgh és Glasgow felel majd meg a követelményeknek. A tanulmány készítői az északi féltekére összpontosítottak, ahol a világ népességének 90 százaléka él.

Hatszázezer lakosnál nagyobb városokat vonták be tanulmányukba, és kizárták az 1600 méter fölött fekvőket, mivel az ilyen magasságban rendezett olimpia - mint az 1968-as mexikóvárosi - számos kihívással járt a versenyzők egészségére.

A tudósok a nyári olimpiák esetében azt vették alapul, hogy ha az adott helyszín esetében 10 százaléknál nagyobb az esélye annak, hogy röviddel a versenyszám megrendezése előtt el kell halasztani a maratonfutást - a nyári olimpiai játékok egyik legjelentősebb külszíni eseményét -, akkor az adott város alkalmatlan olimpia rendezésére.

A tudósok a jövőbeni olimpiai játékok helyszíneinek életképessége megállapításához a WBGT-re (wet bulb globe temperature = a hőmérsékletből, a páratartalomból, a napsugárzás erősségéből és a szél sebességéből számított standard) támaszkodtak mint mérőeszközre. Ez a négy tényező alapvető a hőség okozta fokozott megterhelésből fakadó kockázatok reális felméréshez.