Megijedt a Fidesz? Csúszik a kórházi átalakítás

Publikálás dátuma
2016.09.19. 07:01
Húzzák, vonják, ötletelnek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
Tovább húzódik a kórházi ellátórendszer szervezeti átalakítása. Ónodi-Szűcs Zoltán tervei ellen a kórházigazgatók változatlanul tiltakoznak, a fideszes politikusok pedig nem mernek ujjat húzni velük a népszavazás előtt, de az sem kizárt, hogy a félelem kitart a 2018-as választásig.

Nem sok mindent tud felmutatni a jól hangzó terveken kívül az egészségügyi államtitkár, bár közeledik októberi beiktatásának egyéves évfordulója. Működésének legnagyobb eredménye lenne, ha átalakítaná a magyar kórházi struktúrát, de a kancellária rendszer év eleje óta érlelődő tervei épp mostanra puhultak fel, sőt a kormányzati napilap néhány napja már azt is megkérdőjelezte, hogy lehet-e a tervekből valami a 2018-as választások előtt.

Egyetemi közkórházak jönnek
A debreceni Kenézy-kórház és több budapesti közkórház is egyetemi kézbe kerülhet – számolt be a kormányzati forrásokból nyilvánvalóan nem véletlenül kiszivárgott tervről néhány napja a Magyar Idők. A kormánypárti napilap információi szerint hamarosan létrehozzák az „egyetemi kórházakat”, ami új kategória lesz a hazai rendszerben. Ezeknek az intézményeknek az üzemeltetését az orvosképzéssel foglalkozó egyetemek veszik át, azért, hogy javítsák az orvostanhallgatók gyakorlati képzését. Nagy kérdés, hogy ezek a szatelit kórházak lesznek-e bármilyen kapcsolatban a térség kancelláriájával, vagy a trükköt épp azért találták ki, hogy megússzák a parancsok végrehajtását.

A javaslat lényege ugyanis, hogy a 104 állami fenntartású kórház főigazgatói és mostani vezérkarának tagjai jövő januártól csak belső szakmai ügyeikkel foglalkozhatnának, ha a fejük fölé emelt 8-10 kancellár elvesz tőlük munkát vagy épp hozzájuk irányít betegeket, azt el kellene fogadniuk, de dönteni legfeljebb arról lenne joguk, hogy melyik műtéti eljárást válasszák. Sarkítva ez következik az államtitkárság javaslatából, amely az intézmények gazdálkodási és egyben munkáltatói jogát megszüntetné és jogilag is beolvasztaná őket a pár napja már "területi ellátó központoknak" nevezett kancelláriákba. Az államtitkár indoklása szerint csak kívülről számolhatók fel ugyanis a fekvőbeteg-ellátásban meglévő párhuzamosságok és csak így csökkenthető az úgynevezett „vatta” páciensek tömege, akiket csak azért fektetnek be egy kórházba, mert a biztosító fizet értük.

Ónodi-Szűcs Zoltán arra minden bizonnyal számított, hogy az orvosok megpróbálják félresöpörni a tervet – komoly rutinra tettek szert ebben a műfajban az utóbbi évtizedekben, hisz a korábbi egészségügyi miniszterek és államtitkárok is próbálkoztak már hasonlóval. Debreceni kórházigazgatóként ő maga is bojkottálta az SZDSZ-es Molnár Lajos átszervezési elképzeléseit – sűrűn szokott vele poénkodni újságírók előtt. Attól tehát még nem ijedt meg az államtitkár, amikor a Magyar Kórházszövetség 16 pontos javaslatcsomaggal megsemmisítette ötletének lényegi elemeit, egy nem hivatalos munkaanyaggal pedig „tovább gondolta” azt. Legyen kancellária rendszer, ha akarjátok – mondták a kórházigazgatók, de mi jobban szeretnénk, ha megyénként szerveznétek újra az ellátást, és láss csodát, üzenetüket az államtitkárság becsatolta a kormány elé terjesztett javaslatba. Ezen a főigazgatók azóta is hüledeznek, mert jó, hogy vitában állnak egymással, de ők előbb mégis csak Ónodi-Szűccsel tárgyaltak volna elképzeléseikről.

