Lassan két hónapja hogy Hortobágyon négy tűzszerész életét vesztette. A honvédség viszont mind a mai napig nem tett szinte semmit a családok kártalanításáért – írja a varosikurir blog. A lap azt kutatta, hogy a hősi halott hátramaradott családtagjainak valóban minden segítséget megad-e a honvédség és a minisztérium, vagy szeretnének minél gyorsabban és „egyszerűbben”- értsd: olcsóbban - túllépni a tragédián. Az információt, hogy egyelőre még szinte semmi nem történt a kártalanítás ügyében több forrás is megerősítette.
A tragédia után a Honvédelmi Minisztérium is és a Magyar Honvédség is többször nyilatkozta, hogy nem hagyják magukra a családokat, ez a kijelentés persze kicsit üresen cseng, különösen annak tudatában, hogy éppen e tragédia kapcsán derült fény arra, hogy a Hende Csaba miniszter már évekkel ezelőtt felmondta a katonákra kötött élet- és felelősségbiztosítást, mert túl drágának ítélte azt.
A családok közvetítő útján úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak megszólalni az ügyben. Erős a gyanúnk – írja a varosikurir -, hogy a „nem kívánnak” formula ez esetben talán a „nem mernek” szinonimájaként érthető.
Csupán annyi történt, hogy a tárca az elhunytak hozzátartozói részére soron kívül, jelentős összegű kártérítési előleg megállapításáról és kiutalásáról gondoskodott, megtérítette a temetéssel kapcsolatos költségeket és a kegyeleti juttatások részeként úgynevezett temetési segélyt is folyósított – közölte a tárca.
Ugyanakkor a tűzszerész alakulat körül feltárt helyzet súlyos felelősségi kérdést vet fel a közvetlen parancsnoki, illetve vezérkari és minisztériumi vezető szinteken is. Mint minden fegyveres szervezetnél, így a honvédségnél is alap a korlátlan parancsnoki felelősség elve – a miniszterig bezárólag. A tűzszerész-hadihajós ezred alighanem a honvédség legmostohábban kezelt egysége.
Nemrég jelent meg például a sajtóban, hogy meglehetősen silány, ukrán Kolibri felfújható csónakokat szereztek be, amik katonai célra alkalmatlanok. Így az állomány inkább az ősrégi, még a Néphadseregtől örökölt rohamcsónakokat használja. Volt katonák döbbenetese állapotokról számoltak be: alig jut üzemanyag a hajókba, így jobb híján felesleges munkákat végeztetnek velük, de sok munkaóra megy el protokolleseményekre való felkészüléssel is. A honvédség hadihajói ugyanis leginkább a különböző delegációk kiszolgálására kellenek, mivel a jó adottságú újpesti hadikikötő a hivatalos és kevéssé formális katonai rendezvényeknek egyaránt népszerű helyszíne.
Sok hadihajózó katona még így is túlteljesíti feladatát. A rossz állapotban lévő Ercsi naszádot például az állomány saját költségén (!) újította fel.
A tűzszerészeknél még ennél is rosszabb a helyzet. A Tűzszerész és Hadihajós Ezrednél 2012-ben 14 500 órával kellett többet dolgozniuk a katonáknak, 2013-ban ez a szám 34 600-ra, 2014-ben 47 ezerre nőtt, majd 2015-re 45 600-ra mérséklődött. (Egy naptári év 8760 óra, tehát évente akár 5-6 évnyi túlórát is teljesít az állomány.)
A túlórák száma aligha lehet független a hortobágyi lőszermentesítési feladatok rohammunkájától, bár ezt a HM tagadja. Logikusan viszont semmi más nem indokolhat ilyen mértékű túlmunkát.
A tűzszerész-tragédia nyomozása még folyik, de úgy látható, hogy rendszerszintű felelősséget a hatóságok, bizottságok nem kívánnak megállapítani. Amint azt egy – lapunknak már korábban több részletet felfedő – katonatiszt elmondta, elsősorban a vezérkar, illetve a politikai vezetés hibáit elfedni szándékozó irányban folynak a vizsgálatok. Mint mondta, csak remélni lehet, hogy az – immár orosz szakértők bevonásával is zajló - eljárás végén nem próbálják „elkenni” a hadvezetés nyilvánvaló anyagi és politikai érdekekből hozott hibás döntéseit, és nem az áldozatokat teszik kizárólagos felelőssé.
