Aztán, amikor novemberben jártam ott, némiképp zavart, hogy a jégpályán már se tó csónakázókkal, se jég korcsolyázókkal. Most olyan idilli, hogy sötétedéskor is sokan csónakáznak, vízibicikliznek. Aztán megtudom, hogy hamarosan leengedik a tavat, mert szeptember 10 én itt lesz az úgynevezett OSG fesztivál, meg a Nemzeti Vágtához is használni szokták a területet. És ugye a tavat már nem szokták visszatölteni. Pár nap más irányú használat miatt, amíg nem lesz jég, hosszú ideig ott áll üresen, ami nem túl gusztusos látvány, pedig október végéig nyugodtan lehetne benne csónakázni.
Helyben pörkölt kávét viszont minden nap lehet inni a caféban meg persze az étteremben is, amit különben Városliget Café és Restaurant névre kereszteltek át, mert az önálló bár funkció megszűnt, arra a részre is az étterem terjeszkedett tovább. Mint Fejes Gábor üzletvezetőtől megtudom, hétvégéken hajnalig is nyitva voltak, azt gondolták, hogy a bárban majd nagy pezsgőzés és osztrigázás lesz, de estére kihal a Liget, így aztán már 22 órakor bezárnak. Mi is tapasztaljuk, hogy addigra az amúgy hétköznap, kedd este is szépen telített étteremből elfogynak a vendégek. Örömteli, hogy túlnyomó többségben magyarok. Ebédnél általában nem így van, kivéve a vasárnapot, akkor főleg az erre sétáló, meg a városnéző buszokról itt leszálló turisták töltik meg a termeket. Van néhány csoportra is szerződés, de nem ezt az irányvonalat akarják tovább fejleszteni, az a la carte vendégeket preferálják.
A nyitás óta itt dolgozó séf, Dobosy József pedig a korszerű technológiákat is felhasználó, magyar konyhát részesíti előnyben. Van még egy-két tétel, például a bivaly mozzarella vagy a caesar saláta, ami nem illik ebbe bele, de ezeket le akarják cserélni. Mi például előételként, ízletesen vajpuha pisztránggal kezdünk, amihez Liget salátát kapunk, ez például roppanós csicseri borsót is tartalmaz. Némi fejlesztés után ez lehet a „váltótárs.”A lágy pecsenyekacsamáj-pástétom már tradíciónak számít itt. A napi ajánlatból megkóstoljuk a joghurtos, gyömbéres uborkalevest, ami hűsítően üdítő. A zöldborsó leves hatását sajtfelfújt is fokozza. Tartalmas, de nem túl zsíros, jól fűszerezett a gulyásleves. Általában jelentősek az adagok, de nem kell félteni minket, hogy máris kipukkadunk, kis kóstolókat kérünk.
Töltött paprikára bizton lehet számítani itt, tv és piros kápia paprikából vegyesen készítik, ezeket sikerül úgy megfőzni, hogy nem szottyadnak össze, teltek, zamatosak maradnak. A lassan sült bárány ízlésem szerint kicsit túlsül, igaz, hogy lapockából csinálják, amit azért nem annyira lehet szép rózsaszínűre elkészíteni. Zöldségeket tartalmazó sajtchips is erősíti a kompozíciót. Különlegesség hozzá a csomboros zellerpüré. A szűzpecsenye viszont rozé módra érkezik, és lefegyverzően puha. A hagymás rostélyos is ízletesen angolos, a vékonyra vágott hagyma helyett olykor a liszt dominál, amiben megforgatták. A hely védjegye is lehetne a tányérhús, ez az igazi monarchia korabeli étel, amit Krúdy meg Szindbád, akit ő teremtett, is annyira kedvelt. Már nem négy részletben szolgálják fel, mint egykor, mert kiderült, hogy sokaknak nincs erre idejük, gyorsult a tempó. Először a sűrű, aranysárgálló marhahúsleves érkezik, vele főtt zöldségekkel, daragaluskával, és az elmaradhatatlan velős csonttal, no meg pirítós kenyérrel és fokhagymával. Utána jön a kívánatosan rezgő omlós marhaszegy, burgonyával, almás tormával, és mindehhez még meggymártást vagy tejszínes parajmártást is választhatunk. Hát azért ez nagyon rendben van.
Desszertből sem szerény a választék, amit fényképes desszertlap illusztrál. Engem például a pisztáciás fehércsokoládé torta málna fagylalttal, kimondottan megnyert magának. A sacher tortából hiányoltam a piskótát, krémes volt az egész, de kiderült, hogy csak a vegyes desszert ízelítő formájában, amit mi kóstoltunk, adódik így, a másik változatban megvan a megfelelő talapzat. Ahogy a Pándi meggytortában is, ami 2009-ben volt az ország tortája. Aki pedig egészen könnyed befejezésre vágyik, az válassza a szeder mousse-t.
A Városliget Café&Restaurant a nyitás óta sokat lépett előre. Kialakultak a markáns ételei, meglett a vendégköre, jól érvényesül a séf jellegzetes ízvilága.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be a séf kalauzolásával.