Sírokból kikelő baljós árnyak

Megjelent a fenyegetés fantomja (The PhantomMenace) a magyar jelenvalóságban. Megjelent a magyar Fekete Lovag, a Gyűlölet Lovagja. Megjelent ismét az a fantom, az a szellem, amit annak idején előbb Istóczy Győző, majd Prohászka Ottokár, később olyanok is, mint Méhely Lajos zoológus akadémikus, vagy vitéz Endre László Pest vármegye alispánja és tömeggyilkos társaik képviseltek és működtettek a szégyenletes emlékű Magyarországon. Aminek ma már hazug emlékműve is áll Budapesten, a szabadságról elnevezett téren.

Kicsit vissza kell menni a történelemben. Istóczy, parlamenti képviselőként, használta először 1882-ben a „ganéjtrágya” kifejezést zsidó vallású honfitársaira (amiből pisztolypárbaj is lett), Prohászka Ottokár, megyéspüspökként már 1918-tól követelte a „numerus clausus” bevezetését, azaz a „más vallásúak” nemzettestből való kirekesztését, amit később ilyen szavakkal indokolt: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?”

Nemzetközi néplerakat

Ezzel jött létre a "nemzeti gondolat", ami később a "nemzeti kormány" ideológiai alapvetése is lett, aminek fajelméleti művelője Méhely Lajos akadémikus volt, valamint – többek között - vitéz Endre László. Úgy is, mint hitszónok, úgy is, mint hivatalnok, és mint publicista.

Kivégzése előtti búcsúlevelében így ír: a zsidók kezében "van valóban a világuralom megvalósulása és elpusztít az útjából mindent, ami az új (zsidó) világállam felépítésében nekik akadályt jelent."

Ezek a baljós árnyak keltek ki sírjaikból az utóbbi évek során. Először Csurka István drámaíró (Böhönye) volt az, aki a hatvanas években, két részegsége között kezdett el masszívan zsidózni és cigányozni, mire Aczél György, a kultúrpápa, így intette le: „Idefigyeljen Csurka, maga mindig jobbra rúg be, rúgjon egyszer már be balra is.”

Ezt a zsidózását, cigányozását az MDF-ből kizárva, a MIÉP elnökeként, a Magyar Fórum hasábjain újságíró-publicistaként tette meg, egészen haláláig: „A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek Keletről Nyugatra, Délről Északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát–medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”

Igaz, hogy lovagkeresztet ezért nem kapott.

A "biológia fegyver"?

Az elvadult elmék és eszmék egyházi köntösbe öltözöttsége sem szűnt meg. Legutóbb, néhány éve, a szabadságról elnevezett budapesti téren álló Hazatérés Templomának kálvinista lelkésze, ifj. Hegedüs Lóránt ragadtatta magát effélére:"a hazai zsidóságot, az úgynevezett galíciai jöttmenteket ki kell rekeszteni, mert különben ők lesznek azok, akik kirekesztenek bennünket".

Ő volt az is, aki a Jobbik környei lakossági fórumán a magyarországi cigányságot „biológiai fegyverként” jellemezte: „a globális pénzügyi hatalomnak nem az a szándéka, „hogy például a cigányság beilleszkedjen, hanem pont ellenkezőleg. Biológiai fegyverként használja ezt, akár egy ilyen felperzseléses hadművelet a magyarsággal szemben. A cél az, hogy élhetetlenné tegyenek településeket, országrészeket, és ez által arra késztessék a magyarokat, hogy kivándoroljanak.”

Ezek után jött egy szolgalelkű vidéki segédtanítóból előmászott szervilis publicista, aki megengedte magának - mert megengedték neki -, hogy megengedhesse magának, az ilyesfélét: „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak. Mindeközben a cigányság ezen állattá lett fele az idióta nyugati világ »vívmányait« használja…”

Később így fakadt ki ez a gyűlöletbugyor: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit meg elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket…)”

Vagy: „Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”

A gyűlölet földje

A napokban ültem a fogorvosi székben, szám tátva, pislogtam és nyögtem, de közben hallgattam fogorvosom előadását a háttérhatalomról, a világ-összeesküvésről, a mindent ellepő terrorista migráns áradatról, az ingyenélő cigányokról és a liberális hazaárulókról. Íme, fészket rakott a "nemzeti gondolat", beköltözött az elmékbe a gyűlölet sötétsége.

2016 augusztusának Szent István ünnepén a nemzeti gondolat, a nemzetállam jegyében ezek az eszmék kaptak lovagkeresztet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kormányától.

Ezzel a magyar állam elismerte ezeknek az eszméknek a nagyszerűségét, és kitüntetésével példaként állította azok elé, akik még nem kaptak kitüntetést. Így kell élni, így kell írni, így kell viselkedni.

Ezzel a magyar kormány államilag elfogadott alapvetéssé tette a gyűlölet kultúráját. A baljós árnyak államilag megtelepedtek. Magyarország ezzel a kitüntetéssel gyűlölet, a kirekesztés, a megosztás földje lett.

Erkölcsében felperzselt föld.

Amiből a civil kurázsi éltető erejének köszönhetően a fentiek írásakor már 61 becsületcsíra bontakozott elő azoknak a nagyszerű civileknek a jóvoltából, akiknek volt erejük nemet mondani erre a gyalázatra, és a civil rezisztencia erkölcsi parancsára visszaadni kitüntetésüket.