Hadat üzent a Google az Ubernek

Bár a Google korábban dollármilliókat fektetett az Uber személyszállító szolgáltatás kiépítésébe, a két cég viszonya egyre feszültebb, előbbi befektetőből vetélytárssá kezd válni. Ősztől akár el is indulhat a Google saját fuvarmegosztó szolgáltatása, igaz, egyelőre csak az Egyesült Államokban.

Egy új fuvarmegosztó szolgáltatást indíthat útjára hamarosan az Egyesült Államokban a Google, ami az általa korábban protezsált Uber és az ahhoz hasonló Lyft konkurenciája lehet. A Wall Street Journal információi szerint a keresőóriás a Google Maps és a Waze navigációs rendszer összevonásával szeretné létrehozni a fuvarmegosztó alkalmazását.

Az üzleti modell azonban teljesen más lesz, mint például az Ubernél, lényegében olyan telekocsi-szolgáltatást fejlesztenek mint a Wundercar.

Az utasokat a Waze köti össze a sofőrökkel, a rendszeren keresztül találhatnak egymásra azok, akik egy irányba tartanak, a sofőrök azonban nem vállalkozók, így a szolgáltatás nem válhat az autósok számára már-már főállású tevékenységgé, ahogy az az Ubernél történt. Az olcsóságon van a hangsúly, az utasoknak mérföldenként körülbelül fél dollárt kellene fizetniük, s a Google sem kér részesedést a sofőrök fuvardíjaiból.

A cég szerint a díjakat adóztatni sem lehet, hiszen épp csak az üzemanyagköltséget fedezik, a sofőrök nem tesznek szert valós bevételre, a Google pedig minden valószínűség szerint reklámbevételekből tartaná fent a szolgáltatást. Elemzők úgy vélik, a Google fuvarmegosztója az ingázóknak jöhet jól, illetve azok a munkaadók is érdekeltek lehetnek, akiknek költségtérítést kell fizetniük alkalmazottaik munkával kapcsolatos utazásai után.

A Google és az Uber kapcsolata azonban továbbra is összetett, annak ellenére is, hogy egymás vetélytársává kezdenek válni. A keresőcég befektetési alapja, a Google Ventures 2013-ban 258 millió dollárt fektetett az Uberbe, amelynek vezetőségéhez David Drummond, a Google korábbi vezető jogtanácsosa is csatlakozott. A köteléket az is szorosabbra fűzi, hogy az Uber alkalmazása a világ több országában a Google térképeire épül.

Ám ahogy az Uber egyre népszerűbb lett, a két társaság viszonya is megváltozott, utóbbi pedig már egy saját térképszolgáltatáson dolgozik, hogy függetlenítse magát a Google-től. A rivalizálás egyre erősebb, ám az biztos, hogy a Google semmi esetre sem akar az Uber taxiszerű modelljének irányába mozdulni. A cég egy újabb lépésként a sofőr nélküli járművekre épülő szolgáltatás előkészítésén is dolgozik.

Már Uber helikopter is van
"Gondolt már arra, hogy milyen élmény lenne, ha helikopterrel menne például a Sziget Fesztiválra? A hollandiai Mysteryland fesztiválon a hétvégén ez megtörtént: sok szerencsés érdeklődőt repített az Uber helikoptere, az UberCHOPPER, Amszterdamból és Hágából egyenesen a fesztivál területére" - olvasható a Flow PR ügynökség tájékoztatójában.
Az érdeklődés minden elvárást felülmúlt, több ezren szerették volna igénybe venni a szolgáltatást. Először januárban olvashattunk arról, hogy a cég megpróbálkozik a helikopteres üzletág bevezetésével, s az Airbusszal kötöttek együttműködési megállapodást.
Az UberCHOPPER azóta már olyan neves fesztiválokon volt jelen, mint a Cannes-i Filmfesztivál, a Sundance Filmfesztivál, a Los Angeles-i Coachella, a Tennessee állambeli Bonnaroo Fesztivál és a dániai Roskilde Fesztivál.
Szerző

Önrendelkezésért harcolnak a szíriai kurdok

Publikálás dátuma
2016.09.03. 07:31
A kurdok bíznak abban: Szíriában is kitűzhetik majd zászlajukat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ CARL COURT
A kurdok mindmáig nem léteznek önálló állammal, jóllehet Irakban széleskörű autonómiát élveznek. Valószínűtlen ugyan, hogy a polgárháborút követően Szíriából kihasítanának egy független, önálló részt, erre egyrészt a várható nemzetközi ellenállás, másrészt a török beavatkozás miatt sincs esély, arra azonban lehetőségük nyílhat, hogy az irakihoz hasonló, széleskörű önrendelkezést vívjanak ki maguknak. A jövőben az olajkitermelés jelentheti a fő bevételi forrást számukra.