A kritikák ilyen - politikailag megmagyarázhatatlan módon történő – feltárása persze élesítette a kancelláriaminiszter védelmi radarjait is, hisz nem lesz az jó, ha éppen a népszavazás, vagy esetleg a már alig másfél évre lévő parlamenti választás előtt veszi a nyakába a kormány a nagy tekintélyű főorvosok haragját. Így aztán hetek óta újra, meg újra előveszik a kérdést a stratégiai kabinet ülésein, kicsit rágogatják, hogy megye vagy térség legyen a területi szervezés alapja, majd komótosan újra és újra félreteszik az előterjesztést. Közben az államtitkár is érzi, hogy túl lassan halad a dolog, a sorok közt bújtatva a múlt héten a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség balatoni kongresszusán már el is indult a megyei szervezetek felé, csak történjen végre valami. Kezd türelmetlen lenni, ezért üzent, hogy az e heti kabinetülésen már biztosan eldől a vita. Lázár János sem cáfolta ezt a múlt heti Kormányinfón, de azért súlyos üzenetet küldött az álmodozó államtitkárnak. A Népszava kérdésére, hogy tudja-e magát függetleníteni a kormány az orvoslobbitól, nemes egyszerűséggel azt felelte: nem.

A kancelláriaminiszter pontosan úgy fogalmazott: „Nem szabad lebecsülni a magyar orvosok érdekérvényesítő képességét, biztos vagyok benne, nincs olyan kormány, amely képes lenne függetleníteni magát tőlük. Nem szeretnénk velük konfliktusba keveredni, amíg lesz állami magyar egészségügy, addig az orvosaink véleménye fontos marad. Ezért javasoljuk, hogy 1-2 évig az egészségügyi államtitkár terveinél több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségekben, hanem megyénként szervezzék meg az ellátást, nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljünk, mint az oktatásban a Klik-kel”. A halogatás magyarázatának keresése közben azt el is felejtette Lázár János, hogy már korábban létrehozták az országos Klik-nek megfelelő állami kórházfenntartót, az Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK), csak szerencsére ott tolták túl a biciklit, mint az oktatásban. Mások persze ezt úgy értelmezik, hogy a színtelen-szagtalan ÁEEK-re az égvilágon semmi szükség, s még kevésbé lesz, ha az ellátásszervezés kisebb körökbe kerül, akár régiókba, akár megyékbe. És ezt Ónodi-Szűcs Zoltánnál senki nem tudja jobban, hiszen a minisztériumba épp ennek az ÁEEK-nek az éléről érkezett. Újabb megválaszolatlan kérdés került tehát az eddigiek mellé az egészségügyben.

Az elfekvők is másképp lesznek
Az egészségügyi államtitkár változtatási javaslatainak a kancelláriák mellett másik sarkalatos pontja, hogy azokat az idős embereket, akik gondoskodást igen, de gyógykezelést nem igényelnek, vegye át a szociális ellátórendszer. Tavasszal sokáig tartott a számháború, hogy az idén 2000, vagy akár 3600 ágyat is átvesz a szociális ágazat az egészségügytől, és kérdés volt az is, vajon hová kerülnek azok a szakképzett ápolók, akik jelenleg ezeken az „elfekvő” osztályokon dolgoznak. Nyár óta csend van a terv körül, és a járóbeteg szakellátók múlt heti kongresszusán az is kiderült, miért. A MedicalOnline értesülése szerint az őszi évadnyitó frakcióülésen a fideszes képviselők politikailag kockázatosnak tartották a manővert, ezért puhult fel az eredeti elképzelés, amely szerint az összesen 17 ezer krónikus és alap-rehabilitációs ágyból hatezret akartak átadni a szociális szférának. A kudarcot úgy jelentette be Ónodi-Szűcs Zoltán, hogy módosult a szociális ellátások kivezetéséről szóló programpont, de meg fogják csinálni.



