A hittanfagyi visszanyalt

2013. március 3-án valamennyi katolikus templomban felolvasták a püspöki konferencia körlevelét. „Tekintettel a megváltozott állami törvényekre (…), kötelezően választható tárgyként jelölik meg, hogy órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. (...) Bátorítsák a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel, és kérjék mielőbb a katolikus hit- és erkölcstant gyermekeik számára!"

Most meg nekinyekeredtek, mondván: amíg nem lett kötelező, virágzott a plébániákon a hittantanítás. Belső kutatásuk szerint az iskolások kétharmadát keresztelték meg, negyedük volt első áldozó, és alig több mint ezren bérmálkoztak. A szentségek megfelelő oktatására nem alkalmas az iskolai tanóra – állítja most Bárány Béla hitoktatási felügyelő.

Node, kedves katolikusok! Ugyan mi akadályozza önöket, hogy az iskolában meghittanosult ifjaikat templomaikba csábítsák? Vagy a munka javát csak rálőcsöltették az orbáni hoffmanrózsizmusra, és most álmélkodnak, hogy a tervutasításos rendszer nem működik?

Mondjuk, ma kizárólag a konzervatív, keresztyén eszméket vallók(?) átkozzák ki leggyűlölködőbben a pápát, s az számít itthon politikai bölcsnek, aki Ferencet simán le-zsidó(muszlim)bérencezi.

Ha kisdiák lennék, furcsállnám, hogy a pap bácsi miért gyűlöli ennyire Krisztus földi helytartóját, miközben a jézusi szeretetről – kivéve a migránsok! - povedál.

E szekularizált államban (muhaha!) az lesz a szép, ha végül az r. kat. egyház fúrná meg a kötelező hittant. Ez (is) ma „Mária országa”.

Szerző

Pártot cserélő diplomaták

Kiterjedt mozgások várhatók a magyar diplomáciai karban, közölte a közelmúltban Szijjártó Péter miniszter, akinek más országok nemzetközi irányzatát keményen bíráló mondatait az utóbbi időkben mind több gúnyos megjegyzés kíséri. Elhangzott olyan vélemény is, hogy Orbán Viktor „túl korán, kellő tapasztalatok híján” nevezte ki őt a Bem rakpartra. A diplomácia alapos ismereteket igényel, a kormányok általában már az „érett korúak” köréből keresik kiszemeltjeiket. Kivált Szijjártónak hetykén odavetett jelzői nagyon is árthatnak egyes kapcsolatoknak. E vélemények megfogalmazói mintegy „mentésképpen” azt fűzik hozzá, hogy Szijjártó nem is a maga véleményének ad hangot, ő csupán Orbán hangszórója. Lehet, ez mindössze föltételezés, de aki kellő figyelemmel böngészte a miniszterelnöknek a közeli napokban, Varsóban, Angela Merkel jelenlétében Brüsszelről kifejtett szavait, hajlamos lehet osztani e fölfogást.

Szijjártó a minap jelentette be, hogy a nagyköveti karban várhatók mozgások. Rutin jellegűek, mondta, teljesen fölösleges politikai szándékokat szimatolni bennük. Több megbízatás véget ér, az utódok máris kiszemelve. A cserék önmagukban nem érdemelnek figyelmet. E figyelmeztetés ellenére két hölgy kinevezése mégis nem túlzottan nagy, szokatlan érdeklődést ébresztett. Az egyikük, Dobolyi Alexandra nagykövet lesz (Chișinău) Kisinyovban, a Moldovai Köztársaság fővárosában, a másik, Ertsey Katalin Prágába készül beosztottként.

A hazai sajtó ennek ellenére a megszokottnál valamivel nagyobb érdeklődést tanúsított e két kinevezés iránt, „belpolitikai sikamlósságot” véltek fölfedezni bennük, ugyanis mindkét jelölt ellenzéki oldalról érkezik a Fidesz garnitúrába. Dobolyi szocialista parlamenti képviselő volt, Ertsey az LMP színeiben jutott EU mandátumhoz, így új posztjukat „hitehagyottságként” értékelhetik. Amire a Fidesz azzal válaszolt: a diplomáciai szerepvállalás „nemzeti hivatás”, aki vállalja, országot képvisel, nem pártot, fölösleges más megfontolást keresni mögötte.

Színigaz, a magyar külpolitikában csakugyan volt egy nagyon rövid időszak, amikor ilyen törekvések érvényesültek. Pontosan a rendszerváltozás táján, amikor Budapesten egyöntetű szándék volt azt a benyomást kelteni, hogy a nagyvilágban a kommunizmus időszakát igazi demokratikus berendezkedés követi. Amiből következik, hogy a rezsim pártokra épül ugyan, de nem szűkös érdekeket kell keresni mögötte, hanem egyetemes, demokratikus szándékokat. És mert az első választás vitathatatlan MDF-es parlamenti többséget hozott, Antall József kormányfő mégis olyan magyar diplomáciai testület létrehozására törekedett, amely a demokratikus szellemiségnek igyekezett érvényt szerezni, a kabinet személyi választásai ezt tükrözték. A kinevezéseket Antall miniszterelnök és Göncz Árpád kettőse közösen erősítette meg. A megbízólevelek átadásánál rendszerint mindketten jelen voltak.

