Amerikai fegyvereket kaphatnak a kurdok

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:33
Binali Yildirim miniszterelnök FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ERHAN ORTAC
Törökországban tovább folytatódik a július 15-én végrehajtott puccskísérlet állítólagos agytrösztje, Fethullah Gülen hívei elleni tisztogatás. A vizsgálatok elsősorban a hadsereget, a rendőrséget, a csendőrséget, a parti őrséget, az igazságügyet, az oktatást, az egészségügyet és a médiát érintik. Az elmúlt két hónapban közel 100 ezer embert menesztettek vagy függesztettek fel állásából.

A török munkaügyi minisztérium 785 dolgozóját bocsátotta el eddig a puccskísérlet óta, jelentette be Mehmet Müezzinoglu, a tárca vezetője tegnapi sajtótájékoztatóján Ankarában. A miniszter elmondta: a tárcája hatáskörébe tartozók közül 319 ember esetében továbbra is zajlik az eljárás, 383 főt pedig visszahelyeztek munkakörébe.

Recep Tayyip Erdogan elnök az ENSZ Közgyűlésének margóján elhangzott beszédében megfenyegette a külföldön élő gülenistákat, hogy „a világon sehol sincs számukra hely” és sehol sem érezhetik biztonságban magukat. Ezzel arra utalt, hogy Gülen híveit a határokon túl is üldözni akarják. Németországban már korábban jelezték, hogy a gülenista közösség tagjait a török titkosszolgálat tagjai zaklatták. Ankara korábban Gülen kiadatását kérte az Egyesült Államoktól.

Miközben a török kormányzat előzőleg azt próbálta meg bizonygatni, hogy együttműködik az Iszlám Állam (IS) a Kurd Munkáspárttal (PKK), ami önmagában teljesen abszurd felvetés, hiszen egymás ellen harcolnak, most éppen másra irányul a kormányzati kommunikáció. Ankara most éppen arra talál „bizonyítékokat”, hogy az IS-t segítik a gülenisták. A rendőrség közlése szerint iszlám szélsőségeseknél folytatott házkutatások során Gülen könyveire bukkantak. A kabinethez hű média mostanában címoldalon közli ezeket az újabb és újabb és újabb leleplezéseket.

A kilisi kormányzó közlése szerint hat személy sérült meg tegnap, amikor rakétát lőttek ki Szíria északi részéről, amely a már török oldalon csapódott be. Kilis tartományi kormányzója, Ismail Catakli közlése szerint hatan, köztük öt gyermek sérült meg.

Binali Yildirim török miniszterelnök azt közölte, hazája „sajnálatos fejlemények” tartaná, ha az Egyesült Államok fegyverekkel és lőszerrel segítené a szíriai kurd Népvédelmi Egységeket (YPG), amelynek milicistái az Egyesült Államok által fémjelzett koalíció támogatásával az IS ellen harcolnak. A török miniszterelnök elmondta, hogy nem tesznek különbséget a PKK és az YPG között. Yildirim úgy vélte, a fegyverszállítás „nem oldaná meg a problémát”. Előzőleg a New York Times közölte, hogy Washington számba vette a fegyver küldésének lehetőségét, a tervről azonban egyelőre Barack Obama amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsa tárgyal. Obama célja ugyanis hivatali ideje lejártának közeledtével az IS elleni harc felgyorsítása.

Vizsgálati fogságba helyezték a kormánnyal szemben kritikus szerzőt, Mehmet Altant. Azzal vádolják, segédkezett "a kormány megbuktatására irányuló akcióban".

Szerző

Újra rendkívüli állapot egy amerikai városban

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:32
Erőszakba torkollott a békés gyászmenet FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN RAYFORD
Rendkívüli állapotot hirdettek csütörtökre virradóra az észak-karolinai Charlotte-ban, ahol második napja tartottak a zavargások egy 43 éves fekete férfi, Keith Lamont Scott lelövése miatt. Scottot egy afrikai-amerikai rendőr lőtte le, a család vitatja a rendőrség állítását, hogy a férfinél fegyver lett volna. Egy hét alatt ő volt a harmadik fekete férfi, akit lelőttek a rendőrök az Egyesült Államokban.

Charlotte-ban csütörtökre virradóra elszabadult az erőszak, a tüntetők összecsaptak a rohamrendőrökkel, a városban számos üzletet feltörtek, fosztogatás kezdődött. A rendőrök könnygázt vetettek be a többszáz fős tömeg ellen. A megmozdulás során négy rendőr, valamint három polgári személy megsérült, utóbbiak egyike súlyosan. Az első hírek arról szóltak, hogy életét veszítette, később kiderült, hogy életben van, de válságos állapotban került kórházba. Számos tüntetőt őrizetbe vettek.

