Csöbörből vödörbe

Vona Gábor a radikális, rasszista politikai pártot, csiribí-csiribá, néppárttá szeretné varázsolni. Szerintem a legnagyobb akadálya ennek a mágikus erőt igénylő mutatványnak, maga a pártelnök, aki bár tagadja, de valamilyen szinten ő is rasszista, antiszemita és nem utolsósorban a hatalomvágy megszállottja! Egy értelmes humanista ember nem mond olyat, „ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet.” Vagy nem tartaná fontosnak, hogy „megvizsgálják a Jobbik felső vezetőinek származását”. Egy hazáját szerető, művelt, intelligens, felvilágosult ember, embertársai megítélésénél nem szempont a származás, és minden körülmények között kiáll elveiért, nem a pillanatnyi igényekhez módosítgatja! Egy ország irányításáért áhítozó politikusnak minden fontos kérdésben, még a kényesekben is, véleményt kellene nyilvánítani. Vona úr nem foglalt állást az augusztus 20-i kitüntetések kapcsán kirobbant botránynál, nem adta közre véleményét a Budaházy György és társai perében kihirdetett elsőfokú ítélet alkalmával párttársa, Morvai Krisztina elfogadhatatlan szereplésével kapcsolatban. Pedig ezekben az esetekben elvárható egy néppárt elnökétől az őszinte, a demokratikus értékrendet tükröző véleménynyilvánítás! Bármekkora a Jobbik népszerűsége, a magam részéről jóvátehetetlen hibának tartanám, ha a 2018-as parlamenti választások eredményeként a Jobbik szerepet kapna hazánk irányításában, csöbörből vödörbe kerülnénk!