tulajdon;bannkok;

2016-09-12 07:22:00

Bankok - Nem a tulajdon számit

Bár a devizahiteladósok terheinek részbeni rendezését követően kis mértékben mérséklődtek Orbán Viktor bankellenes kirohanásai. Az EBRD nyomására a rég kivezetésre érett pénzintézeti adó mértékét is sikerült csökkenten. A kormányfő továbbra is gyakran hangoztatja azt a nézetét, hogy a nemzeti tőkének felül kell kerekednie több szektorban, köztük a hitelintézetek világában is.

Lassan monomániájává válik a miniszterelnöknek az a nézete, hogy az ország fejlődésének kerékkötői - a többi között - a külföldi tulajdonban lévő bankok. Ha még több pénzintézet lenne hazai tulajdonban, illetve ezek a jelenleginél nagyobb mértékben lennének feltőkésítve, akkor ez a nemzetgazdaságnak a javára válna. Az unortodoxia atyjának tekintett Matolcsy György, az MNB elnöke gyakran csatlakozik kijelentéseivel Orbán Viktorhoz, Véleménye szerint a még mindig visszafogott vállalati hitelezés legfőbb oka, hogy a nálunk működő külföldi bankok tulajdonosai ahelyett, hogy a magyar cégeknek nyújtanának hitelt, hazautalják a profitjukat. Ez az állítás amellett, hogy nem felel meg a valóságnak, elfedi a lényeget. Szakértők egybehangzó véleménye szerint Orbánéknak csak egy célja lehet a nemzeti tulajdonú bankok dominanciájával, hogy a saját köreikhez közelálló bankárok vezessék a magyarországi pénzintézetekhez, akik szemet hunynak a kormányközeliek olyan hitelei felett, amelyek felettébb kockázatosak.

Itt nem elsősorban azokra a korábbi takarékszövetkezeti bedőlésekre érdemes gondolni, ahol főként szakmai hiányosságok okozták a csődöt, hanem például arra a Töröcskei István nagyvállalkozóhoz, az Államadósság Kezelő Központ korábbi vezérigazgatójához köthető Széchenyi Bank-csoportra, amely hitelezett fűnek-fának, gyakran mindössze annyiból állt itt a "kockázatvizsgálat", hogy az ügyfél a Fidesz-körökből származó ajánlólevéllel érkezett-e. A felelőtlen tevékenység a pénzintézet felszámolásához vezetett, az ügyfeleket állami pénzekből kártalanították, de a felelősségre vonás elmaradt. De kizárólag nemzeti tőke működtette a Quaestor-csoportot, a Buda-Casht-t és a hozzákötődő DBR-bankhálózatot és a nevében is magyarkodó Hungária brókercéget is. A külföldi tulajdonban lévő bankok leányvállalatai közül viszont egyetlenegy sem ment csődbe.

A magyar bankrendszer mérlegfőösszege tavaly lépte túl az Orbán Viktor és Matolcsy György által megkívánt 50 százalékos mértéket. Bár a mérték mérése nem egyértelmű, de az biztos, hogy a bankok többsége hazai kézben van. Azóta az MKB Bankot az állam eladta, de az új tulajdonosok között olyan arányban vannak a hazaiak, hogy a nemzeti tulajdon országos aránya érdemben nem változott. Az viszont már lényegesebb volt, hogy a magyar állam 15 százalékos tulajdonrészt szerzett az Erste Bankban. A 2014 decemberében visszavásárolt Budapest Bank továbbra is állami tulajdonban van, de nélküle is meglenne az összesített magyar tulajdoni többség. (Az más kérdés, hogy a Budapest Bankért túl nagy árat fizetett az állam, az MKB vételára ugyan nem volt magas, de az azóta ráfordított reorganizációs költségek kapcsán már korántsem lehet arra gondolni, hogy ez bizony jó vétel volt.)

A Fidesz és az MNB gyakran arra hivatkozik, hogy a magyar tulajdonos gondosabban válik az ügyfelek pénzével, mint a külföldiek. Ezt a nézetüket arra alapítják, hogy a külföldiek a gazdasági világválság előtt felelőtlenebbül hiteleztek, mint a hazai tulajdonúnak tartott OTP, és a devizahitelezésből teljesen kimaradó takarékszövetkezetek. Ez a megállapítás tartalmaz némi igazságot, ám a külföldi anyabankok tőkeinjekciókkal képesek voltak működőképesen tartani leányaikat, míg az OTP az IMF támogatására szorult, amelyet egyébként gyorsan vissza is fizetett.

A mostani visszafogott hitelezés sem tulajdonos függő, arról ritkábban esik szó, hogy a vállalatok óvatossága az eladósodással szemben egész Európára jellemző. Ugyanakkor a belföldiek csak itthon tudnak betétet gyűjteni, szemben a külföldiekkel, amelyek képesek a forrásokat átcsoportosítani, márpedig a hitelezés fő forrását a megtakarítások képezik. Most ugyan az MNB részt vesz a vállalati hitelezésben, de a Növekedési Hitelprogram (nhp) az utolsó hónapjait éli, és nemzeti bank nem a kereskedelmi bankok hálózatának része. Töröcskei István az nhp-vel tudott kedvező mérlegfőösszeget produkálni, de a csőd elkerüléséhez ez is kevés volt.

A legfőbb érv azonban a külföldi banki tulajdon megtartása mellett, hogy ezek válságállóbbak, mint a hazaiak. Az állam egy kis bank megmentésére még képes, de egy válság miatt sorra bedőlő bankokéra már nem!