Szíriában, a 2011-es polgárháborút megelőzően, nem ismerték el a kurdok jogait. 1962-ben Haszaka tartományban 120 ezer kurdtól vonták meg a szír állampolgárságot, mert a kormány azt állította, az országban nincsenek is kurdok, az északi területeken élők csak Törökország kurdellenes politikája miatt menekültek erre a területre. Damaszkusz betiltotta a kurd jelképeket, a hatvanas években arab helységneveket adtak településeiknek. Később falvaik elhagyására késztették őket, erőszakos arabosítás kezdődött. Nem használhatták nyelvüket, így iskoláik sem léteztek. A közigazgatásba sem lehetett felvenni kurdokat, kivált a rendőrségben számítottak persona non gratának. A központi kormányzat „elfelejtette” fejleszteni a kurd többségű vidéki régiókat. Így akarták kierőszakolni azt, hogy a kurdok az arab többségű nagyvárosokba költözzenek, ahol aztán – a kormány reményei szerint – hamar elveszíthetik identitásukat.

Az északi részen, a szülőföldjükön maradtaknak a 2000-es években súlyos gazdasági válsággal kellett megküzdeniük a szárazság miatt. Miközben a megművelhető terület aránya jelentősen csökkent, a benziné háromszorosára emelkedett. Rohamosan esett az amúgy sem éppen magas életszínvonal, hiszen az itt élők túlnyomó többsége az agráriumból élt. Bár 2008-ban a kormányzat programot fogadott el arra, hogy javítják ezen területek vízellátását, a valós politikai akarat hiányzott a megvalósításhoz, a polgárháború kitörése pedig végképp megpecsételte a tervek sorsát.

Egyelőre azért korai egy autonóm kurd területről beszélni, mert rendkívül képlékeny a polgárháború által sújtott országban a helyzet, s nemcsak a harcok miatt várhatóak még meglepetések, hanem sokat nyomhatnak a latban az Egyesült Államok, Oroszország és Törökország további lépései.

Azóta, hogy a szíriai Népvédelmi Egységek (YPG) 2015 januárjában a török határhoz eső Kobaniban legyőzték az Iszlám Államot vérszemet kaptak és folyamatosan terjesztik ki az általuk ellenőrzött területet, miközben nemcsak az Iszlám Állam (IS), hanem más lázadócsoportok is egyre kisebb részre húzódnak vissza. Miközben Szíriában is léteznek homogén kurd területek, Afrin, illetve Kamesli térségében, a kurd harcosok már olyan régiókban is megjelentek, amelyek nemzetiségi szempontból igen vegyesek. Ilyen például az általuk 2015 tavaszán elfoglalt Tel Abdzsad, de ilyen az a Manbidzs is, ahonnan a török erők próbálják kiűzni az YPG egységeit. A helyi kurdok arra hivatkozva foglalnak el újabb és újabb területeket, hogy – mint mondják – el kell vágni az utánpótlástól az IS-t. A legfőbb cél azonban az itteni olajmezők feletti ellenőrzés megszerzése.

A szíriai kurd területeken mintegy kétmillióan élnek – emlékeztet a Le Figaro –, ám a lakosságnak csak 60 százaléka kurd nemzetiségű. Dzsezireh és Kobani térségében 55 százalékra tehető az arányuk. Többségben vannak tehát, de szó sincs homogén kurd területekről. A török határ közeli területeken még alacsonyabb, 30-40 százalékos a számarányuk. Dzsarablusz és Azaz környékén elsősorban arabok és türkmének élnek. Ez utóbbi két település stratégiai szempontból nem is igazán jelentős a kurdok szempontjából. Azaz körzetét a törökök által támogatott lázadók foglalták el, Dzsarabluszból pedig múlt héten űzte ki a török hadsereg az Iszlám Állam (IS) milicistáit. A kurdok tisztában vannak azzal: komoly hibát követnének el, ha e két települést is kiszemelnék maguknak. 2016 februárjában a török hadsereg lőni is kezdte a kurd erőket, amikor megpróbálták bevenni Azazt.

Az YPG ezért Manbidzs régiójára összpontosítja figyelmét. Nem elég azonban katonai sikereket felmutatni, gondoskodni kell arról is, hogy a kurd és a nem kurd lakosság békében megférjen egymás mellett. Manbidzsban például a lakosságnak csak egyötöde kurd, így - nem is annyira hosszabb távon - komoly nemzetiségi konfliktusokat vetítene előre, ha a kurdok nem tartanák tiszteletben az arab lakosság jogait. A vegyes nemzetiségi összetétel mellett akad még egy bizonytalansági tényező. Jelentős arab ajkú lakosság menekült el a területről. Amennyiben ők visszatérnének a régióba, úgy tovább változnának a demográfiai arányok, nyilvánvalóan nem a kurdok javára.

Miután szíriai „Kurdisztán” bizonyos vidékein alulreprezentáltak a kurdok, ezért arra kell törekedniük, hogy minél több helyen lépjenek szövetségre a helyi arab törzsekkel. Különösen Dzsezireh térsége fontos számukra, itt ugyanis jelentős kőolajlelőhelyek találhatóak, ahol a teljes szíriai kitermelés harmadát állíthatják elő. A kitermelés jelenleg áll, s a teljes infrastruktúrát modernizálni kellene, így a kurd olajtermelés ebből a szempontból is csak a jövő zenéje. Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy az itteni készleteknek köszönhetően exportra is bőven jutna. Ahhoz azonban, hogy külföldre is szállítsanak a nyersanyagból, Törökországgal is meg kellene állapodni, s ez a jelenlegi helyzetben, amikor a török hadsereg a kurdokat támadja, egyelőre csak vágyálomnak tűnik.

Elméletek a nemzetiség származásáról
Kurdisztán, azaz a kurdok országa elnevezést a perzsa nyelvből származtatják. A 19. században az Oszmán Birodalomban Kurdisztán tartomány rövid ideig széleskörű autonómiával rendelkezett, ez azonban nem felel meg annak a Törökország, Irak, Irán és Szíria által körbezárt területnek, amelyen manapság a kurdok élnek. Törökországban például elsősorban az ország keleti része számít a kurdok fellegvárának, de a PKK elleni háború miatt később sokan költöztek át a nagyvárosokba, Mersinbe, Adanába vagy Isztambulba. Iránban 4-4,5 millióra becsülik a kurdok számát.
A kurdok származását illetően többféle elmélet látott napvilágot. John Limbert történész például azt hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni Kurdisztán és a kurdok között. Az ókori forrásokban több olyan népnév is szerepel, amely a kurdokra utal. Ilyen például a karda, vagy a perzsa gord elnevezés. Egy Kr. előtti 3. évezredből származó lexikon alapján sok történész úgy vélte, a karduchoi lehetett a kurdok elődje, ezt azonban Lamber vitatja. Egy másik szakértő, Godfrey Rolles Driver szerint a Van-tótól délre élő kardák lehetnek a kurdok elődjei. Theodor Nöldeke viszont úgy véli, a görög kyrtioi elnevezés utalhat a kurdokra. Vlagyimir Fjodorovics Mimorszkij szerint a kurd nyelv médből származik, szerinte azonban nem szabad összemosni a nyelv és a biológiai származás közötti összefüggéseket. A legtöbb történész is a méd-elméletet vallja. Arshak Safrastian a kassziták leszármazottainak tartja a kurdokat.
A kurdok a 7. században tértek át iszlám hitre, amikor Umar ibn al-Hattab kalifa hadserege kurd területeket foglalt el. Nyelvi sajátosságaikat és hagyományaikat azonban megtartották. Bár a kurdokat több nép próbálta rákényszeríteni arra a 13-16. század között, hódoljanak be nekik, ők mégis leginkább az Oszmán Birodalmat segítették, mivel a perzsák nem adtak autonómiát a kurd fejedelmeknek. Az első világháború idején a kurd területek elsősorban a török és orosz csapatok hadszínterévé vált. Az 1920-as sevresi békeszerződés aztán elismerte a kurd népnek az autonómiához és függetlenséghez való jogát, ez azonban mind a mai napig nem valósult meg.