Pat McCrory, Észak-Karolina állam kormányzója bejelentette, mozgósítják a nemzeti gárdát és az autópálya-rendőrséget a rend helyreállítására. Hajnalra sikerült szétoszlatni a tüntető tömeget. „Nem tolerálhatjuk az erőszakot, a rombolást, a magántulajdon megsértését, s a rendőrtisztek elleni támadásokat sem” – nyilatkozta a kormányzó a CNN-nek.

A helyi afrikai-amerikai közösség vezetői szerdai sajtótájékoztatójukon emlékeztettek: az elmúlt években számos hasonló incidens történt Amerika-szerte. Keith Lamont Scott családja vitatja a hatósági beszámolót. A rendőrség szerint a járőrök egy másik illetőt igazoltattak, amikor Scott kiszállt a kocsijából és fegyverrel közeledett feléjük. Hiába szólították fel, hogy tegye le a fegyvert, nem engedelmeskedett, ezért lőtték le.

Erőszakba torkollott a békés gyászmenet FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN RAYFORD

Erőszakba torkollott a békés gyászmenet FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN RAYFORD

A család szerint a férfi a fiára várt, s közben az autójában ülve egy könyvet olvasott, nem volt fegyvere. Kerr Putney, Charlotte-Mecklenburg rendőrfőnöke ugyanakkor állítja, a helyszínen fegyvert találtak, könyvet nem. Az indulatokat csillapíthatná, ha közzétennék a rendőrségi kamerák felvételeit, ettől azonban elzárkóznak. Brentley Vinson rendőrt, aki lőtt, felfüggesztették, ő nem viselt testkamerát, a többiek felvételei a hatóságok szerint nem egyértelműek.

A Scott család az első napi zavargások után közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben békés tiltakozásra szólították fel a lakosságot. A szerda estére meghirdetett békés gyászmenet azonban ismét erőszakos megmozdulásba torkollott.

Loretta Lynch amerikai igazságügyi miniszter bejelentette, a tárca vizsgálja a Charlotte-ban történteket. A szövetségi hatóságok a héten egy másik ügyben is vizsgálatot kezdtek. Hétfőn tették közzé a rendőrségi videófelvételt a 40 éves Terence Crutcher múlt pénteki lelövéséről, a fekete férfi az autója felé sétált, s a felhívásra feltette a kezét. Nem volt nála fegyver.

Crutcher „bűne” az volt, hogy járó motorral üresen hagyta a járművét, ezért riasztották a rendőrséget. A rendőrök túlerőben voltak, előbb sokkolót vetettek be a férfi ellen, majd lelőtték, mondván, „nem működött együtt”. A család szerint a férfi azért szállt ki, mert valami gondja volt a kocsi motorjával, de „úgy kezelték, mint valami bűnözőt”.

Ferguson óta feszült a helyzet
A túlzott rendőri erőszak elleni megmozdulások 2014 augusztusában kezdődtek, amikor a rendőrök lelőttek egy fegyvertelen fekete tizenévest, Michael Brownt a Missouri állambeli Fergusonban.
A Washington Post adatai szerint Keith Lamont Scott idén a 173. fekete, akit a rendőrök lelőttek. Egy rendőrségi erőszakot monitorozó honlap összesítéséből kiderül, 2015-ben 102 feketét lőttek le, hetente majdnem két ilyen incidens történt.
Minden harmadik áldozat fegyvertelen volt. Tíz alkalommal emeltek vádat a rendőr ellen, s csak kétszer hoztak elmarasztaló ítéletet. Az Obama-kormányzat több kezdeményezést tett a helyzet javítására, a bizalomerősítésre, a rendőröket testkamerákkal szerelik fel.
Szerző

Hívatlan sereg Chirac betegágyánál

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:31
Chirac üzenete: „Nos, franciák, álmodjatok, merjetek!” FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JULIEN HEKIMIAN
Szerdán bejelentették, hogy hét jobboldali jelölt vív meg egymással azért, hogy a konzervatív tábort képviselje a jövő tavasszal esedékes francia elnökválasztáson. Hatan közülük a Nicolas Sarkozy által fémjelzett Republikánusok párt tagja, egy pedig az ultrakonzervatív Kereszténydemokrata Párt (PDC) képviselője. A kampány már régóta folyik a jobboldalon, ebben azonban új fordulatot hozhat Jacques Chirac volt köztársasági elnök betegsége.