Gyurcsány Ferenc: nem kell félni az új Európától

Publikálás dátuma
2016.09.19. 07:00

Az elkeseredettségből önmagában még nem lesz politika - mondja Gyurcsány Ferenc. A Demokratikus Koalíció elnöke szerint ez a rendszer is összeomlik egyszer, és a dráma kijózanítja majd a nemzetet. A közelgő referendumról az a véleménye: aki meg akarja állítani Orbánt, az nem megy el szavazni, otthon marad.

- Nincs elkeseredve?

- Miért lennék?

- Egy olyan ember, akinek megadatott, hogy országot irányítson, aki 2006-ban, a két választási forduló között az utolsó átfogó baloldali képet tudta felvázolni a nemzet jövőjéről, amiből aztán nem lett, lehetett semmi, elég nehezen élheti meg a mai világot. Azt, amely a meggyőződése szerint a szakadékba taszít. Mondanám: Döbling-szindróma.

- Ha mindennap magunkra vesszük az ország nyomorúságát, akkor beledöglünk. Viszont kétségtelenül meglep az a pocsék ország, amit a Fidesz az utóbbi hat évben csinált. De nekünk az a dolgunk, hogy megküzdjünk velük. A mi politikai világunk jelentős részéhez képest optimistább vagyok: a dolgok természetéből fakadóan előbb-utóbb ez a hatalom is összeomlik. Igaz, addig még drámák várnak ránk. A legnagyobb problémát nem is az alkotmányos átalakításban látom, hanem abban, ami a mentalitással, kultúrával, emberi viszonyokkal történik. Hogy falun a polgármesterek egy része zsarolja a közmunkásokat, hogy alávetettként kezelik az embereket, hogy a közszféra jelentős része létében megzsarolva érzi magát, nem tud szabad polgárként élni. Mindazt tönkretették, ami a szabad világ kulturális és erkölcsi lényege. Ez a rendszer ocsmányabb függőségi állapotokat teremtett a hatalom és az emberek között, mint a ’80-as évek kádári világa. Akkor nagyobb volt a hétköznapok mentális szabadsága. Dráma, ahogyan ezt viszonylag békésen tűrjük. Miközben azon kell töprengeni, hogyan lehet az egészet újra összerakni, hogyan fognak az emberek ismét egymásra találni és nem ellenséget látni a másikban.

- Hogyan?

- Az összeomlás katartikus élménnyel jár, ami kijózanító lesz. Nem csak azoknak, akik egzisztenciálisan, mentálisan. szociálisan megsérültek, hanem azoknak is, akik fenntartották, kiszolgálták ezt a rezsimet.

- Ez nem elég ok az elkeseredettségre?

- Inkább az elszántságra ok.

- Nem baloldaliakból is kihoz ez keserűséget.

- Sokakból, de az elkeseredettségből önmagában még nem lesz politikai erő. Megállítanak az utcán, kedvesek, morgolódók is: szeretnének másik világot kapni, csinálják már meg. Bátorítanak, de részt venni a küzdelemben sokan nem akarnak. Korábban háborogtam emiatt, ma már nem. Ilyen lett a világ. Nem akarom a népet nevelni, ebben sem. Ha valaki akar, van lehetősége, bátorsága, akkor jöjjön. Ha nem, nem. Persze, egy Pukli István-interjú az már csalódás, hogy sem a bal- sem a jobboldalon nem lát alkalmasságot a változtatásra. Én meg azt látom, hogy döntően a civil világban vannak nagy fellángolások, feltűnnek civil hercegek, akikbe sokan belelátják a jövő demokratikus politikusait. Aztán elfogynak néhány hónap alatt. 2010 óta nem tudom hányadik ilyen, szimpatikus és tehetséget mutató ember emelkedik ki, és zuhan alá. Azt látom: nincs mese, demokráciában a politikai rendszer pártokból építkezik. Jobbnak kell lennünk, meg kell felelnünk a közönségnek.