Témák
Szíria kurdok

Önrendelkezésért harcolnak a szíriai kurdok

Publikálás dátuma
2016.09.03. 07:31
A kurdok bíznak abban: Szíriában is kitűzhetik majd zászlajukat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ CARL COURT
A kurdok mindmáig nem léteznek önálló állammal, jóllehet Irakban széleskörű autonómiát élveznek. Valószínűtlen ugyan, hogy a polgárháborút követően Szíriából kihasítanának egy független, önálló részt, erre egyrészt a várható nemzetközi ellenállás, másrészt a török beavatkozás miatt sincs esély, arra azonban lehetőségük nyílhat, hogy az irakihoz hasonló, széleskörű önrendelkezést vívjanak ki maguknak. A jövőben az olajkitermelés jelentheti a fő bevételi forrást számukra.

Szíriában, a 2011-es polgárháborút megelőzően, nem ismerték el a kurdok jogait. 1962-ben Haszaka tartományban 120 ezer kurdtól vonták meg a szír állampolgárságot, mert a kormány azt állította, az országban nincsenek is kurdok, az északi területeken élők csak Törökország kurdellenes politikája miatt menekültek erre a területre. Damaszkusz betiltotta a kurd jelképeket, a hatvanas években arab helységneveket adtak településeiknek. Később falvaik elhagyására késztették őket, erőszakos arabosítás kezdődött. Nem használhatták nyelvüket, így iskoláik sem léteztek. A közigazgatásba sem lehetett felvenni kurdokat, kivált a rendőrségben számítottak persona non gratának. A központi kormányzat „elfelejtette” fejleszteni a kurd többségű vidéki régiókat. Így akarták kierőszakolni azt, hogy a kurdok az arab többségű nagyvárosokba költözzenek, ahol aztán – a kormány reményei szerint – hamar elveszíthetik identitásukat.

Az északi részen, a szülőföldjükön maradtaknak a 2000-es években súlyos gazdasági válsággal kellett megküzdeniük a szárazság miatt. Miközben a megművelhető terület aránya jelentősen csökkent, a benziné háromszorosára emelkedett. Rohamosan esett az amúgy sem éppen magas életszínvonal, hiszen az itt élők túlnyomó többsége az agráriumból élt. Bár 2008-ban a kormányzat programot fogadott el arra, hogy javítják ezen területek vízellátását, a valós politikai akarat hiányzott a megvalósításhoz, a polgárháború kitörése pedig végképp megpecsételte a tervek sorsát.

Egyelőre azért korai egy autonóm kurd területről beszélni, mert rendkívül képlékeny a polgárháború által sújtott országban a helyzet, s nemcsak a harcok miatt várhatóak még meglepetések, hanem sokat nyomhatnak a latban az Egyesült Államok, Oroszország és Törökország további lépései.

Azóta, hogy a szíriai Népvédelmi Egységek (YPG) 2015 januárjában a török határhoz eső Kobaniban legyőzték az Iszlám Államot vérszemet kaptak és folyamatosan terjesztik ki az általuk ellenőrzött területet, miközben nemcsak az Iszlám Állam (IS), hanem más lázadócsoportok is egyre kisebb részre húzódnak vissza. Miközben Szíriában is léteznek homogén kurd területek, Afrin, illetve Kamesli térségében, a kurd harcosok már olyan régiókban is megjelentek, amelyek nemzetiségi szempontból igen vegyesek. Ilyen például az általuk 2015 tavaszán elfoglalt Tel Abdzsad, de ilyen az a Manbidzs is, ahonnan a török erők próbálják kiűzni az YPG egységeit. A helyi kurdok arra hivatkozva foglalnak el újabb és újabb területeket, hogy – mint mondják – el kell vágni az utánpótlástól az IS-t. A legfőbb cél azonban az itteni olajmezők feletti ellenőrzés megszerzése.

A szíriai kurd területeken mintegy kétmillióan élnek – emlékeztet a Le Figaro –, ám a lakosságnak csak 60 százaléka kurd nemzetiségű. Dzsezireh és Kobani térségében 55 százalékra tehető az arányuk. Többségben vannak tehát, de szó sincs homogén kurd területekről. A török határ közeli területeken még alacsonyabb, 30-40 százalékos a számarányuk. Dzsarablusz és Azaz környékén elsősorban arabok és türkmének élnek. Ez utóbbi két település stratégiai szempontból nem is igazán jelentős a kurdok szempontjából. Azaz körzetét a törökök által támogatott lázadók foglalták el, Dzsarabluszból pedig múlt héten űzte ki a török hadsereg az Iszlám Állam (IS) milicistáit. A kurdok tisztában vannak azzal: komoly hibát követnének el, ha e két települést is kiszemelnék maguknak. 2016 februárjában a török hadsereg lőni is kezdte a kurd erőket, amikor megpróbálták bevenni Azazt.

