Kegyelmet ad Obama Snowdennek?

Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonság Ügynökség (NSA) tömeges adatgyűjtésének leleplezője kegyelmet kér Barack Obama elnöktől. Több emberi jogi szervezet is kampányt indított annak érdekében, hogy a 2013 óta Oroszországban élő informatikus hazatérhessen, de az elnöki kegyelemre csekély az esély. Abban bízik, Oliver Stone múlt héten a mozikba került, Snowden című filmje hozzásegíti, hogy a közvéleményt és a Fehér Házat a maga oldalára állítsa.

A washingtoni kongresszus hírszerzési bizottsága éppen az új film New York-i premierjéhez időzítve tette közzé az ügy kapcsán folytatott vizsgálatának eredményeit. A kétpárti jelentésben úgy értékelik, Snowden nem közérdekű bejelentő, az általa közzétett dokumentumok súlyos károkat okoztak az amerikai hírszerzésnek, s veszélyeztették az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit.

Az informatikus felnagyította saját szerepét a hírszerző ügynökségeknél, hamis állításokat tett szakmai képzettségéről, s rendszeresen összeütközésbe került főnökeivel. A bizottság tagjai kétségbe vonják, hogy Snowden leleplezéseinek a magánélethez való jog védelme lett volna a fő motivációja, mivel főként olyan dokumentumokat tulajdonított el, amelyek kockára tették az amerikai ügynökségek terrorelhárítási munkáját, s a különböző frontokon szolgáló amerikai csapatok biztonságát.

Az informatikus Twitteren visszautasította a megállapításokat, szerinte azok „eltorzítják a tényeket és már-már nevetséges, mennyire rosszhiszeműen állítják be a történteket”. A 36 oldalas jelentés titkosítását nem oldják fel, csupán egy három oldalas összefoglalóját hozták nyilvánosságra.

Snowden a The Guardian című brit lapnak múlt héten Moszkvából adott interjújában amellett érvelt: megérdemelné a kegyelmet, hiszen amit tett, az hasznos volt az Egyesült Államok számára. Leleplezései nyomán a washingtoni kongresszus, a bíróságok és az elnök is változtatott politikáján, korlátozták a tömeges adatgyűjtést, s megszigorították a bírósági ellenőrzést. „Ténylegesen elkezdhetünk felügyeletet gyakorolni a kémek felett, ahelyett, hogy szabad kezet adnánk nekik, csak azért, mert félünk. Ez érthető, de világos, hogy nem etikus” – mondta egy interjúban Snowden.

Az Amerikai Polgárjogi Szövetség (ACLU), az Amnesty International és a Human Rights Watch közös kampányban sürgeti, hogy az Obama-kormányzat tegye lehetővé Snowden hazatérését. Még Bernie Sanders, a már visszalépett demokrata elnökaspiráns is az informatikus pártját fogta a Guardiannak írt cikkében. Kiállt mellette Jack Dorsey, a Twitter főnöke is.

A Fehér Ház azonban gyorsan lehűtötte a reményeket: Josh Earnest szóvivő szerint Obama álláspontja nem változott az NSA-titkok kiszivárogtatása ügyében. Az elnök továbbra is úgy gondolja, Snowdennek haza kellene térnie és bíróság előtt vállalni a felelősséget.

Snowdent korábban édesapja megpróbálta rábeszélni, hogy adja fel magát. Az informatikusra azonban 30 év börtönt is kiszabhatnának az 1917-es kémkedés elleni törvény alapján (a Wikileaks leleplező portálnak több százezer amerikai diplomáciai iratot kiszivárogtató kiskatona, Chelsea Manning 35 évet kapott). Snowden állítja, nagy körültekintéssel válogatta ki a dokumentumokat, amelyeket 2013 júniusában átadott Hongkongban a Guardian két újságírójának, Glenn Greenwaldnak és Ewan MacAskille-nek, illetve Laura Poitras filmrendezőnek.

Poitrast azért kereste meg, mivel már korábban is forgatott leleplező filmeket az iraki háborúról és Guantánamóról. Snowden ügyelt rá, hogy az iratokat ne ő, hanem – alapos vizsgálat után – nagy világlapok hozzák nyilvánosságra. A becslések eltérőek, több ezer, de lehet, hogy több tízezer dokumentumot másolt le és adott át a médiának.

Poitras 2014-ben bemutatott, Snowden első interjújának elkészültéről forgatott filmje, a Citizenfour a dokumentumfilmek kategóriájában tavaly Oscar-díjat nyert. Noha a volt NSA-alkalmazott mindig is hangoztatta: nem a személye a fontos, hanem az ügy, amit a nyilvánosság elé akart tárni, sejteni lehetett, hogy történetéből hamarosan játékfilm is készül.