E sorok írója úgy került a képbe, hogy 1958-tól 1990-ig a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának volt a munkatársa, ahol is a belső munkamegosztás folytán a francia politika lett a szakterülete. Méghozzá azzal a szándékkal, hogy a lehetőség szerint tárgyilagosan elemezze a párizsi állapotokat. És e törekvésének úgy látszik valamennyire sikerült is megfelelni, hiszen két egymást követő, ellentétes pártérdekű ottani köztársasági elnök, Mitterrand és Chirac állami kitüntetésben részesítette, mindkettő tiszti rangban. A magyar belső viszonyok enyhültével az 1980-as évek végén Szávai János francia szakos egyetemi tanárral közösen megalapították a Magyar-Francia Baráti Társaságot. Szávai Antall József MDF-jének volt egyik vezető bizalmi embere, akit aztán az új demokratikus Magyarország első párizsi nagykövetének nevezett ki. Szávai javaslatára lettem a nagykövetség attaséja, meglehetősen széleskörű sajtókapcsolatokkal. Az MDF, és kivált Antall kormányfő a diplomáciában igyekezett mellőzni a változásokkal járó elfogultságokat, különösen azok részéről, akik később az MDF fölszámolásával már a Fidesz egyoldalú hatalmi törekvéseit igyekeztek megteremteni.

Hajsza bontakozott ki azokkal a demokratikus politikusokkal szemben, akik nem az MDF már kibontakozni kezdő jobbszárnyának elfogult vonalát követték. Őket szertelen bírálatok támadták, gyakran goromba hangnemben is. Ma az ellenzéki oldalon lelhető olyan pártember, aki akkoriban a sajtóban, gunyorosan „kerti törpeként” jellemezte Göncz Árpádot. Közöltem Szávai Jánossal, hogy én nem erre köteleztem el magam, ezt nem is szolgálnám tovább, ha mód van rá, hazatérnék. Megtörtént, az ellenzéki újságírásnak lettem egyik katonája. Szávai is a nagyköveti poszttól távoztában csak a tudománynak szentelte további életét.

Elkövetkeztek a Fidesz évek, a diplomáciában teljes egészében fölszámolódott az általános demokratikus eszmék követésének ez a gyakorlata, az egyetlen uralkodó eszme a pártpolitika szigorú kiszolgálása lett. Felerősödött az a törekvés is, hogy igyekezzenek az ellenoldalról elcsábítani azokat, akik karrier reményében vállalják a nyílt fordulatot is. A 21. század első évtizedén túl most így lett „belpolitikai esemény” a két nagyreményű politikus hölgy külszolgálati szerepvállalása.

Szerző
Várkonyi Tibor

Játszótér

Hétvégén Németországban látott napvilágot az a felmérés, amely szerint Angela Merkel kancellári jelölését a megkérdezettek fele ellenezné, s csak 42 százalék támogatná. A nyári merényletek nyomán ismét többen kételkednek menekültpolitikájában. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján azonban kijelenthetjük: nem kell feltétlenül messzemenő következtetéseket levonni az eredményből, hiszen ha nem lesznek az országban újabb terrorakciók, a kancellár munkájának megítélése ismét elindulhat felfelé.

Itthon azonban, ha a köztévé beszámolóit látjuk, mintha közellenséggé vált volna a német kormány feje, s ha honi vezetőinken múlna, akkor biztosan nem vállalhatna 2017 őszétől újabb négy éves mandátumot. A budapesti kormány illetékeseinek balszerencséjére azonban egyelőre nincs hír arról, hogy a német keresztény uniópártok azt terveznék: a magyar vezetők véleményét kikérve döntenek majd arról, maradjon-e Merkel. Ráadásul ahogy a CDU vezetőinek elég egyértelmű nyilatkozatait halljuk, felettébb nagy az esélye annak, hogy Angela Merkel jövő év őszétől is a kancellári székben marad. Élhetünk a gyanúperrel: a magyar közszolgálati médiumok vele szembeni hadjárata nem befolyásolja merőben nemcsak a politikusok álláspontját, a helyi közvéleményét sem.

Déja vu érzésünk lehet. Hasonló Merkel-ellenes kampány folyt már Görögországban, ahol szintén a kormányzat sugallta azt: miatta került kilátástalan gazdasági helyzetbe. Merkelt két évvel ezelőtti görögországi látogatása idején egyesek – roppant kreatív módon – Hitler bajusszal is ábrázolták. Nyilván nem volt jó szembesülnie azzal, mennyire nem kedvelik őt egy uniós tagország fővárosában, mégsem jelentette be még ugyanazon a napon karrierjének végét. S alighanem a magyar hírközlő szervek kampánya nyomán sem jut majd erre a következtetésre. Még akkor sem, ha a közszolgálati hírtévé a nap 24 órájában, minden egyes órában többször is elismétli, mennyire „csődöt mondott” a kancellár menekültpolitikája.

Ám nemcsak Angela Merkel számít manapság itthon fekete báránynak. Ferenc pápát sem szívelik kormányunk hívei. Miután miniszterelnökünk a Facebookra feltette a képet arról, amint kezet fogott az egyházfővel, kommentek sora jelent meg, amelyekben a nyilván roppant keresztényi lelkületű hozzászólók a magyar kormányfőt istenítették, a pápát becsmérelték. Mégis hogy veszi a bátorságot ahhoz, hogy Krisztus földi helytartójaként a keresztények szolidaritásra való nyitottságát emlegesse a menekültválság kapcsán. Ám ez esetben sincs jó hírünk. Ferenc pápa XVI. Benedekkel szemben egyelőre nem kíván lemondani, s gyanítjuk, nem is szokta rendszeresen olvasgatni a magyar kormányfő Facebook oldalán megjelenő bejegyzéseket. Lehet persze, nem is olyan rossz hír a honi "gondolkodók" számára, ha még marad néhány évig Merkel és a pápa. Legalább tovább el lehet játszadozni a mi kis homokozónkban.

Szerző
Rónay Tamás