Ne az orvosok kényszerüljenek ápolási munkákra - Visszatér a régi képzés

A béremelés, a nővérszállók felújítása, vagy a szakképzés fejlesztése javíthatja a betegellátást és segíthet megtartani az ápolókat, de nem ad garanciát arra, hogy ezentúl többen maradnak itthon. Az egészségügy jövőjéről hamarosan megint tárgyal az államtitkárság a kiválasztott szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel.

Hamarosan folytatódhatnak az egészségügyi ágazat kollektív szerződéséről régóta tartó tárgyalások az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a szakmai kamarák, meg az érdekvédelmi szervezetek között, de pontos időpontot még nem jelöltek ki. Az ígéretet Ónodi-Szűcs Zoltán tette a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) siófoki tudományos konferenciáján, ahol az ebben a hónapban elkezdett béremelésekről szólva a kérdést a betegek ellátásának javítását szolgáló eszköznek nevezte. Ilyen eszköz az államtitkár szerint a nővérszállók most kezdődő felújítása is, amire több mint 10 milliárd forint uniós pénzt fordítanak. Kérdéses persze, hogy ezek a lépések hány szakápolót lesznek majd képesek itthon, vagy a pályán tartani a következő években, az viszont biztos, hogy a mostani legalább tízezer fős ápolóhiány megszüntetésére nagyon rövid távon semmi esély nincs. Néhány év alatt némi javulást hozhat az ellátórendszerben, ha a szakképzés átalakításával sikerül megnövelni a frissen végzett szakemberek számát, bár arra ez sem garancia, hogy itthon is akarnak majd maradni a bizonyítványuk megszerzése után.

A most kezdődött tanév még kevés változást hoz a hazai ápolók és szakápolók képzésében, de a következő években ezen a területen is átalakul a szakoktatás minden szintje – emelte ki a rendezvény szünetében a Népszavának a MESZK elnöke. Balogh Zoltán a szakmai felkészítés minőségének javulását várja attól, hogy a szakgimnáziumok létrehozásával a szakmai elméleti és gyakorlati óraszámok megduplázódnak. Több helyszínen és nagyobb létszámokkal indulnak osztályok a következő években, a kamara reményei szerint vonzóbb lesz, hogy általános ápolási és szakasszisztensi végzettséget szerezhetnek egyszerre a gimnáziumi érettségi mellé a fiatalok. Aki így szerzi meg az alapokat, annak megint elegendő lesz 1-2 éves speciális szakmai felkészítést adni ahhoz, hogy szakápolóvá váljon, vagyis visszatér a „régi rendszer” – hangsúlyozta a kamarai vezető.

Az ápolási szakma képzési rendszerének átalakítása a felsőoktatást is érinti, az uniós elvárásoknak megfelelően már az alapképzésben több feladat elvégzésére készíti majd fel a diákokat, egyetemi szinten pedig speciális szakápolók képzésével bővülnek a lehetőségek. Az oktatás színvonalának emelését várják attól, hogy évente 20 ponttal nő a felvételi ponthatár és 2020-tól már nemcsak a diploma megszerzéséhez, hanem a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez is feltétel lesz egy középfokú nyelvvizsga.

Több mint egy évtizede napi beszédtéma az egészségügyi ellátórendszerben, de a szakemberhiány hatására mostanában felerősödött a gondolat, hogy az eddigieknél sokkal több feladatot lehet és kell áttenni a megfelelően felkészített szakápolók vállára, hogy az orvosok ne kényszerüljenek ápolási munkákra, csak a beteg helyzetének értékelésére és a döntéshozatalra tudjanak koncentrálni. A csapatmunka fontossága is sokszor előkerül az ágazat jövőjéről folytatott beszélgetésekben, ami szintén az ápolók nagyobb megbecsülését feltételezi, bár ehhez az orvostársadalom szemléletében még komoly változásokat kellene elérni.

Talán ehhez járulhat hozzá annak a 170 tudományos igényű munkának és elemzésnek a megismerése is, amelyet az ápolási szakma képviselői adtak be az idei konferencia szervezőihez például az egészségmegőrzés, a megelőzés, a betegutak mainál jobb szervezése, a szociális munka és az egészségügy kapcsolata, a betegek megfelelő tájékoztatása, a sürgősségi gyermekellátás, a rákbetegek gyógyításának az egész személyiségre figyelő holisztikus szemléletű megújítása vagy éppen a szakápolói kompetenciák, elvégezhető feladatok meghatározásáról.

Kiemelt kérdés a stroke

Az ápolási szakma tudományos tanácskozásának idei kiemelt területe az agyi katasztrófák, az agyvérzés vagy agyi érelzáródás (összefoglaló nevén a stroke) túlélési esélyeinek javítása volt. Valamennyi hozzászóló arra kereste a választ, hogyan rövidíthető le az idő a tünetek észlelésétől addig, amíg megfelelő szakemberhez jut a beteg, hiszen ez határozza meg, hogy melyik harmadba kerülhet az illető. Világszerte 15 millió, míg hazánkban 40-45 ezer ember kap szélütést évente, az elmúlt években egyre több fiatal és középkorú felnőtt lett a stroke áldozata, a betegség egyre gyakoribb gyermekkorban is.

A statisztikai adatok szerint Magyarországon minden harmadik beteg azonnal, minden hatodik pedig egy hónapon belül meghal, a páciensek másik harmada maradandó károsodást szenved és súlyos maradványtünetekkel él tovább, és csak harmaduk lesz képes visszatérni a munkájához és megszokott egyéb tevékenységeihez. A legfontosabb feladat, hogy a rosszullétet érző személy, a környezete, a mentőautó személyzete és a beteggel kapcsolatba kerülő minden egészségügyi szakember legyen tisztában azzal, hogy az időben megkezdett kezelés életet ment. Egy Győr-Moson-Sopron megyében nemrég szervezett kampány sikere is azt bizonyítja, hogy a tájékozottság, a tünetek felismerése az érelzáródás okozta esetekben nagyon sok életet menthet meg vagy csökkentheti a maradandó károsodás mértékét.