Szijjártó Péter;betelepítési kvóta;kvótareferendum;

Szijjártó Péter: ne legyünk már naivak

Az európai egységet soha nem fogjuk megbontani, ahogyan eddig sem tettük - állítja Szijjártó Péter. A külgazdasági és külügyminiszter a tárcája alá tartozó cégek veszteségét befektetésnek tekinti, s végső soron kizárólag a teljesítmény és az eredmények számítanak neki úgy ebben, mint a személyi kinevezésekben. A külügyminiszter állítja: az ellenzéki szereplőket is helyzetbe hozó döntéseit "kizárólag pragmatikus alapon hoztam és nem érdekel, hogy kit, miért zavarnak". Meggyőződése, hogy a magyar emberek tudják, miről szavaznak október másodikán, de plakátkampányra mégis szükség van, hogy minél erősebb legyen az "üzenet". Noha ma uniós kényszerbetelepítési kvóta nincs, Szijjártó szerint "elnézve a brüsszeli politikát, az, hogy állandó elosztási mechanizmust akarnak, annyira biztos, mint hogy itt ülök".

- Szereti a magozott meggyet?

- Ha befőtt.

- Akkor ezért spájzoltak be belőle ennyit?

- Otthon nem nagyon láttam.

- És a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. raktáraiban?

- Oda meg nem járok.

- De azért felügyeli, hogy mit tartanak, nem?

- A gazdaságdiplomáciaiért felelős államtitkár felügyeli a kereskedőházi tevékenységet.

- És ő mindent rendben lévőnek talált eddig?

- Csak a számokból tudok kiindulni, amelyek  azt mutatják, hogy a tavalyi évben nem volt olyan külgazdasági adat, amelyben ne minden idők legjobb magyar teljesítményét nyújtottuk volna. Az eredményekben megvan mindenkinek a maga része; az Eximbanknak, amely eddig már több mint ötszáz milliárd forint hitelt nyújtott a kis- és középvállalatok számára, a Befektetési Ügynökségnek, amelyen keresztül soha nem érkezett annyi beruházás Magyarországra, mint tavaly, és megvan a maga része a Kereskedőháznak is, amely több mint négyezer kis- és közepes magyar vállalattal áll kapcsolatban. Tavaly pedig 760 milliárdról, 895 milliárd forintra nőtt azoknak a cégeknek az exportbevétele, amelyekkel a Kereskedőház együtt dolgozik. 2015-ben több mint kétszáz szakmai programot szerveztek külföldön magyar cégeknek. Én csupán négy miniszterelnöki látogatás üzleti adatait gyűjtöttem ki; azokon 60 milliárd forintnyi exportlehetőséghez juttatta a Kereskedőház a magyar vállalatokat, de összességében ismétlem: 135 milliárddal nőtt azoknak a cégeknek az exportbevétele, amelyek a Kereskedőházzal kapcsolatban állnak. Hogy pedig kell-e export-promócióra költeni? Erre egyértelműen igen a válasz, hiszen elég csak körbenézni: a visegrádi országok többet fordítanak erre nálunk, tavaly mégis versenyképesek tudtunk maradni Közép-Európában, sőt magyar exportrekordot tudtunk dönteni. Egyetlen egy, a minisztérium alá tartozó cég napi működésébe sem szólok bele, mert akkor meg az a vád érne, hogy politikai alapú döntéshozatal zajlik. Nem az én feladatom, hogy csemegekukoricáról vagy magozott meggyről hozzak döntéseket, azért vannak a KKM  alá tartozó cégeknek vezetői, hogy ők mérlegeljenek. Számomra csak az eredmény fontos, ez pedig az, hogy minden idők legjobb külgazdasági teljesítményét nyújtotta Magyarország a múlt évben, és az idei esztendő első öt hónapja alapján további javulás látható, tehát jó eséllyel idén is rekordot döntünk. Én ezt látom, nálam a mondat végén itt van pont, a többivel nem foglalkozom.

- Talán kellene, hiszen a Kereskedőházat rengeteg kritika éri a költekezések, a hatmilliárdos veszteség, sőt, a létrehozása óta romló teljesítmény miatt.

- Szó sincs romló teljesítményről, a kritika pedig a munkánk velejárója - még ha alaptalan is.

-  De a külgazdasági teljesítményt inkább multinacionális vállalatoknak, nem a kereskedőházakba szivárgó adóforintoknak köszönhetjük…

- Nem szivárognak az adóforintok, hanem minden egyes ország fordít exportpromócióra, ahogyan Magyarország is költ erre. A magyar kormány úgy döntött, hogy egy cég, és nem egy állami intézmény formájában valósítja ezt meg. Ha utóbbi mellett döntöttünk volna, ugyanígy rá kellene ezt a pénzt költeni, csak nem vállalati veszteségként mutatkozna, hanem költségvetési ráfordításként. Erre költeni kell, ez nem veszteség. A magyar kis- és középvállalatok nincsenek abban a helyzetben, hogy állami segítség nélkül sikeresek legyenek az exportpiacon. Aki most a Kereskedőházat kritizálja, álljon ezek elé a vállalkozások elé, s mondja azt, hogy szerinte nem kell támogatni őket abban, hogy a tavalyihoz hasonlóan emelkedjen az exportbevételük. Akit pedig nem érdekelnek a tények, azzal nem tudok vitatkozni.

- Vannak olyan tények is, amelyek a kereskedőház tevékenységét igencsak megkérdőjelezik: botrányos személyi és cégkapcsolatok, szerződések, tanácsadók.