- Nem ezt a megfelelési potenciát veszítette el a baloldal, amikor letette a parlamenti esküt és része lett az orbáni rendszernek?

- Régi vita. A baloldali és liberális értelmiség egy része tanácsolja is, hogy lépjünk ki a rendszerből. A dilemma valóságos. Képviselőként legalább jogunk van a hatalom ellenőrzésére, ha korlátozott lehetőségekkel is, de élhetünk a jogosítványainkkal, és mivel a Fidesznek nincs már kétharmada, sok mindent meg tudunk akadályozni a Házban. De ha nem vagyunk benn, akkor száz százalékuk van. Átengedjem a teljes törvényhozást annak a hatalomnak, amely ellen küzdenem kell? És akkor nem indulunk el 2018-ban sem? Mert ez következik belőle. Ha egyszer kilépek a Parlament kapuján, és nem változik az alkotmányos helyzet, a választójogi törvény, akkor miért induljak el a következő választáson? Helyes, ha lemondok az eszközeimről, ha korlátozottak is, azért hogy intakt maradjak? Több érv szól amellett, hogy amink van, azzal élnünk kell.

- Nem volna bölcsebb, ha a „dráma” bekövetkezte előtt letennék a „labdaházi esküt”? Hogy a demokratikus ellenzék a IV. Köztársaság nevében magára hagyja az orbáni parlamentet?

- Küzdök azokkal, akik polgárháborút vizionálnak, sőt némelyek szeretnének is. Minden, amit én gondolok erről az országról, ettől nagyon távol áll. Ellentétes vele. Amikor én a dráma eljövetelét látom, akkor nem erőszakos cselekvéssorozatról beszélek.

- Hanem?

- A kormányzó jobboldal időtlennek és korlátlannak hiszi a hatalmát, úgy is viselkedik. Mit fognak csinálni, ha vereséget szenvednek, amit 2002-ben, 2006-ban sem viseltek el. Az a világ, amit felépítettek, a kizárólagosság, a csalhatatlanság, a leválthatatlanság, a vezér mindenek felettiségébe vetett hitre épül. Ha ez összeomlik, itt találunk majd egy elkeseredett, instabil, agresszivitásra hajlamos másfél milliós politikai közösséget. És lesz itt egy másik oldal, amely szinte megoldhatatlan feladatokkal néz szembe. Annak szurkolok, hogy ebben a kataklizmaszerű állapotban létrejöjjön egy új egymásra találás, közös kiútkeresés. Hogy aztán további szétesésen keresztül lehet-e visszatalálni önmagunkhoz és Európához, azt nem tudom.

- A polgári parlamentarizmus lehetne olyan minimum, ami – a későbbi egymás elleni küzdelmek tudatában is - közös alapra hozná a feleket.

- Két különböző világ ez. A rendszerváltozás nagy kompromisszumait a Fidesz valamikor 2000 táján felmondta. A baloldali és liberális oldal azt mondja: történelmileg hatalmas siker, hogy újra szabad és független az ország, de a bizonytalanságba süllyedt milliókat be kell emelni az új világba. Mi rendszerkomform állásponton vagyunk. A Fidesz ezzel szemben, rendszerellenes álláspontot képvisel. Azt mondja, az egész úgy rossz, ahogy van. Új rendszerváltás kell. A szociális piacgazdaságot, a parlamentarizmust, a jogállamiságot kidobja az ablakon, szembefordul a Nyugattal és keleti szelekre vár. A kettő szinte kibékíthetetlen. Az alkotmány lehetne közös minimum, de egypárti alaptörvényünk van, ami alapján a kiegyezés lehetetlen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Orbán után a mérsékelt jobboldallal szót kell tudni érteni. A mi oldalunkon könnyebb a történet. Itt nagyon sok személyes, helyenként nárcizmusba hajló érintettség, presztízsügy, sérelem akadályoz megállapodásokat. És itt van az MSZP, amely nehezen birkózik meg hegemóniájának elvesztésével, az új versenyhelyzettel. Aztán ott van a nagy reményekkel indult Együtt mélybe zuhanása, a félelem, hogy elbukik az együttműködés bármely formája. Több nagyvonalúság, államférfiúi képesség kellene mindannyiunktól.

