Az Oxfordi Egyetem kutatói azt állítják, hogy a fák évgyűrűire támaszkodó új módszerükkel forradalmasítani lehet az ősi, például egyiptomi vagy maja civilizációk kormeghatározását.
A sugárkitörések idején szokatlanul nagy mennyiségben halmozódott fel a radioaktív szén-14 izotóp a fák évgyűrűiben, és ez segíthet megbízhatóan behatárolni az események történési idejét. Az elkülönülő csúcsok időjelzőként szolgálnak, mintha egy titkos óra lenne elrejtve az építőfákban, a papiruszokban, az élő növényekből vagy más szerves anyagokból készült kosarakban, állítja a Royal Society Journal Proceedings A folyóiratban megjelent cikk.
A kutatók úgy vélik, hogy az erős napviharok a Földet elérő nagy sugárkitöréseket okoztak Kr. u. 775-ben és 994-ben. Ezek elkülönülő csúcsokat hoztak létre az akkoriban növő fák radiokarbon-koncentrációjában. Az események pontosan datálhatók, mert az évgyűrűk olyan archívumokhoz tartoznak, amelyekben minden évgyűrű növekedési éve pontosan tudott.
Az új kutatásban a szerzők körvonalazzák, hogyan tudtak hasonló csúcsokat detektálni a világszerte jelenlévő több ezer éves évgyűrűanyagban. Azt állítják, hogy még maroknyi ilyen időjelző is lehetővé teszi számukra egy megbízható kormeghatározó keret összeállítását a fontos civilizációkat illetően.
A sarkalatos pont, hogy ezek az időjelzők minden élő növényben és fában jelen vannak, amelyek a sugárkitörések idején nőttek, beleértve az ősi épületekhez használt fa építőanyagot vagy más növényből készült terméket.
A cikk azt sugallja, hogy a létező évgyűrűadatok valószínűleg feltárnak más radiokarbon hullámzásokat adott években. A gondot azonban az okozza, hogy az évgyűrűadatok csak évtizedes blokkokban állnak rendelkezésre, nem évről évre.
A cikk egy korszerű matematikai módszert javasol az adott évek kiszűrésére ezekben a blokkokban, hogy megállapítsák, mikor fordultak elő a „változási pontok" a radiokarbonszintekben.