- Például?

- Például Nógrádi György.

- Mi Nógrádi György bűne azon kívül, hogy a köztelevízióban szerepel?

- Gondolja, hogy egy „biztonságpolitikai szakértő” tud a legmegfelelőbb tanácsokkal szolgálni az exportbevétel fokozásához?

- Ezt a Kereskedőháztól kell megkérdezni. Feltételezem, hogy egy kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező biztonságpolitikai szakértő tud segíteni. Még egyszer mondom: nagyon furcsa lenne, ha külgazdasági és külügyminiszterként arról hoznék döntéseket, hogy milyen tanácsadókat foglalkoztasson egy vállalat. Ez nem az én dolgom. De listázzuk Nógrádi bűneit azon kívül, hogy a közmédia gyakran szerepelteti, és hogy az illegális bevándorlással kapcsolatban egyetért a magyar kormánnyal. Vagy listázzuk Lengyel Zoltán bűneit, aki - igen - fideszes parlamenti képviselő volt, és - igen - az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának volt alelnöke. Valószínűleg jó kapcsolatai és tudása van ezen a területen. Tehát csak azért, mert valaki éppen fideszes, vagy mert nem szimpatizál az ellenzékkel, még nem fogom utasítani - nem is tehetném - bármelyik alám tartozó cégvezetőt, hogy rúgja ki.

- Az elmúlt hetek alapján ráadásul úgy tűnik, azért se rúgatna ki senkit, mert mondjuk ellenzéki…

- Miért tenném? De értem, mire céloz, és szívesen elmondom valamennyi ellenzékinek tartott szereplő kinevezésének motivációját, ha akarja. Dobolyi Alexandra köztudottan szocialista kötődésű, az MSZP európai parlamenti képviselője volt. A szocialisták európai pártcsaládjában magas rangú tisztségviselőként felügyelte a kelet-európai kapcsolatrendszert. Nyilván vannak ismeretségei és tapasztalata, diplomáciai szempontból pedig az akár csak pártvonalon begyűjtött kapcsolatrendszere is hasznos lehet. Miért ne használnánk ezt ki? Ertsey Katalin parlamenti képviselő volt, így foglalkozott nemzetközi ügyekkel. Nem látok abban problémát, hogy a négy év alatt felhalmozott szakmai tudását felhasználjuk, mint beosztott diplomata. Kóka János cége pedig jól képzett, magas hozzáadott értéket képviselő magyar szoftvermérnököket alkalmaz. Helyes volna, ha nem segíteném ezt a magyar céget külföldön munkához jutni, és újabb magyar munkahelyeket teremteni csak azért, mert a tulajdonosával voltak, vagy vannak politikai vitáim? Vagy ott van a Wallis-csoporthoz tartozó Graboplast Zrt.. Helyes volna, hogy ha az Eximbanknál én interveniálnék, hogy ne adjanak hitelt ennek a cégnek a tulajdonosa miatt, aki köztudottan valamilyen módon Bajnai Gordonhoz volt köthető? Ezért ne gyártsanak magyar padlót a dél-afrikai vasúti kocsikba, ezért ne jöjjenek létre Magyarországon újabb munkahelyek? Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy Gruber Attila fideszes parlamenti képviselőként, a külügyi bizottság tagjaként szerzett tapasztalatait veszni kellene hagyni, ezért igenis kineveztem canberrai nagykövetnek, Pálffy István egykori KDNP-s képviselőt pedig dublini nagykövetnek. Ahogyan Paczolay Péter alkotmánybírósági elnökként felhalmozott tudását és tekintélyét is használni kell, mint Magyarország római nagykövete. Szerintem ezek a kritikák annyira kicsinyes megközelítésről tesznek tanúbizonyságot, amellyel nem is érdemes foglalkozni.

- E kinevezések kizárólag szakmai alapúak, vagy politikai zavarkeltésnek szánja őket?

- Én ezeket a döntéseket kizárólag pragmatikus alapon hoztam és nem érdekel, hogy kit, miért zavarnak. Nem érdekelt akkor sem, amikor azért bírálták a munkatársaimat, mert éppen velem azonos szabadidős tevékenységet folytattak, és nem érdekel most sem, amikor azért kritizálják őket, mert ellenzéki kötődésűek. Nem kizáró ok, ha valaki korábban ellenzéki pártban dolgozott. Nem különösebben érdekel, ha valaki azt gondolja, hogy ez zavarkeltés.

- Azért lehet ez kérdés, mert a kormányfő rendszeresen hangsúlyozta az elmúlt években - misszióvezetői értekezleteken például -, hogy ő a diplomáciában kifejezetten a kormány álláspontjának képviseletét várja el.

- Így van, ezt én is mindig elmondom. Aki Magyarország nagyköveteként munkát vállal, attól azt az intelligenciaszintet mindenképpen elvárhatjuk, hogy professzionális diplomataként a magyar kormány álláspontját képviselje. Így tett ezzel Szent-Iványi István is, aki köztudottan nem rokonszenvezett a kormányunkkal, mégis jó nagykövetünk volt Ljubljanában, és egyszer sem hallottam vissza, hogy a nagyköveti időszaka alatt a kabinet álláspontjával ellentéteset közölt volna. Az, hogy utána már a Magyar Liberális Párt tisztségviselőjeként ezt megtette, a szíve joga. Ez olyan evidencia, mint hogy levegőt veszünk.