2010-ben a hivatalban lévő köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta számomra. Rendkívül büszke voltam rá, elsősorban saját magam előtt. Az adományozás indoklása "a globalizációs folyamatok mikro- és makrogazdasági összefüggéseire és következményeire koncentrálódó tudományos, oktatási és elemzési munkássága elismeréseként" adományozott, számomra nagyon magas rangú elismerés tett büszkévé, addigi munkám valamilyen hivatalos, politikamenetes elismerését éreztette velem. Ez az érzés változatlanul bennem van.
Ugyanakkor most mégis, komoly vívódás után, úgy döntöttem, vissza kell adnom ezt az elismerést. Én sem tudok, lelkiismereti okokból olyan emberek elismert körébe tartozni, amelynek tagjává vált egy olyan újságíró - éppen többek között újságírói munkásságának elismeréseként -, aki nyíltan rasszista, antiszemita nézeteket, véleményeket tár a széles nyilvánosság elé, ezzel indirekt rasszizmusra, antiszemitizmusra ösztönöz, és tette ezt azután is, mint megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjét.
A huszadik századi magyar történelem szörnyű időszakai megtanítottak bennünket arra, hogy az üldözést, a kirekesztést, az antiszemitizmust, a megkülönböztetés legvadabb formáit és módjait mindig a társadalom tudati átformálása alapozta meg. Az üldözések mindig szavakkal kezdődtek.
A most kitüntetést kapott újságíró napjainkban folyamatosan ilyen munkásságot végez, ezzel, mint véleményformáló, a legvadabb indulatok megalapozását segítheti.
Bár kitüntetésem nem teljesen azonos kategóriájú, tisztikereszt, mégsem bírok lelkiismereti okokból azonos elismerési csoportban lenni a most díjazottal. Ezért a napokban postán elküldöm Önnek a 2010-ben nagy örömmel átvett Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésemet.
2016. augusztus 23.
Tisztelettel:
Gál Péter
közgazdász, egyetem tanár
