Szellemileg a Hadikban születtem

Publikálás dátuma
2016.09.07 07:45
Karinthy Márton harmincötödik évadát kezdi a színházában FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Karinthy Frigyes egykori törzshelye, a Hadik Kávéház, melynek komoly irodalmi hagyományai vannak, a felújítás után mától várja a látogatókat. Rendszeresek itt a különböző kulturális programok, rögtön ma este Esterházy Péterre emlékeznek. Az ünnepélyes megnyitót pedig pénteken tartják. Karinthy Márton, a Karinthy Színház igazgatója, Kossuth-díjas rendező, azt mondja, szellemi szempontból a Hadikban született. A színházában pedig a harmincötödik évadra készülnek.

- Felújították a Hadik Kávéházat, ami lényegében Karinthy tanya. Törzsvendég volt ott a nagyapja, Karinthy Frigyes, önnek pedig törzsasztala van ott, és a színháza előadásait plakáton hirdetik.

- Ez egy régi kapcsolat. Tulajdonképpen Buda kulturális főutcája alakul a Bartók Béla úton, a Gellért tértől a Kosztolányi Dezső térig. De én ezt meghosszabbítom a Karinthy Színházig. Azt pedig nyugodtan mondhatnám, hogy a Hadikban születtem, ha nem zárt volna be a háború után, de szellemileg valóban ott születtem, mert a mindenfajta őseim ott élték a mindennapjaikat. Reggeltől estig ott időztek, haza csak aludni jártak, meg veszekedni. Igaz, ezt megtették a Hadikban is. Nagyapám ott írt, ott fogadta a hódolóit, a világmegváltóit, a pumpolóit. Apám, Karinthy Ferenc pedig azért ment le a kávéházba, hogy az apjától pénzt kérjen. Ezért is van nekem törzsasztalom ott.

- Sokan azt gondolják, hogy az íráshoz csönd kell. Hogyan lehetett akkora nyüzsgés, dumaparti, tányércsörgés közben írni?

- Gondolkodni, írni én is egyedül, itthon szeretek. De ezek az emberek egészen másképp éltek, csakis ebben a zűrzavaros nyüzsgésben tudtak dolgozni. Az egész Nyugat nemzedéke lényegében kávéházakban írt. Meg is van annak a legendája, hogy melyik nagy mű, hol készült. Például az Utazás a koponyám körül (Karinthy Frigyes könyve agyműtétjéről - a szerk.) már a Centrálban. Tersánszky Józsi Jenőnek a felesége egyszer otthon berendezett egy kávéházi sarkot, hogy a férje ne járjon mindig a „büdös” kávéházba. Két napig bírta, aztán ment vissza a kávéházba, mert hiányzott neki a nyüzsi. Ez egy életforma volt.

- Visszahozható ebből valami, például a Hadik újra nyitásával? Vagy ez már csak nosztalgia?

- Sajnos, azt hiszem, hogy ez véglegesen elmúlt, mert a kávéházhoz főleg polgárság kell. A pesti polgárságot ismét meg kellene teremteni, újra kellene kezdeni az alapoktól. A totalitárius rendszerek sora, a mozgalmak, forradalmak, kommünök, folyamatosan kiirtották a pesti polgárságot.

Dugig az irodalmi szalon FOTÓ: GORDON ESZTER

Dugig az irodalmi szalon FOTÓ: GORDON ESZTER

- Ön szerint nincs pesti polgárság?

- Nagyon a kezdeteknél vagyunk megint. Az a virtigli pesti polgárság, ami akkor volt, megszűnt.

- Milyen a virtigli polgár?

- Van stílusa, műveltsége, életformája és bizonyos vagyona is, főleg pedig van igénye arra, hogy európai módon éljen. Ez a polgárság élt itt a harmincas években. Most ezt nem nagyon látom, mert a valóban gazdag emberek általában nem fogyasztanak kultúrát, inkább csak a saját pénzükkel vannak elfoglalva. Tisztelet persze a kivételnek. A régről itt maradt polgárság, amelyik nemzedékről nemzedékre adta át a hagyományait, nagyon lecsúszott, elszegényedett. Ők nem tudnak úgy élni, mint a valódi polgárok, örülnek, ha néha el tudnak menni színházba, vagy megvehetnek egy jó könyvet. Az írók közül is sokan nem tudják megvenni a folyóiratokat, beülnek inkább könyvtárba, hogy elolvashassák őket. Ilyen szempontból gyászos a helyzet. De a restaurált kávéházak kicsit segíthetnek visszaidézni ezt a világot. A New York nem irodalmi patinájáért van tele, bár kisebb emlékek láthatók ott a régi időkről. Meg vannak már irodalmi estjei. A Centrál igyekszik őrizni a hagyományokat, de természetesen haladt a korral, nem csak polgári vendégköre van, hanem nyitott a fiatalok irányába is. A Hadik is ebbe az irányba megy. A Hadik Kávéház volt a polgári rész, a mellette lévő, úgynevezett Szatyor Bár pedig a fiatalos. Most a kettőt egybe nyitják, mert úgy látszik, hogy a polgári rész, az nem tudta magát eltartani. Fájón hiányolom a régi polgárságot.

