Nem sok mindent tud felmutatni a jól hangzó terveken kívül az egészségügyi államtitkár, bár közeledik októberi beiktatásának egyéves évfordulója. Működésének legnagyobb eredménye lenne, ha átalakítaná a magyar kórházi struktúrát, de a kancellária rendszer év eleje óta érlelődő tervei épp mostanra puhultak fel, sőt a kormányzati napilap néhány napja már azt is megkérdőjelezte, hogy lehet-e a tervekből valami a 2018-as választások előtt.
A javaslat lényege ugyanis, hogy a 104 állami fenntartású kórház főigazgatói és mostani vezérkarának tagjai jövő januártól csak belső szakmai ügyeikkel foglalkozhatnának, ha a fejük fölé emelt 8-10 kancellár elvesz tőlük munkát vagy épp hozzájuk irányít betegeket, azt el kellene fogadniuk, de dönteni legfeljebb arról lenne joguk, hogy melyik műtéti eljárást válasszák. Sarkítva ez következik az államtitkárság javaslatából, amely az intézmények gazdálkodási és egyben munkáltatói jogát megszüntetné és jogilag is beolvasztaná őket a pár napja már "területi ellátó központoknak" nevezett kancelláriákba. Az államtitkár indoklása szerint csak kívülről számolhatók fel ugyanis a fekvőbeteg-ellátásban meglévő párhuzamosságok és csak így csökkenthető az úgynevezett „vatta” páciensek tömege, akiket csak azért fektetnek be egy kórházba, mert a biztosító fizet értük.
Ónodi-Szűcs Zoltán arra minden bizonnyal számított, hogy az orvosok megpróbálják félresöpörni a tervet – komoly rutinra tettek szert ebben a műfajban az utóbbi évtizedekben, hisz a korábbi egészségügyi miniszterek és államtitkárok is próbálkoztak már hasonlóval. Debreceni kórházigazgatóként ő maga is bojkottálta az SZDSZ-es Molnár Lajos átszervezési elképzeléseit – sűrűn szokott vele poénkodni újságírók előtt. Attól tehát még nem ijedt meg az államtitkár, amikor a Magyar Kórházszövetség 16 pontos javaslatcsomaggal megsemmisítette ötletének lényegi elemeit, egy nem hivatalos munkaanyaggal pedig „tovább gondolta” azt. Legyen kancellária rendszer, ha akarjátok – mondták a kórházigazgatók, de mi jobban szeretnénk, ha megyénként szerveznétek újra az ellátást, és láss csodát, üzenetüket az államtitkárság becsatolta a kormány elé terjesztett javaslatba. Ezen a főigazgatók azóta is hüledeznek, mert jó, hogy vitában állnak egymással, de ők előbb mégis csak Ónodi-Szűccsel tárgyaltak volna elképzeléseikről.
A kritikák ilyen - politikailag megmagyarázhatatlan módon történő – feltárása persze élesítette a kancelláriaminiszter védelmi radarjait is, hisz nem lesz az jó, ha éppen a népszavazás, vagy esetleg a már alig másfél évre lévő parlamenti választás előtt veszi a nyakába a kormány a nagy tekintélyű főorvosok haragját. Így aztán hetek óta újra, meg újra előveszik a kérdést a stratégiai kabinet ülésein, kicsit rágogatják, hogy megye vagy térség legyen a területi szervezés alapja, majd komótosan újra és újra félreteszik az előterjesztést. Közben az államtitkár is érzi, hogy túl lassan halad a dolog, a sorok közt bújtatva a múlt héten a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség balatoni kongresszusán már el is indult a megyei szervezetek felé, csak történjen végre valami. Kezd türelmetlen lenni, ezért üzent, hogy az e heti kabinetülésen már biztosan eldől a vita. Lázár János sem cáfolta ezt a múlt heti Kormányinfón, de azért súlyos üzenetet küldött az álmodozó államtitkárnak. A Népszava kérdésére, hogy tudja-e magát függetleníteni a kormány az orvoslobbitól, nemes egyszerűséggel azt felelte: nem.
A kancelláriaminiszter pontosan úgy fogalmazott: „Nem szabad lebecsülni a magyar orvosok érdekérvényesítő képességét, biztos vagyok benne, nincs olyan kormány, amely képes lenne függetleníteni magát tőlük. Nem szeretnénk velük konfliktusba keveredni, amíg lesz állami magyar egészségügy, addig az orvosaink véleménye fontos marad. Ezért javasoljuk, hogy 1-2 évig az egészségügyi államtitkár terveinél több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségekben, hanem megyénként szervezzék meg az ellátást, nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljünk, mint az oktatásban a Klik-kel”. A halogatás magyarázatának keresése közben azt el is felejtette Lázár János, hogy már korábban létrehozták az országos Klik-nek megfelelő állami kórházfenntartót, az Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK), csak szerencsére ott tolták túl a biciklit, mint az oktatásban. Mások persze ezt úgy értelmezik, hogy a színtelen-szagtalan ÁEEK-re az égvilágon semmi szükség, s még kevésbé lesz, ha az ellátásszervezés kisebb körökbe kerül, akár régiókba, akár megyékbe. És ezt Ónodi-Szűcs Zoltánnál senki nem tudja jobban, hiszen a minisztériumba épp ennek az ÁEEK-nek az éléről érkezett. Újabb megválaszolatlan kérdés került tehát az eddigiek mellé az egészségügyben.
