A reptérről gyorsvasút visz a központba. Az ezüstszínű csodamasina az ázsiai és a francia villámvonatokra emlékeztet. Kényelmes ülések, tévé, poggyásztartó, minden automatizált. Így hamar megközelíthetők Oslo nevezetességei.
Bécsi szelet borsóágyon
A legfontosabb utca a Karl Johans gate. Így ejtik, „gate”, a norvég németesebb az angolnál. Itt kezdődnek a drága üzletek, ez a sétálóutca köti össze a pályaudvart a kastéllyal. Közben bal kéz felé a parlamentet látjuk, utána a nemzeti színházat, jobbra pedig az oslói egyetem neoklasszicista épületét. Negyven perc alatt bejárhattuk nemcsak a főváros, hanem az egész ország szívét.
Persze csak akkor tart ennyi ideig, ha nem megyünk be a remek kávézók egyikébe, vagy nem vásárolunk semmit. A termékek jó minőségűek, érthető módon főleg a kabátok, a sálak, a sapkák. Viszont a magyar pénztárcához képest minden drága, egy komolyabb gumicsizma például - átszámítva - száztízezer forintba kerül.
A királyi palotához pont őrségváltáskor értünk. Az épületet hatalmas park veszi körül, látványosan, előkelőn.
Az éttermek nagyon jók Oslóban. Első nap betértünk egy olyan helyre, ahol ezernyi régi csecsebecse ékesítette a mennyezetet. Volt ott régi babaház, bicikli, hinta, fakutya, kishajó, még felsorolni sem lehet, mi minden. A falakat régi iskolás könyvek részletei borítják, meg híres plakátok. Kemény munka lehetett összeszedni. Az étlapon norvég különlegességek, és bécsi szelet.
A vínersniccelt borsóágyon kínálják, félcentis panírral, kukoricát adnak hozzá. Annál finomabb volt a mustáros hering, viking hagymával. A heringet jellemzően négyféle módon készítik el, és főleg előételként fogyasztják – bár gyakran ez a norvégok reggelije is. A mustáros hering mellett megismerkedhetünk a majonézes, a paradicsomos, valamint az ecetes heringgel is. Ez utóbbi csak akkor jó, ha nem túl édes az ecet.
Megmaradt hajóknak múzeum
A kikötő Oslo második központja. Modern bevásárlóközpontban éttermek tucatjai várják a látogatókat. Ami furcsa, hogy a hűvös este is kiülnek az emberek a teraszokra. De a hatalmas rejtett fűtőtestek még nyáron is ontják a meleget. Ha innen tovább sétálunk, a Nobel békedíjasok múzeumához érünk. Kicsit odébb, a kikötővel szemben pedig a városházát találjuk, amely többek között arról nevezetes, hogy ott adják át minden évben a kitüntetéseket a kiválasztottnak. A kikötőből tízpercenként indul valamilyen hajó, vagy a fjord szemközti oldalához, vagy távolabbi vidékekre. Mi is felszálltunk egy motoroshajóra, hogy megnézzük az elitnegyedet.
Bygdoy-ba tíz perc alatt átérünk. A kikötőből gyalog mentünk tovább. Esett az eső, errefelé ez gyakori. Mindenfelé hatalmas faházak, ötletesek, modernek, fehérek. Kőházat, téglaházat nem is láttunk. Rövid séta után megérkeztünk a Viking hajók múzeumához. Egy épen maradt és három kissé hiányos hajót állítottak ki a norvégok.
A tölgyfából készített szerkezetek állítólag a 9. századból valók, és azért maradtak viszonylag épek, mert amikor a tulajdonosuk meghalt, a hajókat partra vontatták, belerakták az egykori gazda személyes tárgyait, ékszereit, bútorait, és együtt temettek el mindent. A 22 méteres Oseberg erős csatahajó volt, 30 evezős hajtotta, a 24 méteres Gokstad pedig ünnepi hajó, vagyis inkább szép, mint erős lehetett.
Kon-Tiki történelmi útja
Bygdoy másik hajóállomásán két újabb múzeumot találunk. Itt látható a híres Kon-Tiki is. Ez volt a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező épített és használt 1947-es-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította, hogy a történelem előtti időkben, „primitív” eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon, Dél-Amerikából Polinéziába.
Az expedíció Peruban kezdődött, ahol spanyol hódítás korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján Heyerdahl és öt társa megépítette a balsafa tutajt. 1947. április 28-án indultak Callao kikötőjéből, és 101 napos utazás után érkeztek meg augusztus 7-én a Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó Raroia korallszigetre. Az út kb. 8000 kilométere alatt bebizonyosodott, hogy a tutaj és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti szakértők hitték.
Az expedíció számos megfigyeléssel, tudományos eredménnyel gazdagította ismereteinket, több addig nem ismert hal- és állatfajt azonosítottak, valamint az amerikai hadsereg számára teszteltek tengeri túlélő-felszereléseket és élelmiszereket. A norvégok nagy felfedezők voltak mindig is, a helyiek úgy tartják, Amerikában is előbb jártak, mint Kolumbusz.