Szombati 7-es - Saját kérésére

"Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát, saját kérésére halálra ítélték. A kivégzés a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében folyt le, kisszámú meghívott előtt."

Ez az 1949 címet viselő Örkény egyperces ugrott be, amikor elolvastam a hvg.hu cikkét a Budapesti Ingatlanhasznosítási és -fejlesztési Nyrt. (BIF) közgyűlésén történtekről. Röviden: Spéder Zoltán, a BIF egyik legnagyobb részvényese a cég múlt heti közgyűlésén gyakorlatilag az összes napirendi pontnál saját maga ellen szavazott (pontosabban nem Spéder, hanem az általa megbízott ügyvéd). Ennek következtében a kormánykörökben kegyvesztetté vált üzletember kigolyózta saját magát a BIF vezetéséből, és átjátszotta azt Schmidt Mária családi cégének. Spéder, illetve képviselője visszahívta Spédert a vállalat igazgató tanácsából, és azt is támogatta, hogy barátját, üzlettársát, Nobilis Kristófot is visszahívják (övé a BIF részvények harmada). Cserébe azért, hogy megszavazta az összes hozzá köthető vezető leváltását, Spéder a harmadik meghatározó tulajdonos - Schmidt Mária családi cége - által jelölt új vezetőséget is támogatta. Így beszavazta az igazgató tanácsba azt az Ungár Annát is - Schmidt Mária lányát -, akit április elején hívtak vissza, miután Schmidték családi cége Spéder és Nobilis orra elöl vett meg egy ötszázalékos, állami tulajdonú BIF-részvénycsomagot. Ez a vétel is megérne egy misét: Schmidték ugyanis úgy jutottak a magán-nyugdíjpénztári vagyonból származó részvényekhez, hogy más ajánlatot sem tehetett rájuk. Ungár Anna tavaszi leváltását úgy könyvelték el, mint Spéder és Nobilis visszavágását amiatt, hogy a hátuk mögött történt az állam és Schmidték üzlete.

A BIF zsíros falat, a Pasa Parkról is elhíresült cég jó néhány milliárdos ingatlanvagyonnal rendelkezik. Ezért is volt meglepő, hogy miután Spéder képviselője mindenben Spéder ellen szavazott a múlt pénteki közgyűlésen, e héten hétfőn kiderült, hogy Spéder egyik cégén keresztül megvált a BIF-ben levő részvényeinek döntő részétől. Méghozzá jóval a napi, tőzsdei árfolyam alatt adta el részvényeit. A vevő személye ennél is érdekesebb: nem más ő, mint Horváth László, az egykori tiszteletbeli kazah konzul, sőt tiszteletbeli nagykunkapitány. (Hogy ez mit jelent, arról érdemes lenne Fazekas Sándor és Varga Mihály minisztereket megkérdezni, hiszen részt vettek nagykunkapitányi avatásán.) A pénztárgépek környékén is felbukkanó Horváth 2002-ben az első Orbán-kormány által privatizált, csak "'piszkos tizenkettő" néven emlegetett állami gazdaságok közül is megszerzett egyet. Szóval komoly üzletember.

További érdekesség, hogy Horváthnak már voltak BIF-részvényei, mielőtt Spédertől vásárolt volna. Ezeket a papírokat pedig nem mástól, mint Ungár Pétertől, Schmidt Mária fiától vette - ő nem mellesleg az LMP politikusa. Ungár Péter vélhetően azért vált meg tavasszal BIF-papírjainak egy részétől, mert az állami öt százalék megvásárlásával Schmidték átléptek egy határt, ami fölött kénytelenek lettek volna ajánlatot tenni a többi részvényesnek papírjaik megvételére. Hogy mennyit ér a BIF, azt jól érzékelteti, hogy a Spéder által - áron alul - eladott 15 százaléknyi részvényért 1,5 milliárd forintot fizetett a vevő.

Tudom, nem egyszerű a történetet átlátni, és legyinthetnénk az egészre: oligarchák harca egymás közt. Ám jól mutatja az orbáni rendszer működését. Spéder még néhány hónapja is az orbáni akaratnak megfelelően építgette a takszövökből, az FHB-ból és a postából az ellen-OTP-t. Legfőbb támogatója ebben Lázár János volt, aki még azután is barátjának nevezte, hogy Spéder kiesett a kormányfő kegyeiből. Máig csak találgatni lehet, hogy miért. Az biztos, hogy útjában volt Csányi Sándornak, Demján Sándornak és Matolcsy Györgynek is, ami nem jó ómen. Nyomozások indultak ellene több szálon is, Vajna TV2-jétől pedig jelzésértékű lófejet kapott, olyan karaktergyilkosságot követtek el ellene, amit még Simicska Lajos is megirigyelhet. Ő lett a rejtőzködő milliárdos, aki "egy jó bizniszért akár mindenre képes", "kirabol akkor is, ha szeret, kirabol akkor is, ha nem szeret", s "akár félmillió ember megtakarítását is hajlandó lenne elvenni, azért, hogy neki még több pénze legyen".

Miután kegyvesztett lett, menesztették a kormányból Németh Lászlónét, a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkárt, volt fejlesztési minisztert - természetesen a Spéder-ügytől függetlenül. Némethné - akit Simicska köreihez sorolnak - utóda már nem Lázár alá tartozik, "tevékenységét a miniszterelnök irányítja”. Vagyis Spéder vesszőfutásával a kabinet Orbán után legerősebb emberének is üzentek. Az üzenetet talán így lehetne lefordítani: csak addig terjeszkedhet a hatalmad, amíg nekünk (Orbán Viktornak) tetszik. Ha ezt túlléped, saját zsebre dolgozol, légy bárki, véged.

A Simicskával való leszámolás után talán már nem volt váratlan Spéder vesszőfutása. Helyzetük annyiban analóg, hogy mindketten komoly médiaérdekeltséggel rendelkeznek, Spéderé a legolvasottabb magyar portál, az Index. Simicska médiumai a G-day után kormánykritikussá váltak, jól mutatva, hogy az elvek addig érvényesek, amíg a zsebek ki vannak tömve. Az Index sorsa fordított, még tartja magát, s legalábbis az újságírók nem készülnek behódolni a kormánynak. De persze nem rajtuk múlik, ahogy a Népszabadságról sem a lapot készítők fognak dönteni.

Mindkettejük - Simicska és Spéder - története példaértékű. A hatalom birtokosa annyira magabiztos, hogy senki a közelébe sem jöhet - legyen régi barát, vagy új szövetséges. Mert bármelyik fideszes oligarchával megeshet, hogy egyik-napról a másikra a csúcsról a mélybe zuhan. Ráadásul úgy, hogy saját maga kéri, vágják el a tartókötelet: a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében.