Nihilista lettem

Kiderült: nihilista vagyok. Lehet, hogy eddig is az voltam, csak tapintatból nem szóltak. De a miniszterelnök nem szépíthette tovább a dolgot. Kötcsén végre ki kellett mondania: aki a politikájának ellenfele, az nihilista. Eddig úgy volt, hogy liberális, de nem. Mint elmagyarázta, amire a bírálói hivatkoznak, annak „semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz”, (hogy is hihettem, hogy bármilyen nagy elődhöz közöm lehet!), „az puszta nihilizmus.” A nihilistákat onnan lehet megismerni, hogy „lopakodva rátelepedtek a világ és Európa intézményeire”. Kész, lebuktam. Ha egy kis időm van, rátelepszem én bármire. Lopakodva. És ha már ott vagyok, „miként a nihilista elit”, megragadom „a zsűri pozícióját az európai intézményrendszerben”, hogy megsemmisítsem a „keresztény-nemzeti Európát”. Ezt Csurka István leplezte le, „lehangolóan, de pontosan megragadva a dolgok lényegét”. Ez volt köztünk a munkamegosztás. Én a zsűri pozícióját ragadtam meg, ő meg a dolgok lényegét. A kormányfő ebben Csurkát tartja mesterének, ami valóságos ideológiai rehabilitációnak tekinthető. Ideje volt.

Arról már korábban informáltak, hogy hazaáruló vagyok. Bayer Zsolt lovagiasan emlékeztetett is rá egy vidéki fórumán: aki nem megy el október 2-án, illetve érvénytelenül vagy igennel szavaz, az hazaáruló. Nem is magyar. Bár valami homokszem csúszhatott a gépezetbe, mert éppen aznap kaptam meg a Kormányzati Tájékoztató Központ levelét, amelyben „Tisztelt Honfitársunk”-nak szólítanak. Több éberséget, elvtársak! Egy percre még Orbán Viktor éleslátása is elhomályosult , mert évadnyitó parlamenti beszédében majdnem visszaemelt a nemzetbe: „A magyar emberek közös életének alkatrészei jól vannak összeillesztve, ismét egy közösség, egy nemzet vagyunk.” Vagyis ha megelégszem a jól illeszkedő „alkatrész”szerepével, akkor a nemzet része lehetek, viszont ha „zsűrizek”, akkor nihilista.

Az új ellenség megzavarta a híveket is: olvasom, ugrásszerűen megnőtt a Google-on a „nihilizmus” címszót felkeresők száma. Muszáj naprakészen tájékozódni. Még a végén a gyanús szomszédot liberálisnak vagy komcsinak nézik, pedig igaziból nihilista. Bár ez a kommunista-ügy kicsit kusza. Mert például az Orbánt az Unión kívülre kívánó luxemburgi külügyminisztert a fegyelmezett Szijjártó már nihilistának nevezte (lásd Karinthy: „A jó tanuló felel” című írásából Steinmannt, a Grófnőt), de a főnöke csak lekommunistázta. Ebből arra következtetek: választhatok, nihilista szeretnék-e lenni, vagy még mindig kommunista. Elvégre szabad országban élünk. Nehéz a választás, mert ha kommunista maradnék, akkor a kötcsei beszéd szerint velem „már fölösleges is viaskodni”. Végre egy kis nyugi. Ám ez esetben a Terminátorra hasonlítok, az ilyenek pedig „néhány szétesett törmelékből is képesek újraéledni”. Valahogy nem vonz ez sem. Egyrészt messziről sem emlékeztetek a Terminátort alakító Schwarzeneggerre, a család sem örülne neki, és ha jól emlékszem a filmre, őt a törmelékesítés során egy présgéppel lapítják szét. Akkor már maradok a nihilistánál.

De miért kellett a címkén változtatni? A liberális komcsit meg a hazaárulót már megszoktam, készültem névjegyeket is nyomatni. Ám a „liberális” mégiscsak a szabadságra utal, nehéz kizárólag szitokszóként alkalmazni. És akadtak szemtelenkedők, akik a miniszterelnöknek felhánytorgatták a Liberális Internacionálé alelnökeként lehúzott éveit. Pedig már inkább a „Fekete Internacionálé”-nak is nevezett szélsőjobb mozgalmak felé oldalazna, amelyek a felvilágosodás öröksége, a szabad gondolkodás, vagyis az európai „nihilizmus” ellen hirdetnek háborút, új Szent Szövetséget, orosz ideológusok főszereplésével. Kedves gesztus volt irányukban Orbántól, hogy Kötcsén mazsolázott kicsit a keresztény vallások között: mint mondta, a pápa inkább Latin-Amerikához kötődik, ezért a maga részéről inkább az ortodox egyház véleményére kíváncsi a migrációval kapcsolatban.

Szóval, nem hiányzik a liberális múltra való emlékeztetés, ideje a szót is hátrébb dugni. A „nihilista”, az viszont jó lesz. Azt sugallja, hogy ami a kurzuson túl van, az maga a semmi. Nem másik értékrend, hanem semmilyen. A nihil. Aki az ő ideológiájukat kritizálja, az magukat az értékeket tiporja sárba. Az övék az egyetlen érvényes gondolat, az egyetlen lehetséges normarendszer. Aki ebből kilép, megsemmisül, Isten és Orbán országa helyett a sátánét választja. Túl vagyunk azon, hogy az ország vezetője csak annyit gondoljon magáról: Az állam én vagyok. Már azon is, hogy megelégedjen az övéi nevében azzal: A nemzet mi vagyunk. A nemzet én vagyok. Most már azt halljuk: Az erkölcs én vagyok. A norma én vagyok. Kellett egy kis idő, de azért nem olyan sok, hogy az „oszt' jó napot!” nyílt cinizmusától eljussunk ide. Most szent háború van, „a kardunkat nem csatolhatjuk le. Békeidőben meg kell tanulnunk kenyeret szeletelni vele.” Hogyne. Én meg majd puskával lövöm szét a felaprítandó zöldséget.

Göring a legenda szerint kijelentette: „Hogy ki a zsidó, azt én mondom meg.” Hogy ki a nihilista, azt Orbán mondja meg.