Merkel-eufóriáról mostanság aligha lehet beszélni. Nincs nyugalom pártjában, a német kereszténydemokratáknál sem. A CDU két részre szakadt. Akadnak, akik egyetértve Horst Seehofer CSU-elnökkel radikális lépéseket sürgetnek a menekültpolitikát illetően, míg vannak olyanok, akik a szociáldemokratákhoz hasonlóan kitartanának a mérsékeltebb irányvonal mellett.
Vita alakult ki a párton belül a burka viseléséről is. Ebben a kérdésben azonban kompromisszumos megoldás körvonalazódik. Peter Tauber, a CDU főtitkára azt közölte, pártja elutasítja a teljes testet elfedő kendőt, ez ugyanis teljesen ellentétes az integrációval. „Ez nem illik az országunkhoz” – fejtette ki hozzátéve, ebben „teljes is az egyetértés. A burka viselését azonban a későbbiekben szabályozhatják részletesebben.
Több CDU-s tartományi belügyminiszter követelte – különösen a keletnémet tartományokból – hevesen a burka tilalmát. Harcias hangokat lehetett hallani e tekintetben Mecklenburg-Elő-Pomerániából, ami azért érthető, mert szeptemberben a tartományban választást rendeznek. Thomas de Maiziere német belügyminiszter nemet mondott a kereszténydemokrata „radikálisoknak” a kettős állampolgárság megszüntetésére vonatkozó javaslatára azzal a kijelentéssel, mely szerint „nem lehet mindent betiltani, amit az ember elutasít”.
E mondatáért elismeréssel illette nemcsak Sigmar Gabriel alkancellár, a szociáldemokrata SPD elnöke, hanem Joachim Gauck államfő is.
Bár a CDU-ban a jelek szerint sikerül enyhíteni a feszültséget, s országosan is elülhet a vihar, ha nem történik az országban újabb merénylet, a kancellár népszerűségének zuhanása egy hónap alatt több mint tíz százalékkal egyértelmű jele annak: Merkel mennyire sérülékennyé válik menekültpolitikája kapcsán.
Mint a Spiegel írja, a kancellár nyári szabadsága is nyugtalanabbul telt a szokásosnál. Bár felkereste kedvenc nyaralóhelyeit, Uckermarkot, Bayreuthot, Dél-Tirolt, ám a zavaros időszakot jelzi, hogy már öt nappal szabadságának megkezdése után rövid időre visszatért Berlinbe, hogy jelezze: menekültpolitikájában a merényletek ellenére sem tervez radikális változásokat.
Fellépésével kapcsolatban – ismét elhangzott a már tavaly híressé vált „úrrá leszünk a menekültválságon” mondata – megoszlottak a vélemények, Seehofer például egyértelműen elhatárolódott tőle. A felmérések szerint a lakosság nagy része sem fogadta kitörő lelkesedéssel szavait.
A belbiztonság kapcsán kialakult vita biztosan nem ér véget a következő hónapokban sem. Maga Merkel július végén kilencpontos tervezetet tett közzé, amellyel a biztonság javítását tűzte ki célként, s ezt belügyminisztere további pontokkal is kiegészítette, ám a CDU-ban sokan úgy vélik, hogy mindezeknél még keményebb intézkedésekre lenne szükség.
Bár szerencsére az utóbbi hetekben nem volt újabb merénylet Németországban, a kancellár ettől függetlenül nagyon nehéz időszakra számíthat, amelynek során eldőlhet saját sorsa. Bár kevesen vonják csak kétségbe azt, hogy jövőre ő lesz a CDU-CSU miniszterelnök-jelöltje, hivatalosan erről még nem nyilatkozott. Ám a Spiegel szerint hamarosan be kell jelentenie terveit. Decemberben, Kölnben újraválaszthatják a CDU elnökének, s nehéz elképzelni azt, hogy még ekkor sem nyilatkozik kancellári jövőjét illetően.
Külpolitikai szempontból is rendkívül nehéz hónapok jönnek. A Brexittel kapcsolatos júniusi népszavazás óta ugyan valamelyest megnyugodtak a kedélyek az Európai Unióban, s az már most körvonalazódik, hogy 2018 vége előtt biztosan nem lehet számítani a britek kilépésére, mégis az Unió egy-egy krízishelyzetben szinte pillanatok alatt méhkassá alakul, amint erre a visegrádi államok is nem egyszer szolgáltattak példát.
A szíriai háború továbbra is komoly kihívást jelent az EU-nak, már csak a menekültáradat miatt is, ám ennél is komolyabb nehézségeket okoz az Unió és Törökország, az EU és Oroszország viszonya, valamint az ukrajnai kérdés, továbbá az ismét élesedő Kijev-Moszkva konfliktus.
Nagy fejfájást jelent a kancellár számára a Törökországgal megkötött menekültügyi. Ő továbbra is kitart emellett, mert szerinte garanciát jelenthet arra, hogy minél kevesebb menekült érkezzen az EU területére, de az Unióban is egyre erősödnek a hangok, amelyek szerint új utakat kell találni, mert nem engedhető meg az, hogy Ankara, s elsősorban Recep Tayyip Erdogan elnök folyamatosan zsarolhassa Brüsszelt. A török államfő ráadásul minden alkalmat megragad arra, hogy a német politikusokat is bírálja, amivel talán tudatosan feszültséget akar provokálni a német kormánykoalícióban.
Most mindenesetre Angela Merkelnek a belpolitikai gondok megoldására kell koncentrálnia. Szerdán és csütörtökön látogat el Mecklenburg-Elő-Pomerániába, hogy segítse a CDU kampányát. Amennyiben mind itt, mind Berlinben rosszul szerepelne a CDU, úgy még inkább felmerülhet a kancellár felelőssége. Lélektani szempontból is óriási a két választás jelentősége, hiszen ha rácáfolva a várakozásokra a kereszténydemokraták jobban szerepelnének a vártnál, az a kancellár országos megítélésére is kedvező hatást gyakorolna, s talán halkabbá válnának a Merkelt bíráló hangok.
Amennyiben viszont a CDU kikerülne a hatalomból mindkét tartományban, úgy annak az berlini szövetségi politikát is alapjaiban meghatározó következményei lennének, mivel problematikusabbá válna a jövőre leköszönő Joachim Gauck államfő utóda kijelölésének folyamata.
Jövő év februárjában kell megválasztani az új elnököt, s amennyiben a két tartományban tisztán baloldali kormány alakulna, úgy sokan erőteljesebben követelhetik, hogy baloldali érzelmű személyiséget válasszanak meg legfőbb közjogi méltóságnak, s a három baloldali párt fogjon össze már a jelöltállításnál is. Ha azonban ez így történne, az nyilvánvalóan feszültségeket gerjesztene a nagykoalícióban is.
A következő hónapokban tehát sok kérdésre kell választ kapnunk a német politikában. Az azonban még mindig a legvalószínűtlenebb forgatókönyv, hogy Merkel lelépne a német belpolitika színpadáról. Annál is inkább, mert bírálatok ide vagy oda, jelenleg honfitársai sem látnak nála alkalmasabb személyt a posztra. S nélküle nehéz elképzelni az egyre sűrűsödő európai gondok megoldását is.
