Németország;Görögország;kártérítés;náci bűnős;Alekszisz Ciprasz;

2016-09-13 07:31:00

Ciprasz ragaszkodik a kártérítéshez

Egy régi ügyet hozott újra elő Alekszisz Ciprasz. A görög miniszterelnök hétvégén azt közölte, ragaszkodik hozzá, hogy Németország kártérítést fizessen a nácik második világháborús rémtetteiért. Hozzátette, szóba sem jöhet, hogy hazája elengedje az általa 332 milliárd eurósra becsült összeget.

Akadnak az Európai Unióban igazi fenegyerekek. Olyanok, akik hangzatosan bírálják az Európai Uniót, miközben azért országuk gazdasági szempontból semmiképpen sem nevezhető meghatározónak az EU-ban. Alekszisz Ciprasz is közéjük tartozik, igaz, ő nemcsak egyszerű fenegyerek, hanem a meglepetések embere is egyben.

A görög miniszterelnök bármikor képes a váratlan húzásokra. Sokáig a nemzetközi mentőcsomag legnagyobb ellenfele volt, gyújtó hangú beszédekkel érvelt a hitelezők ellen, azt állítván, Athén úgy is az euróövezet tagja maradhat, ha nem fizeti tovább a hitelt.

Aztán kiderült, teljes gazdaságpolitikája kártyavár volt, s egy aprócska szellő is a görög gazdaság teljes összeomlását okozza. Több mint egy éve ezért kénytelen volt megállapodni a hitelezőkkel, s azóta a mentőcsomag legnagyobb támogatójává vált. A világ legtermészetesebb dolgának tartotta ezt a 180 fokos fordulatot.

A görög kormányfő hétvégén azt közölte, hogy Athén minden korábbinál közelebb került a hitelválság megoldásához. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között továbbra is jelentősek a különbségek abban, milyen megoldás szülessen a görög adósság ügyében, s ez a késlekedés csak hazájának árt. Ciprasz azt is elmondta, azért annyira derűlátó a megoldást illetően, mert „barátaink vannak”.

Ezzel arra utalt, hogy múlt pénteken több dél-európai ország képviselője tárgyalt Athénban, s mindenki nagyon szolidárisnak mutatkozott hazájával. Más kérdés persze, hogy Róma, vagy Madrid politikai fellépése aligha nyom sokat a latban annak kapcsán, elengedik-e Görögország számára adóssága egy részét, vagy sem. A görög kormányfő azt is közölte, hazája gazdasága magára talál majd, s különben is, Athén „a stabilitás oázisa egy instabil régióban”.

A görög miniszterelnök azt követelte, hogy az év végéig engedjék el a görög adósság egy részét, s enyhítsenek a szerinte Berlin által diktált szigorú költségvetési politikán. „Azt követeljük Angela Merkeltől, hogy mindenki tartsa meg a vállalásait” – emelte ki. Mint mondta, 2012-ben azt ígérték az EU-ban, hogy elengedik a görög adósság egy részét, ha elsődleges, tehát adósság nélküli többletet tudnak felmutatni. „S most ez a helyzet” - jelentette ki.

Ígéretekből ezúttal sem volt hiány. 10 ezer új munkahelyet vizionált az állami kórházakban, az ingyenes étkeztetés kiterjesztését az iskolákban, s jelezte, programot indít útjára azzal a céllal, hogy hazacsábítsák a külföldön munkát vállalt honfitársakat. Egyben ötéves akciótervről is beszélt, amelynek révén 2021-ig megújul Görögország. A jövőkép szép ugyan, de a görögök mintha nem bíznának ebben. Múlt szombaton mintegy 15 ezren tüntettek Thesszalonikiben, igen erőteljes rendőri jelenlét mellett.

Felmerül a kérdés, miből finanszírozza majd a kormány ezeket a nagyszabású terveket, ráadásul olyan adósságállomány mellett, amelyre nemigen van még egy példa a világban. S itt jön Ciprasz újabb meglepetése.

Elmondta, továbbra is mindent elkövet azért, hogy Németország kártérítést fizessen a nácik rémtetteiért. Kifejtette, hogy e kérdésről tárgyalásokat kezdeményez Berlinnel. Arról nem beszélt, mikor. „Ez becsületbeli kérdés Görögország és a teljes görög nép számára” – közölte. A következő lépést ez ügyben „a megfelelő időpontban” teszi majd meg – hangoztatta.

Bár Berlinben már azt remélték, lecsengett a Görögország által követelt kártérítés ügye, Ciprasz szavaiból az derül ki, nem ez a helyzet. Sőt, már augusztus közepén is előállt követeléseivel. Akkor úgy fogalmazott, a „végsőkig harcolunk a diplomácia, illetve szükség esetén a jog eszközeivel” azért, hogy Berlin megfizessen a hetven évvel ezelőtti bűnökért. Mindezt annak kapcsán jelentette ki a Skai televíziónak, hogy megemlékezést tartottak a nemzeti szocializmus áldozatai emlékére Komenóban, ahol a Wehrmacht 1943. augusztus 16-án több mint 300 embert ölt meg.

Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezettek be. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban hajtottak végre vérengzést, 220 helyi lakos halálát okozva. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten.

Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg.

Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, ám sosem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek "privatizálták". Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét.

Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak.

A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza - állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből.

Tavaly a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte a kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap azt közölte, hogy valójában nem volt szó ekkora kölcsönről. Akkor honnan jön a 476 millió? Egy feljegyzés arról szól, hogy ennyibe került a német jelenlét fenntartása Görögországban. A papíron azonban nem szerepel sem a hitel, sem a kölcsön szó. A lap szerint a több százmilliós Németországnak nyújtott görög kölcsön nem több legendánál.

A német kártérítéssel kapcsolatban már korábban is időnként egészen vad elképzelések láttak napvilágot. A kártérítés régi szószólója a radikális baloldali politikus, Manolisz Glezosz. Ő egyfajta jelkép hazájában. Bár sokáig a Sziriza nagy támogatója volt, február végén élesen bírálta a kormányt, amely szerinte behódolt az EU-nak azzal, hogy megállapodott a hitelmegállapodás meghosszabbításáról. Jelenleg a radikális baloldali párt európai parlamenti képviselője.

Ami a német kártérítés ügyét illeti, előzőleg Glezosz állt elő a legnagyobb követeléssel. Alighanem azért, mert az 1922-ben született író ma is élénken emlékezik a nácik által elkövetett szörnyűségekre. A németek 1941. április 27-én vonultak be Athénba. Glezosz ekkoriban a görög Vöröskeresztnél dolgozott, s ellenálló volt. Állítólag röviddel a náci inváziót követően, 1941 májusában, egy társával felmásztak az Akropoliszra, s eltávolították a horogkeresztes zászlót.

Úgy véli, hogy ezzel is sokaknak bátorságot adtak az ellenállásra. Glezosz ma, kilencven év felett is aktív politikai tevékenységet fejt ki. Különösen a német kárpótlás ügye foglalkoztatja. Azt a követelését azonban, amely szerint kamatokkal együtt 1000 milliárd euróval tartozik Németország Athénnak, még radikális baloldali társai is túlzónak tartják.

Németország azzal érvel, hogy jogilag teljesen megalapozatlannak tűnik bármiféle igény. A két német állam a Németország II. világháborút követő felosztásában szerepet játszó egykori megszálló hatalmakkal (Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió) 1990-ben írta alá az úgynevezett kettő plusz négy szerződést (Zwei-plus-vier-vertrag), amely garantálta a két német állam újraegyesítését. Ezt a szerződést Athén is elismerte, s ezzel együtt deklarálta, hogy nincs több követelése a németekkel szemben. Ciprasz viszont azt állítja, hogy ebben a deklarációban nem szerepelt az említett jegybanki hitel ügye.

Bár Ciprasz felvetése érdekesen hangzik, arra még sosem adott választ: mégis hogyan tudja Berlint kötelezni arra, hogy kifizesse a hatalmas összeget.