A Népszava augusztus 19-i száma idéz egy blog bejegyzést, amelynek címe (Halszagú Magyarország puhapöcs generációja) jelzi az írás lényegét, miszerint puhapöcs generációt alkotunk. Egy ilyen generáció jellemzője az, hogy kritikátlanul alkalmazkodik a regnáló politikai hatalomhoz és kitaszítottságát (útszélen való létet) is elfogadja. Az érvényes politikai szótár szerint a jelző méltatlan a mai generációhoz, amely küzd életéért és jövőjéért. Helyesebb volna a "belátó generáció" kifejezést alkalmazni. Ezt egy, a közrádióban elhangzott esettel szeretném alátámasztani. Néhány héttel ezelőtt a Vasárnapi Újság című műsorban az egyik ismert politológus elemezte a közvélemény tájékozottságát, és támogatását a kiemelten fontos kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban.
Megállapította, hogy például a pedagógusok és a rendvédelmi dolgozók béremelései a lakosság körében 90 százalék fölött ismertek, és szintúgy 90 százalék fölött támogatottak a kormányintézkedések. A CSOK ismertsége 95 százalékos, támogatottsága 60 százalék fölötti azok körében is, akik tudják, hogy semmiképpen sem juthatnak hozzá. Ez egy szolidáris nemzet megnyilvánulása – tette hozzá az elemző. Magam részéről ebben a vonatkozásban nem használnám a szolidáris jelzőt, hanem inkább a belátás fogalmat. Ha egy magában véve pozitív kormányintézkedésből kizártak, önmaguk belátják kizártságuk jogosságát, akkor szerintem nem puhapöcs generációról van szó, hanem egy a realitásokat mérlegelő, belátó generációról. Egy ilyen generáció a békés magyar államkapitalizmus építésének fontos támasza.