Az YPG ezért Manbidzs régiójára összpontosítja figyelmét. Nem elég azonban katonai sikereket felmutatni, gondoskodni kell arról is, hogy a kurd és a nem kurd lakosság békében megférjen egymás mellett. Manbidzsban például a lakosságnak csak egyötöde kurd, így - nem is annyira hosszabb távon - komoly nemzetiségi konfliktusokat vetítene előre, ha a kurdok nem tartanák tiszteletben az arab lakosság jogait. A vegyes nemzetiségi összetétel mellett akad még egy bizonytalansági tényező. Jelentős arab ajkú lakosság menekült el a területről. Amennyiben ők visszatérnének a régióba, úgy tovább változnának a demográfiai arányok, nyilvánvalóan nem a kurdok javára.

Miután szíriai „Kurdisztán” bizonyos vidékein alulreprezentáltak a kurdok, ezért arra kell törekedniük, hogy minél több helyen lépjenek szövetségre a helyi arab törzsekkel. Különösen Dzsezireh térsége fontos számukra, itt ugyanis jelentős kőolajlelőhelyek találhatóak, ahol a teljes szíriai kitermelés harmadát állíthatják elő. A kitermelés jelenleg áll, s a teljes infrastruktúrát modernizálni kellene, így a kurd olajtermelés ebből a szempontból is csak a jövő zenéje. Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy az itteni készleteknek köszönhetően exportra is bőven jutna. Ahhoz azonban, hogy külföldre is szállítsanak a nyersanyagból, Törökországgal is meg kellene állapodni, s ez a jelenlegi helyzetben, amikor a török hadsereg a kurdokat támadja, egyelőre csak vágyálomnak tűnik.

Elméletek a nemzetiség származásáról
Kurdisztán, azaz a kurdok országa elnevezést a perzsa nyelvből származtatják. A 19. században az Oszmán Birodalomban Kurdisztán tartomány rövid ideig széleskörű autonómiával rendelkezett, ez azonban nem felel meg annak a Törökország, Irak, Irán és Szíria által körbezárt területnek, amelyen manapság a kurdok élnek. Törökországban például elsősorban az ország keleti része számít a kurdok fellegvárának, de a PKK elleni háború miatt később sokan költöztek át a nagyvárosokba, Mersinbe, Adanába vagy Isztambulba. Iránban 4-4,5 millióra becsülik a kurdok számát.
A kurdok származását illetően többféle elmélet látott napvilágot. John Limbert történész például azt hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni Kurdisztán és a kurdok között. Az ókori forrásokban több olyan népnév is szerepel, amely a kurdokra utal. Ilyen például a karda, vagy a perzsa gord elnevezés. Egy Kr. előtti 3. évezredből származó lexikon alapján sok történész úgy vélte, a karduchoi lehetett a kurdok elődje, ezt azonban Lamber vitatja. Egy másik szakértő, Godfrey Rolles Driver szerint a Van-tótól délre élő kardák lehetnek a kurdok elődjei. Theodor Nöldeke viszont úgy véli, a görög kyrtioi elnevezés utalhat a kurdokra. Vlagyimir Fjodorovics Mimorszkij szerint a kurd nyelv médből származik, szerinte azonban nem szabad összemosni a nyelv és a biológiai származás közötti összefüggéseket. A legtöbb történész is a méd-elméletet vallja. Arshak Safrastian a kassziták leszármazottainak tartja a kurdokat.
A kurdok a 7. században tértek át iszlám hitre, amikor Umar ibn al-Hattab kalifa hadserege kurd területeket foglalt el. Nyelvi sajátosságaikat és hagyományaikat azonban megtartották. Bár a kurdokat több nép próbálta rákényszeríteni arra a 13-16. század között, hódoljanak be nekik, ők mégis leginkább az Oszmán Birodalmat segítették, mivel a perzsák nem adtak autonómiát a kurd fejedelmeknek. Az első világháború idején a kurd területek elsősorban a török és orosz csapatok hadszínterévé vált. Az 1920-as sevresi békeszerződés aztán elismerte a kurd népnek az autonómiához és függetlenséghez való jogát, ez azonban mind a mai napig nem valósult meg.



Témák
Szíria kurdok