Oliver Stone filmjének előélete legalább annyira kalandos, mint Snowden útja Hawaiiról Hongkongba, majd az eredetileg célba vett Ecuador helyett Moszkvába. A New York Times magazinjában augusztus végén megjelent cikk szerint a filmrendezőnek a Snowdent Oroszországban képviselő ügyvéd, Anatolij Kucserena ajánlotta fel megfilmesítésre az informatikusról írott könyvét. Stone elfogadta az ajánlatot, megvette a jogokat, tudván, hogy többen is pályáznak a történet megfilmesítésére, de végül nem a Putyinhoz közelálló ügyvéd sztorija, hanem Luke Harding Guardian-tudósító "A Snowden-akták" című könyve alapján készült el a forgatókönyv.

Stone többször is járt Moszkvában, találkozott, s forgatott is Snowdennel. Az informatikus igyekezett a sztorit a realitások közelében tartani, de amint nemrégiben, a Financial Timesban Alan Rusbridgerrel, a Guardian volt főszerkesztőjével beszélgetve elmondta, megértette, hogy „ez dráma, nem pedig dokumentumfilm”. Látta a még nem végleges változatot, s nyilván elégedett lehetett saját figurájával, mert csak apró részleteket kifogásolt, például, hogy a főszereplő, Joseph Gordon-Lewitt mindig szemüveget visel, ő viszont nem. A színésszel több órát beszélgettek, s Snowden meglepődött, hogy Gordon-Lewitt milyen alapossággal leste el a gesztusait, hanghordozását.

Stone filmje nem kevésbé izgalmas, mint Poitrasé volt. Előbbinek erénye, hogy az eredeti felvételeket tartalmazza, az utóbbiban erősebb a romantikus, személyes szál. Többet tudunk meg magáról Snowdenről, vívódásairól, barátnőjéhez fűződő viszonyáról, egészségi gondjairól. Nem egyértelmű, hogy az informatikust tényleg olyan magas szinten jegyezték-e a Cégen belül, ahogy azt a film ábrázolja, de kétségkívül fontos rendszeradminisztrátori posztokat töltött be, s hawaii munkahelyén utoljára a kínai hackerek betöréseinek elhárítása volt az egyik fő feladata.

Egyes exkollégái szerint teljes körű hozzáférése lehetett az NSA és a különböző ügynökségek titkos adatbázisához. Nem tudni, fikció vagy valóság, hogy egy Snowden által más célra írt programot használtak a valós idejű közel-keleti dróntámadásokhoz. A volt CIA-munkatárs akkor hasonlott meg önmagával, amikor James Clapper, a nemzeti hírszerzési igazgató egy kongresszusi meghallgatáson azt állította, hogy az NSA csak bírói végzés birtokában gyűjti az amerikai állampolgárok adatait.

A Guardian volt főszerkesztőjének Snowden elmondta, Oroszországban él ugyan, de a munkahelyén az angol nyelvet használja. Cáfolta, hogy kapcsolatot tartana az orosz kormánnyal. Még nem adta fel a reményt, hogy egyszer hazatérhet. Csekély az esély, hogy Obama megkegyelmezne az informatikusnak, ha mégis, legfeljebb csak az elnökválasztás után, nehogy Hillary Clinton esélyeit ezzel befolyásolja - írta a minap a The Atlantic magazin. Eric Holder, a demokrata elnök előző igazságügyi minisztere leköszönése után azt mondta, Snowden tette „társadalmilag hasznos volt”. Volt főnökei közül azonban többen pokolba kívánják, állítják, leleplezéseivel aláaknázta az ügynökségek működését, s rendkívül megnehezítette a terrorizmus elleni fellépést.

Snowden szerint viszont semmi olyasmit nem tett közzé, amit a terroristák ne tudtak volna. Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorszervezet vezetője a lehallgatástól tartva például már Bill Clinton elnöksége idején is kerülte a mobiltelefon használatát, inkább küldöncök útján továbbította utasításait. Snowden leleplezéseiben sem az volt megdöbbentő önmagában, hogy a mobilokat figyelik, hanem a titkos adatgyűjtés tömeges volta: nem csupán a terroristagyanús személyek, bűnözők kommunikációját tárolták, hanem gyakorlatilag mindenkiét. Washington saját, legközvetlenebb szövetségesei mobiljaiba is belehallgathatott.

Az informatikust James Woolsey volt CIA-igazgató azzal vádolta, hogy a párizsi terrormerényletek miatt őt is felelősség terheli, „vér tapad a kezéhez”, ezt Snowden azonnal visszautasította. A nyilatkozatháború teljes erővel folyik, noha oroszországi tartózkodási engedélye jövőre lejár, egyelőre nem tudni, mi lesz Edward Snowden sorsa.