Merkel komoly gondban

Angela Merkel hétfőn tért vissza szabadságából. Kemény hónapok előtt áll, hiszen politikai jövője forog kockán. A müncheni, illetve a würburgi, valamint az asbachi merénylet ismételten a kormány menekültpolitikájára irányította a figyelmet. Különösen rossz hír számára, hogy saját pártjában, a CDU-ban sem ért egyet a többség a jelenlegi irányvonallal. Hamarosan nyilatkoznia kellene arról, ő lesz-e az uniópártok listavezetője a jövő őszi parlamenti választáson.

Merkel-eufóriáról mostanság aligha lehet beszélni. Nincs nyugalom pártjában, a német kereszténydemokratáknál sem. A CDU két részre szakadt. Akadnak, akik egyetértve Horst Seehofer CSU-elnökkel radikális lépéseket sürgetnek a menekültpolitikát illetően, míg vannak olyanok, akik a szociáldemokratákhoz hasonlóan kitartanának a mérsékeltebb irányvonal mellett.

Vita alakult ki a párton belül a burka viseléséről is. Ebben a kérdésben azonban kompromisszumos megoldás körvonalazódik. Peter Tauber, a CDU főtitkára azt közölte, pártja elutasítja a teljes testet elfedő kendőt, ez ugyanis teljesen ellentétes az integrációval. „Ez nem illik az országunkhoz” – fejtette ki hozzátéve, ebben „teljes is az egyetértés. A burka viselését azonban a későbbiekben szabályozhatják részletesebben.

Több CDU-s tartományi belügyminiszter követelte – különösen a keletnémet tartományokból – hevesen a burka tilalmát. Harcias hangokat lehetett hallani e tekintetben Mecklenburg-Elő-Pomerániából, ami azért érthető, mert szeptemberben a tartományban választást rendeznek. Thomas de Maiziere német belügyminiszter nemet mondott a kereszténydemokrata „radikálisoknak” a kettős állampolgárság megszüntetésére vonatkozó javaslatára azzal a kijelentéssel, mely szerint „nem lehet mindent betiltani, amit az ember elutasít”.

E mondatáért elismeréssel illette nemcsak Sigmar Gabriel alkancellár, a szociáldemokrata SPD elnöke, hanem Joachim Gauck államfő is.

Bár a CDU-ban a jelek szerint sikerül enyhíteni a feszültséget, s országosan is elülhet a vihar, ha nem történik az országban újabb merénylet, a kancellár népszerűségének zuhanása egy hónap alatt több mint tíz százalékkal egyértelmű jele annak: Merkel mennyire sérülékennyé válik menekültpolitikája kapcsán.

Mint a Spiegel írja, a kancellár nyári szabadsága is nyugtalanabbul telt a szokásosnál. Bár felkereste kedvenc nyaralóhelyeit, Uckermarkot, Bayreuthot, Dél-Tirolt, ám a zavaros időszakot jelzi, hogy már öt nappal szabadságának megkezdése után rövid időre visszatért Berlinbe, hogy jelezze: menekültpolitikájában a merényletek ellenére sem tervez radikális változásokat.

Fellépésével kapcsolatban – ismét elhangzott a már tavaly híressé vált „úrrá leszünk a menekültválságon” mondata – megoszlottak a vélemények, Seehofer például egyértelműen elhatárolódott tőle. A felmérések szerint a lakosság nagy része sem fogadta kitörő lelkesedéssel szavait.

A belbiztonság kapcsán kialakult vita biztosan nem ér véget a következő hónapokban sem. Maga Merkel július végén kilencpontos tervezetet tett közzé, amellyel a biztonság javítását tűzte ki célként, s ezt belügyminisztere további pontokkal is kiegészítette, ám a CDU-ban sokan úgy vélik, hogy mindezeknél még keményebb intézkedésekre lenne szükség.

Bár szerencsére az utóbbi hetekben nem volt újabb merénylet Németországban, a kancellár ettől függetlenül nagyon nehéz időszakra számíthat, amelynek során eldőlhet saját sorsa. Bár kevesen vonják csak kétségbe azt, hogy jövőre ő lesz a CDU-CSU miniszterelnök-jelöltje, hivatalosan erről még nem nyilatkozott. Ám a Spiegel szerint hamarosan be kell jelentenie terveit. Decemberben, Kölnben újraválaszthatják a CDU elnökének, s nehéz elképzelni azt, hogy még ekkor sem nyilatkozik kancellári jövőjét illetően.

Külpolitikai szempontból is rendkívül nehéz hónapok jönnek. A Brexittel kapcsolatos júniusi népszavazás óta ugyan valamelyest megnyugodtak a kedélyek az Európai Unióban, s az már most körvonalazódik, hogy 2018 vége előtt biztosan nem lehet számítani a britek kilépésére, mégis az Unió egy-egy krízishelyzetben szinte pillanatok alatt méhkassá alakul, amint erre a visegrádi államok is nem egyszer szolgáltattak példát.

