Felbukkannak már a hírek a főváros 1937. évi költségvetéséről. Már előkészítik a terveit, már emlegetik a pártközi értekezletet. Még minden csak körvonalakban, homályosan mutatkozik. Nem is lehet így, kezdeti állapotában a főváros következő pénzügyi esztendejét pontosan megrajzolni. De az előzetes hírek közül különös fenyegetések ütköznek ki. Illetékes nyilatkozatok a beruházások csökkentéséről beszélnek. A fővárosnak nincs fedezete, mondják. Nem lesznek közmunkák, nagyobb új munkaalkalmak, mert a főváros vezetőinek a kormány megkötötte a kézét. Akárhogyan is van, megdöbbenve kérdezzük, hogyan képzelik ezt a főváros urai? Lehet-e egy világvárosnak lemondania a fejlődésről? Lehetséges-e , hogy a munkanélküli tömegek munkaéhségét ne csillapítsák ? És szabad-e egy ilyen nagy városnak már előre lemondania az építésről, a városfejlesztésről, az alkotó munkáról? Azt hisszük, hogy ennek a városnak nem fenyegető kijelentésekre, hanem bátor tevékenységre van szüksége.