Esterházy Péter még a Hadikban, ma már rá emlékeznek ugyanott FOTÓ:GORDON ESZTER

Esterházy Péter még a Hadikban, ma már rá emlékeznek ugyanott FOTÓ:GORDON ESZTER

- Az idén harmincötödik évadát ünneplő Karinthy Színház sem feltétlenül a polgárságnak született.

- Vágyaiban annak született, csak ehhez kezdetben nem volt megfelelő a közeg.

- Lepukkant külvárosi moziban nyitotta, ahol nyilván nem a polgárság tobzódott.

- Hát nem. A környéken az egy főre jutó kocsmák, kricsmik száma igen magas volt a lakótelepek körében. Az elmúlt harmincöt évben kicsit feljött ez a környék, a színház pedig megtalálta a közönségét. A harmincöt év igen magas kor, mert ki tudja, meddig él egy színház.

- A Karinthy addig él, ameddig ön?

- Valószínűleg addig él, ameddig az a szándék, erő, amelyik létrehozta. Nagyon jó munkatársaim vannak, de még fogalmam nincs, hogy ki az, aki ennek a szellemi örököse lehetne. A lányom nem művészettel foglalkozik. De a színháznak az elmúlt harmincöt év szerintem olyan patinát ad, ami előrevetít egy következő harmincöt évet.

- Nem sok esélyt jósoltak a megalakulásakor ennek a színháznak, amiről sokan azt tartották, hogy a világ végén jött létre, megfelelő kulturális közeg híján. Azt gondolták, kevesen fognak járni egy lepusztult moziból átalakított, színpadtechnikával alig rendelkező intézménybe.

- A titkok körébe tartozik, hogy egy színház mikortól nem különálló, mikortól kezd a nagy egészhez tartozni. Tán az is hozzátartozik ehhez, hogy nem vagyunk kísérletezőek, bár időnként nagy kedvem lenne ehhez. De itt nem olyan a tér és a közeg. Itt jó szereplőkkel, jól megcsinált előadásokat kell létrehozni, és polgári darabokat bemutatni. Színpadtechnikánk és berendezésünk ma már megfelel egy jól felszerelt közepes színházénak. Bár voltak rendhagyó előadásaink is. A III. Richárdot például tizenkét férfi játszotta. Abban az évben Szacsvay László kapta meg a legjobb női alakítás díját, Margit királynő szerepéért. A Tanner John házasságát pedig forgó, mozgó viadukton játszottuk, amin szaladgáltak a színészek. De a legsikeresebb, a legjobb produkcióinkat polgári darabokból mutattuk be. Mindig a régi Madách Kamarát, vagy régi Katona József Színházat idézem vissza magamban, amikor a műsort tervezem. Aztán a sors iróniája, hogy sokszor egykori nagy, vígszínházi darabokat mutatok be. Ami valaha hatalmas nézőtér előtt jól működött, az ma egy kis színházban él meg igazán. Gondolok például Molnár Ferencre, Lengyel Menyhértre, Gábor Andorra, Szomory Dezsőre, Vaszary Gáborra. Ezek a darabok itt igen jól megszólalnak.

- Nyaranta kicsit korszerűsíteni szokta a színházat. Most mi változott?

- Megcsináltuk, hogy a nézőtér széksoronként emelkedjen, és ettől sokkal jobbak lettek a látási viszonyok. Az erkélyt pedig recsegés-mentesítettük, már öröm ott suhanni. A főbejárat látványa is korszerűsödött kicsit.

- Mindegyik évadnak van valami vezéreszméje. A 35 évadnak mi lesz?

- A számmisztika segítségével mondhatjuk azt, hogy három plusz öt bemutatónk lesz. Ebből három a színházunkba befogadott Komód Színház előadásai, és öt saját premier. A Komód egy érdekes, fiatalokat vonzó alternatív színház, ők a stúdióban játszanak nálunk. Bemutatják Thuróczy Katalin Pandóra szelencéje című darabját, meg apám Gellérthegyi álmok című darabját dolgozzák fel a maguk módján, és egy mesejáték is látható lesz velük. A nagyszínpadon pedig a Bozsik Yvette Társulattal közösen már szeptember 10-én bemutatjuk a Rozsda lovag és Fránya Frida című mesemusicalt. Szeptember végétől pedig Joe Orton Szajré című krimi komédiája kerül repertoárra. Szokásos módon, mindig újra fölfedezek egy régi magyar vígjátékot, most Aszlányi Károly Péter című szélhámos komédiáját rendezem meg. Ez lesz a közeljövőben.

2016.09.07 07:45

Kitárt karok a Millenárison - átadták a Nemzeti Táncszínház új épületét

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25
Frissítve: 2019.02.15 21:18

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20