A szíriai háború továbbra is komoly kihívást jelent az EU-nak, már csak a menekültáradat miatt is, ám ennél is komolyabb nehézségeket okoz az Unió és Törökország, az EU és Oroszország viszonya, valamint az ukrajnai kérdés, továbbá az ismét élesedő Kijev-Moszkva konfliktus.

Nagy fejfájást jelent a kancellár számára a Törökországgal megkötött menekültügyi. Ő továbbra is kitart emellett, mert szerinte garanciát jelenthet arra, hogy minél kevesebb menekült érkezzen az EU területére, de az Unióban is egyre erősödnek a hangok, amelyek szerint új utakat kell találni, mert nem engedhető meg az, hogy Ankara, s elsősorban Recep Tayyip Erdogan elnök folyamatosan zsarolhassa Brüsszelt. A török államfő ráadásul minden alkalmat megragad arra, hogy a német politikusokat is bírálja, amivel talán tudatosan feszültséget akar provokálni a német kormánykoalícióban.

Most mindenesetre Angela Merkelnek a belpolitikai gondok megoldására kell koncentrálnia. Szerdán és csütörtökön látogat el Mecklenburg-Elő-Pomerániába, hogy segítse a CDU kampányát. Amennyiben mind itt, mind Berlinben rosszul szerepelne a CDU, úgy még inkább felmerülhet a kancellár felelőssége. Lélektani szempontból is óriási a két választás jelentősége, hiszen ha rácáfolva a várakozásokra a kereszténydemokraták jobban szerepelnének a vártnál, az a kancellár országos megítélésére is kedvező hatást gyakorolna, s talán halkabbá válnának a Merkelt bíráló hangok.

Amennyiben viszont a CDU kikerülne a hatalomból mindkét tartományban, úgy annak az berlini szövetségi politikát is alapjaiban meghatározó következményei lennének, mivel problematikusabbá válna a jövőre leköszönő Joachim Gauck államfő utóda kijelölésének folyamata.

Jövő év februárjában kell megválasztani az új elnököt, s amennyiben a két tartományban tisztán baloldali kormány alakulna, úgy sokan erőteljesebben követelhetik, hogy baloldali érzelmű személyiséget válasszanak meg legfőbb közjogi méltóságnak, s a három baloldali párt fogjon össze már a jelöltállításnál is. Ha azonban ez így történne, az nyilvánvalóan feszültségeket gerjesztene a nagykoalícióban is.

A következő hónapokban tehát sok kérdésre kell választ kapnunk a német politikában. Az azonban még mindig a legvalószínűtlenebb forgatókönyv, hogy Merkel lelépne a német belpolitika színpadáról. Annál is inkább, mert bírálatok ide vagy oda, jelenleg honfitársai sem látnak nála alkalmasabb személyt a posztra. S nélküle nehéz elképzelni az egyre sűrűsödő európai gondok megoldását is.

Az első nagy megmérettetés

Az első komoly megmérettetés a kancellár számára a szeptemberi berlini és előpomerániai tartományi választás lesz. A felmérések szerint a szociáldemokraták mindkét tartományban, ha minimális előnnyel is, de vezetnek.

A Bár Mecklenburg-Elő-Pomerániában az SPD egyértelmű veszteségeket könyvelhetett el az előző, 2011-es választáshoz viszonyítva, 24 százalékos népszerűsége – egyelőre legalábbis – az első helyhez is elég lehet a szeptember 4-én esedékes választáson. Egy százalékkal lemaradva áll a második helyen a CDU.

A keletnémet tartományokban hagyományosan erős Alternatíva (AfD), valamint a Balpárt 19-19 százalékhoz juthat, a Zöldekre pedig hat százalék voksolna. Ha ilyen eredmény születne a választáson, akkor Erwin Sellering szociáldemokrata miniszterelnök tovább kormányozhatna a CDU támogatásával. Június végén egyébként még a CDU állt az élen 25 százalékkal, az SPD 22 százalékot kapott volna. Amennyiben az SPD a Balpártot és a Zöldeket választaná koalíciós partnernek, a CDU kiesne a hatalomból.

Berlinben az Insa felmérése szerint szintén az SPD áll az élen 23 százalékkal, második helyen állnak a Zöldek 19 százalékkal. A CDU harmadik 18-cal, a Balpárt negyedik 15-tel. Az AfD 14 százalékos eredményben reménykedhet a szeptember 18-án esedékes voksoláson. A liberális FDP öt százalékot kaphat, így megvan az esélye arra, hogy visszatérjen a berlini parlamentbe.