Valóságos nyilatkozatáradat özönlötte el a francia internetes oldalakat. Jókívánságokat, a gyors gyógyulás óhaját rögzít minden sor, amelyeket vasárnap óta Jacques Chirac volt államfő betegágya felé közvetítenek. A nyolcvannegyedik születésnapjához közeledő politikust tüdőfertőzés gyanújával kezelik egy neves párizsi kórházban.

A volt elnök betegsége akár a jövő év tavaszán megrendezendő elnökválasztásra is hatással lehet. A jobboldalról, a konzervatív táborból heten vesznek részt a novemberi előválasztáson Mindenki csatasorba áll, aki akár csupán két-három százaléknyi támogatást is remél. Köztük olyanok, akik Chiracnak nem csupán tizenkét éves elnöksége idején voltak engesztelhetetlen ellenfelei, hanem szinte a mai napig is azok maradtak. Elsők között említhetjük Nicolas Sarkozyt, akinek a neve egészen váratlanul bukkant föl a meglepő listán. A Le Monde a maga választékos stílusában azzal a címmel közölte a meglepő hírt, hogy „hogy Chirac szándéka ellenére is kampány középpontjába került”.

Köztudott, hogy Chirac úgyszólván 2007-es visszavonulása óta súlyos betegséggel küszködik. Mindig szenvedélyes dohányos volt, az orvosai hiába kérlelték leszokásra, sokáig nem volt hajlandó engedelmeskedni. Aztán felesége, Bernadette pár éve azt közölte, hogy férje visszavonult a nyilvános fellépésektől is, bár a közéletben még jó ideig szerepelt. Testőre vállára támaszkodva megjelent azokon a kiállításokon, ahol kedvére való művészeti alkotásokat mutattak be.

Vasárnap jelentette be váratlanul a volt elnök veje, kedvenc leánya, Claude férje, hogy a marokkói tengerpartról, ahol Chirac a király baráti vendégszeretetét élvezte, sürgősen Párizsba kell szállítani, mert az orvosok tüdőfertőzést diagnosztizáltak nála. A közlés hangja viszonylag megnyugtató volt. Chirac teljesen a tudatánál van, jóllehet néhány nappal korábban a hitves, aki a marokkói üdülésen is társa volt, vészjelzést adott le, „nagyon közeli a tragédia, minden nap bekövetkezhet”. (Feleségét, Bernadette-t két napja szintén kórházba kellett szállítani.)

A Párizsba szállítás hírére, a szombati Le Monde szerkesztőségi archívumából előkereste tíz esztendeje megjelent „Chirac, a fölvilágosult uralkodó” című írását. Ebben Philippe Dagen művészettörténész azt méltatta, hogy a volt elnök nagy rajongója az úgynevezett harmadik világ képzőművészeti alkotásainak. Antirasszistaként, antikolonialistaként, a népek önrendelkezésének támogatójaként, hozzáértően népszerűsítette Afrika, Óceánia, Ázsia kincseit. Meggyőződéssel hirdette, hogy nem létezik „primitivizmus, vadság”, minden kultúra egyenrangú.

Még párizsi polgármesterségének idején jelentette ki, hogy „a mi vallásaink felsőbbrendűségére hivatkozva, mennyire nem számít bűnnek indiánokat gyilkolni”. Ugyancsak a Le Monde bukkant rá arra a 2005-ben publikált Sarkozy cikkre, amely Chiracot XVI. Lajossal hasonlította össze, aki „örvendett Versailles bilincseinek, miközben Franciaország duzzogott”. Ma viszont ugyanez a Sarkozy, 2017-ben minden jobboldali vetélytárs hengerlőjeként azt magasztalja, hogy „szemben az iszlám durvaságával, szélsőségességével a régi franciák a gallságot választották, így lettek franciák. Én imádom Franciaországot, bújom történelmét, beszélem nyelvét, franciául élek”.

A Le Monde meg azzal replikázik erre, hogy idézi Chiracnak esztendőkkel ezelőtt megjelent emlékirataiból a zárómondatot, „nos franciák, álmodjatok, merjetek!

Ez a pillanatnyi vita azért bontakozott ki, mert szinte nevetséges az ádáz küzdelem, amely megosztja az úgynevezett konzervatívokat, ki lehet a legesélyesebb a még sorompóban állók közül indulni az április elejére tervezett újabb államfőválasztáson. A józan észt követve ketten jöhetnek szóba arra, hogy a második fordulóban, amely valószínűleg csupán május elejére hoz döntést arról, ki lehet a legvalószínűbb győztes. Még precízebben, igazi hiteles befutónak egyvalaki ígérkezik, akit éppen nagyon szoros Chirac közelsége helyez a népszerűség első helyére.