- Racionális érveket mondott a parlamenti jelenlét mellett. De nem ez vezeti-e félre az Uniót is, amikor parlamentáris eszközökkel akarja kezelni a parlamentarizmusból már kilépett rendszert?

- Úgy gondolom, tapasztaltam is - fájdalmas kimondani -, de az Uniónak a legkisebb gondja is nagyobb Magyarországnál. Az európai intézményrendszer történetének legnagyobb válságát éli át.

- A nacionalista fertőzés sem elég?

- A probléma nem Orbán. Az Európát és Amerikát is jellemző gondok mélyén a nagy jóléti tömegdemokráciák második világháború utáni menetelésének utóbbi tíz évben tapasztalt megtorpanása áll. Jönnek az új generációk, amelyek nem élvezik a korábbi jótéteményeket. A növekedést, a növekvő fogyasztást, a középosztály megerősödését, a kultúra demokratizálódását, a biztos munkahelyet, jövedelmet, szociális biztonságot. Elégedetlenek, fogékonyak a szélsőségre. Hatalmas gond, hogy korábban a politikai osztályok elitjei a médián keresztül tudták alakítani a közvéleményt. Negyedszázados az internet. Az utóbbi 15 évben a hagyományos média véleményformáló lehetőségei erősen beszűkültek. Lassan eltűnik a média által is teremtett kulturális-politikai konszenzus: az új generációk nem kapnak választ, és azt hiszik, kiolvasták a világot azzal, hogy átfutják a Facebookot. Fogalmunk sincs, mit tegyünk ezzel.

- Ez a tömegtársadalom nyilvánossága.

- Én imádom, de ez is elindít egy szétesési folyamatot, nem látni a fix pontokat.

- A politikai képviseletben sem látni. Reformra szorul a parlamentarizmus?

- Igen. Távolabbról kezdve: iszonyatos vagyoni-jövedelmi különbségek jöttek létre az utóbbi húsz évben a thatcherizmus és a reaganizmus után. Ráadásul a pénzvilág, a kultúra globalizálódik, a humán világ meg továbbra is döntően lokális. Az elitek mozognak, de a középosztály alatti nagy tömeg röghöz kötött. A digitális pénz és a fizikailag létező ember mozgásképessége nagyon más. Új közmegegyezés kellene, hogy muszáj a mainál jobb életet adni ennek az embertömegnek. Ez nem újbaloldali locsogás akar lenni, hanem annak belátása, hogy 80 ezer forintból nem lehet polgári életet élni. Akarunk egy új világot, de a minimum sincs meg hozzá. És akkor a politikai rendszer: nem pártok, hanem politikai közösségek küzdenek, aminek része a hatalmat ellenőrző civil, és a virtuális, internetes világ is. Fogy a politikai rendszerek iránti bizalom, ezért több jogot kell adni az embereknek, hogy közvetlenül befolyásolhassák a saját életüket, ne kelljen rábízniuk azt mindenben a választott testületekre. Sokan nem szeretik ezt hallani a szabadelvű világban, de nekem meggyőződésem, hogy meg kell tenni.

- Nem vagyok a szabadelvű világ, de azért megvan a veszélye a nép közvetlen döntésének is, lásd a Brexitet, vagy a közvetlen elnökválasztást, amit a DK is javasol. A kommunikációs kormányzás agymosása, a túlzott egyszemélyi felhatalmazás kelt aggályokat.

- Nem igaz, hogy erős elnököt a nép, gyengét meg a parlament választ. Ezzel még nem akarjuk az elnöki rendszert, a köztársasági elnök erősebb közjogi felhatalmazását.

- Pedig egy erős elnöknek lehetne akár nemzetösszetartó ereje. Mint a briteknél a királyság, a franciáknál a köztársasági eszme, a németeknél az alkotmányosság. Van-e mondanivalója a baloldalnak a nemzetről, amelyet kisajátított magának a jobboldal?

- A nemzet a magyar jobboldal felfogása szerint történelmi sérelempolitikában konstituálódik. Magja a nemzet létezéséért való félelem. A félelem pedig mindig a legerősebb összetartó erő. Nem igaz, hogy a baloldalnak nincs nemzetpolitikája, csak az nem a félelemből táplálkozik. Progresszív nemzetpolitika, amely azt mondja, a nemzet legalább annyira kulturális, történelmi, mint szociális közösség. A nemzethez való tartozás pedig nem felülről lefelé szerveződik, hanem önkéntes közösségvállalás és a magyar nemzeti létezésnek ma kétségtelen része az európai létezés is. Ez nem a trikolór színeiben megfürdő romantikus képzelgés, hanem olyan természetes létezési forma, ahogy megéljük az emberi mivoltunkat. De mivel hiányzik belőle a félelem és a fenyegetettség, soha nem lesz olyan erős a hozzá fűződő érzelem, mint amit a jobboldal magának generál. Foglalkozni a nemzettel kell, de ez soha nem lesz olyan érzelem-telített, mint ahogyan a jobboldal megéli.

- Folyik a kampány. Ez a világkép eljuttatható a választókhoz a kormányplakátok tövébe szorítva?

- Érvelésünk lényege: ne félj, mert erősebb vagy, mint az a probléma, amivel szembesítenek. Ha félsz, béna leszel, vak és süket, és bele fogsz rohanni a félelemgerjesztők ölelő karjaiba. Mert ha félteni kell az életet, akkor minden más másod- és harmadrangú lesz. Felül fogja írni a politikai közösség valamennyi gondját. Orbán ezt jól tudja. Amíg a félelemmel szemben az óvó kart tudja felmutatni, addig nem kell foglalkoznia egészségüggyel, oktatással, szociális helyzettel. Ne félj, mert erősebb vagy annál a kihívásnál, ami most bennünket ér, és Magyarország is erősebb annál, mint Orbán beállítja. Képtelenség az ezeréves Magyarországot pár ezer nehéz sorsú embertől félteni.

- Ne félj? A baloldal is fél. A jobboldaltól, a saját múltjától.

- Az európai baloldal a német szocdemek 1959-es Bad Godesberg-i programjával és a brit blairizmussal elfogadta, hogy csak a szabadság köré lehet szervezni az emberi létezést. Szabadság, egyenlőség, testvériség nem egymás mellé rendelt, egyenrangú ethosz. A szabad világot kell úgy megteremteni, hogy benne legyen a tulajdon, a kultúra, sok minden más szabadsága, hogy egyenlőséggel, és egymással való együttműködésével rendezzük be. Ez megtörtént. Ebben az értelemben az a klasszikus baloldaliság, amely a XX. századé volt, nagyon kevés ma érvényes közvetlen örökséggel bír. De ez a konzervativizmusra is igaz: a német kereszténydemokraták programja lényegében valamennyi modern szabadelvű és baloldali gondolatot magába emelte és elvetette azt a fajta elitista, szűk nemzeti gondolkodást, hogy a tanult, arisztokratikus felső osztályoké a nemzet sorsáról való gondolkodás felelőssége. Nem kell félni az új Európától.

- Orbán fél tőle. Pozsonyban pénteken be is nyújtotta a nemzetek uniójának visegrádi tervét, amit becsúsztattak egy dosszié mélyére.

