Van jövője a magyarságnak?

Van! A magyarság, noha összetételét tekintve egyre heterogénebb lett hányatott történelme során keveredett németekkel, szláv népekkel, románokkal, zsidókkal, cigányokkal. Egyesek a jobb élet reményében beszivárogtak, mások önként betelepedtek, vagy államilag betelepíttettek. A szórványok jórészt beolvadtak, vagy az integráció útjára léptek, mások megőrizték nemzeti identitásukat. Mások hódítások következtében lettek része hazánknak. Ez a folyamat olyan méreteket öltött, hogy az úgynevezett történelmi Magyarország lakosságának több, mint ötven százaléka volt nemzetiségi. Sokan a magyarság beolvadását, eltűnését vizionálták. És íme, saját hazánkban megmaradtunk, megőrizvén "uralkodó" nemzeti státuszunkat, bizonyítván államképes etnikumi létünket. Miért kellene tehát félnünk attól, hogy egy-két ezer közel-keleti bebocsátást kérő üldözött "elnyeléssel" fenyegetne bennünket? Fennhéjazó nacionalistáink ennyire bíznak életképességünkben? Fogy a magyarság, ez ugyan európai jelenség, de ezt a problémát itthon, nekünk kell megoldanunk. Jó szociálpolitikával, kultúrával és egészségüggyel javítani lehetne e káros tendencián, de a kapuinkon kopogtató, becsületes szándékú muszlimokat humánusan megszűrve, nemzeti érdekeink, szükségleteink mértékét figyelembe véve, idővel ők is népünk szerves részévé tehetnének. Jár-e mindez kockázattal? Kétségtelen, igen, de a fogadtatás sokat jelenthet magatartásuk alakulásában.