Alain Juppé, pillanatnyilag Bordeaux polgármestere, akiről általános vélemény, hogy „Chirac köpenyegéből bújt ki”. Az ő személyes tanítványának tekintik, már korábban szoros munkatársa volt, majd amikor Francois Mitterrand-t Chirac államfőként követte, a nála jó másfél évtizeddel ifjabb Juppét közvetlen munkatársaként szemelte ki. Volt külügyminisztere majd miniszterelnöke, és amikor öt évre Sarkozy lett az Élysée-palota lakója, Juppét szinte azonnal Chirac „trónörököseként” emlegették. Csaknem bizonyosak voltak benne, ha egyszer Bordeaux városházáról távozni készül, egyenesen a köztársasági elnöki tisztet szemeli ki magának. Már azzal a szándékkal is, hogy józan jobbközép politikusi minőségében a szélsőjobb útját elzárja a legfőbb államhatalom közelségéből.

Mind kétségtelenebb lett, hogy a 2012-ben csúfosan megbukott Sarkozy, aki azon nyomban csatasorba állt a legfőbb államhatalom visszahódítására, a demokrácia alapvető módszereit nyersen elsöprő szándékai miatt, szélsőjobboldali támogatás nélkül a posztot nem tudja visszaszerezni. Marine Le Pen híveit kell elhódítania, az ő voksaikkal evezhet csak be, legalább az elnökválasztás második menetébe. Annyi már eleve kalkulálható volt, Hollande minden igyekezete ellenére a baloldal 2017.-ben nem lesz abban a helyzetben, hogy a szocialisták vagy bárki más áttörje az első forduló falát, a lelépő elnök hiába erőlködik.

Két lehetősége van. Vagy visszakozik a jelöltségtől, időben föladja, vagy csúfos kudarc vár rá, megkockáztatva az ugyancsak jövőre esedékes parlamenti választási vereséget is. Ez az állapot három lehetőséget hagyott maga után. Az első elnökválasztási forduló két továbbjutója közül az egyik csaknem bizonyosan Juppé lesz, a másik Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője, aki önként, föltehetően, soha nem lépne vissza. Akkor se, ha tudja ugyanúgy vesztes lesz, akár apja volt annak idején, akár maga ismét, ha makacskodik, és megint a hiúság ragadja magával.

Az a megoldás kínálkozik, hogy a Nemzeti Front vezetősége, vérszemet kapva német elvbarátainak eddigi sikerén, cserbenhagyja elnöknőjét, és praktikus megfontolásból Sarkozy mögé sorakozik föl szélsőséges koalíciós kormányzás reményében. És akkor a döntő második menetben közvetlenül Juppé-Sarkozy halálos döntő alakulhat ki. Minden veszélyével együtt, hiszen az Európai Uniónak egyáltalán nem mindegy, miként alakul a Párizs-Berlin páros, Hollande távozása után végre a Szajna partján is normális liberális irányzat veszi-e át az irányítást.

Franciaország ebben a fölállásban azért van kényes helyzetben, mert Sarkozy már annyiban hódított teret, hogy Republikánussá átkeresztelt pártjában ízekre szedte a vezetést, ahány potentát annyi ambíció. Kétségtelenül akadnak a 2017-es elnökválasztásra kacsintók között olyanok is, akik a korábbi évtizedekben szereztek kormányzati tapasztalatokat, de így szétszórtan úgyszólván csupán arra esélyesek, hogy három-négy, még rosszabb esetben két-három százaléknyi voksot kaparhatnak ki maguknak az idei novemberi jobboldali előválasztásokra. Mindez Sarkozy malmára hajthatja a vizet, Juppé ellenfeleként őt sodorhatja be a döntő második fordulóba.

Ezért morfondírozik most a Le Monde azon, hogy Chirac betegágya körül egyszerre mennyi tántoríthatatlan hívő sorakozott föl, ami azért lehet biztató is. Juppét segítheti abba a helyzetbe, hogy ő győzzön, és egy esetleges Merkel-Juppé páros erősítse az Uniót, ha a német kancellárt is újjáválasztják. Így talán Sarkozy ismét többet foglalkozhat szexbomba feleségével, Carla Brunival, aki talán kénytelen lesz beérni azzal a néhány évvel, amit már eltölthetett az Élysée-palotában.

Szerző