- Első kormányfői programbeszédemben 12 éve, azt mondtam: Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk. Ma is ezt gondolom. Európa pokolian erős kulturális közösség, amelynek hasonlóan erős közös politikai intézményrendszerre volna szüksége. Nem félek attól, hogy előbb-utóbb európai kormányunk, kormányfőnk legyen. Én mondtam ki először, hogy közös európai hadseregre van szükség. Azt mondom: legyen kétkamarás parlament, európai felsőház, ami ma az Európai Tanács, az állam- és kormányfők tagságával. A DK gyökeresen mást gondol a nemzetállami kontra föderatív Európa vitában, mint Orbán. Ha az Egyesült Államokkal, Kínával fel akarjuk venni a versenyt, akkor Európának integráltabbnak kell lennie. Igen, az Európai Egyesült Államokról beszélek.

- Tétje-e ez a jövőkép a kvótanépszavazásnak?

- Két tétje van. Ha érvénytelen lesz, mert nem mennek el elegen, akkor az erős visszautasítása lesz a nemzeti létezés bezárkózó, mindenhol ellenséget látó orbáni világértelmezésének. Ha ebben az értelemben győz a demokratikus ellenzék, akkor megterem a 2018-as fordulat reménye. Ha veszítünk, azt Orbán úgy fogja értelmezni, hogy felhatalmazást kapott az elmúlt hat év folytatására. Mindenben. És nagy előnnyel fog nekivágni a ciklus utolsó másfél évének. Aki meg akarja őt állítani és reményt akar teremteni, annak el kell utasítania a népszavazást.

Szerző

Füzér nyerte a Nemzeti Vágtát - Fotók!

Publikálás dátuma
2016.09.18. 21:39
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Kun Ferenc, Füzér lovasa Colonia Victoria nevű lován nyerte a 9. Nemzeti Vágta döntőjét vasárnap este a fővárosi Hősök terén.

Kun Ferenc Csemő, Szentkirály és Tata lovasát utasította maga mögé. A szintén döntős Németh János, Baja lovasa, kétszeres bajnok az első körben leesett lováról, My Boy Mennydörgés egyedül futott be a célba. A 2016 leggyorsabb lovasa címet elnyerő füzéri versenyző a Nemzet Vágta vándoríját, egy 1848-as huszárszablyát és ötmillió forintos jutalmat vehetett át az ünnepélyes díjátadón. Colonia Victoria hátára győzelmi takarót terítettek.

A döntőben másodikként befutó Petrik Tamás, Csemő lovasa egymillió forintos, a harmadik helyezett Csiki Árpád, Szentkirály versenyzője félmillió forintos jutalmat kapott, a további két döntős 300-300 ezer forintot vihetett haza. A nemzetközi futam döntőjét is a délután folyamán rendezték meg: a győztes Szlovénia lovasa, Teodor Kolaric lett. Másodikként Csehország, harmadikként Katar lovasa futott be. A negyedik, ötödik és hatodik helyen Szlovákia, Szerbia és Oroszország lovasa végzett. 

Összesen 11 ország, a döntőbe jutottakon kívül az Egyesült Államok, Románia, Franciaország, Mongólia és Magyarország lovasa versenyzett a nemzetközi futamon. Az egyes országok tradicionális öltözetét viselő lovasok nem a saját paripáikkal, hanem a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtokról kölcsönkapott, sorsolással kiválasztott shagya-arab őshonos magyar fajtájú lovakkal indultak a versenyen.

A Hősök terén felállított speciális versenypályán a hétvégén 71 magyarországi és határon túli település lovasa mérte össze sebességét az előfutamokon és az elődöntőn. A változatos időjárási viszonyok közepette megtartott lovas programokra és az Andrássy úton felállított Vágta Korzóra, a résztvevő települések ételeit bemutató Országkonyhára több tízezren látogattak ki, a döntőt a közmédia közvetítette.

Szerző
Témák
Nemzeti Vágta