Paralimpia 2016 - Sors ezüstérmes, Tóth negyedik 200 vegyesen

Publikálás dátuma
2016.09.12. 10:23
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Az S9-es sérültségi kategóriában versenyző Sors Tamás nagyszerű versenyzéssel ezüstérmet szerzett 200 méteres vegyesúszásban a riói paralimpia vasárnapi napján.

A szám másik magyarja, Tóth Tamás a negyedik helyen végzett, míg a győzelem az olasz Federico Morlacchié lett.
Ez a magyar küldöttség harmadik érme Rióban, egy bronz után a második ezüst.

A 100 méter pillangón kétszeres címvédő Sors másodikként, a Londonban gyorson két ezüstöt is szerző Tóth Tamás negyedikként került be az előfutamból a döntőbe, így lehetett reménykedni az újabb magyar éremben. A két versenyző egymás mellett úszott a döntőben.

Sors nagyszerűen kezdett pillangón, ami a specialitása, 50 méternél elsőként fordult, majd háton is tartotta az előnyét. Százötven méternél aztán már Morlacchi volt az élen, s bár Sors támadta az utolsó hosszon, nem sikerült befognia és másodikként csapott a célba. Tóth Tamás gyakorlatilag végig a negyedik helyen haladt.

"Nagy meglepetés ez az ezüst, még fel sem fogtam - mondta fülig érő szájjal a 24 éves pécsi Sors Tamás. - A pillangót nem tudom visszafogni, az mindig olyan, hogy megindulok és megyek, háton arra kellett figyelnem, hogy ne lassuljak le, amire hajlamos vagyok, mellen figyeltem a többiekre, gyorson pedig bekapcsoltam a lábamat, amennyire tudtam."

Federico Morlacchi pillangón is nagy ellenfele lesz majd Sors Tamásnak, aki ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: látszik, hogy az olasz nagyon jó formában van, várhatóan nagy lesz majd kettejük között a csata.

Tóth azt mondta: a reggeli előfutam után látta, hogy számára ez a negyedik hely lehet a realitás, s mivel a fináléban nem történt semmi váratlan, ezt sikerült is megszereznie.

Az S5-ös sérültségi kategóriában versenyző Illés Fanni ötödik helyen végzett 100 méteres mellúszásban. A negyedik legjobb idővel került a döntőbe, ahol 50 méternél a hatodik helyen fordult, s jó hajrával egy helyet még előrébb tudott lépni.

Eredmények:

úszás:
férfi 200 m vegyes (S9), paralimpiai bajnok:

Federico Morlacchi (Olaszország) 2:16.72 p
2. SORS TAMÁS 2:17.33
3. Timothy Disken (Ausztrália) 2:17.72
4. TÓTH TAMÁS 2:19.40

női 100 m mell (S5), paralimpiai bajnok:

Jelizaveta Meresko (Ukrajna) 1:41.63
2. Viktoria Savcova (Ukrajna) 1:42.14
3. Szung Ling-ling (Kína) 1:45.21
...5. ILLÉS FANNI 1:48.14

Szerző

Van jövője a magyarságnak?

Van! A magyarság, noha összetételét tekintve egyre heterogénebb lett hányatott történelme során keveredett németekkel, szláv népekkel, románokkal, zsidókkal, cigányokkal. Egyesek a jobb élet reményében beszivárogtak, mások önként betelepedtek, vagy államilag betelepíttettek. A szórványok jórészt beolvadtak, vagy az integráció útjára léptek, mások megőrizték nemzeti identitásukat. Mások hódítások következtében lettek része hazánknak. Ez a folyamat olyan méreteket öltött, hogy az úgynevezett történelmi Magyarország lakosságának több, mint ötven százaléka volt nemzetiségi. Sokan a magyarság beolvadását, eltűnését vizionálták. És íme, saját hazánkban megmaradtunk, megőrizvén "uralkodó" nemzeti státuszunkat, bizonyítván államképes etnikumi létünket. Miért kellene tehát félnünk attól, hogy egy-két ezer közel-keleti bebocsátást kérő üldözött "elnyeléssel" fenyegetne bennünket? Fennhéjazó nacionalistáink ennyire bíznak életképességünkben? Fogy a magyarság, ez ugyan európai jelenség, de ezt a problémát itthon, nekünk kell megoldanunk. Jó szociálpolitikával, kultúrával és egészségüggyel javítani lehetne e káros tendencián, de a kapuinkon kopogtató, becsületes szándékú muszlimokat humánusan megszűrve, nemzeti érdekeink, szükségleteink mértékét figyelembe véve, idővel ők is népünk szerves részévé tehetnének. Jár-e mindez kockázattal? Kétségtelen, igen, de a fogadtatás sokat jelenthet magatartásuk alakulásában.

Van jövője a magyarságnak?

Van! A magyarság, noha összetételét tekintve egyre heterogénebb lett hányatott történelme során keveredett németekkel, szláv népekkel, románokkal, zsidókkal, cigányokkal. Egyesek a jobb élet reményében beszivárogtak, mások önként betelepedtek, vagy államilag betelepíttettek. A szórványok jórészt beolvadtak, vagy az integráció útjára léptek, mások megőrizték nemzeti identitásukat. Mások hódítások következtében lettek része hazánknak. Ez a folyamat olyan méreteket öltött, hogy az úgynevezett történelmi Magyarország lakosságának több, mint ötven százaléka volt nemzetiségi. Sokan a magyarság beolvadását, eltűnését vizionálták. És íme, saját hazánkban megmaradtunk, megőrizvén "uralkodó" nemzeti státuszunkat, bizonyítván államképes etnikumi létünket. Miért kellene tehát félnünk attól, hogy egy-két ezer közel-keleti bebocsátást kérő üldözött "elnyeléssel" fenyegetne bennünket? Fennhéjazó nacionalistáink ennyire bíznak életképességünkben? Fogy a magyarság, ez ugyan európai jelenség, de ezt a problémát itthon, nekünk kell megoldanunk. Jó szociálpolitikával, kultúrával és egészségüggyel javítani lehetne e káros tendencián, de a kapuinkon kopogtató, becsületes szándékú muszlimokat humánusan megszűrve, nemzeti érdekeink, szükségleteink mértékét figyelembe véve, idővel ők is népünk szerves részévé tehetnének. Jár-e mindez kockázattal? Kétségtelen, igen, de a fogadtatás sokat jelenthet magatartásuk alakulásában.