Ideiglenesen ne foglalkozzunk a - nemzeti színekben megjelenített - fizetett politikai hirdetés fehér mezejével. Vagyis azzal, hogy pártunk és kormányunk mindenkinek melegen ajánlja, szavazzon nemmel. Úgyis tudjuk, ha - feltéve, de meg nem engedve - csak hárman mennének el jövő vasárnap voksolni, de közülük ketten a megfelelő helyre ikszelnének, akkor másnap elsöprő (50 százalékos) győzelemről szól majd minden hatalmi szócső. Meg is mondta a propaganda-miniszter, számukra nem lényeges, hogy érvényes legyen a voksolás. Ha "csak" három millióan osztják álláspontjukat, az már "kötelezi" a kormányt. Sőt - tette hozzá Rogán Antal -, nemcsak az övékét, hanem hosszú távon mindegyiket, bármelyik párt alakítsa is meg a jövőben. Hiszen a nép szava mindennél többet ér.
Ami egy valódi demokráciában csakugyan rendező elv, ám azokban nemcsak arról a kérdésről lehet megkérdezni a népet, amiről a hatalom akarja, hanem olyanokról is, amiket mások vetnek fel. A mai Magyarországon viszont valahogy úgy alakult a helyzet, hogy kizárólag Orbán Viktor és csapata képes referendumra bocsátani bármit (még ha az nem is létező probléma).
Visszatérve az egész országot - falakon, plakáthelyeken, járműveken, médiában - elárasztó hirdetésre, koncentráljunk a felvezető felszólításra. És azonnal szögezzük le azt is, hogy mélységesen egyet lehet érteni az abban megfogalmazott óhajjal: "Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!". Attól tartunk azonban, hogy elég sokan lehetnek, akik - ha végig gondolják, miről is szól ez a mondat - nem pontosan arra a következtetésre jutnak, mint a hirdető, vagyis az orbáni propaganda-gépezet. Nem az jut tehát eszükbe, hogy akkor jövő vasárnap el kell menniük a szavazásra, és ráadásul a nemet kell megjelölniük. Ezzel szemben viszont úgy látják, hogy az utóbbi hat évben - és nem csak a menekültválság kezdete óta - rengeteg kockázattal kell szembenézniük, amikért pedig egyértelműen és kizárólagosan a jelenlegi rendszer, vagy leegyszerűsítve, Orbán Viktor a felelős.
Itt van mindjárt ez a mostani kampány, amely vitathatatlanul arra szolgál, hogy megerősítse a Fidesz és vezetője hatalmát. Az eszközök és a módszerek nem számítanak. Lehet hazudni, gyűlöletet kelteni, rémisztgetni a választópolgárokat, ha ezzel el tudják érni, hogy az urnákhoz járuljanak. Az ugyanis kétségtelen, az ország egyetlen polgára sem szeretné, hogy idegen hatalmak kényszerítsék akaratukat hazánkra. Az pedig, hogy Brüsszelt - vagyis azt a szövetséget, amelynek Magyarország is tagja - a kívánt cél érdekében be kell feketíteni, valamint nem létező határozatról - kötelező betelepítési kvótáról - beszélnek, csak járulékos veszteség. Mit sem számít, ha október 2-án meg lehet alapozni vele a következő parlamenti választáson aratott fideszes győzelmet.
Nem csak ezzel kockáztatja azonban a magát nemzeti együttműködés rendszerének nevező hatalom Magyarország jövőjét. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne lenne káosz, pusztulás, reménytelenség. Az egészségügy romokban, a megoldási javaslatok ugyan nem késnek, csak nem alkalmasak arra, hogy valóban 21. századi szolgálat alakuljon ki - jövő, a minél egészségesebb nemzet érdekében is. Az oktatást sikeresen szétverték. A pedagógusok nem véletlenül lázadoznak, miközben a tanintézetekben olyan ifjakat igyekeznek képezni, akik hűséges alattvalók lehetnek. Számukra ez a jövő - és nem kedvező. Eközben virágzik a korrupció, s szemesnek áll a világ. A csókosok, a hívek gyarapodnak, a túlnyomó többség pedig szegényedik, hiába az állítólag virágzó gazdaság állítólag világra szóló eredményei.
Magyarországot sok éven át - talán még érdemeinél jobban is - megbecsülték a világban. Az átkos időkben Kádár János elérte, hogy nyugati tárgyalópartnerei is egyenlő félnek tekintették és hogy - a lehetőségekhez mérten - segítették is az országot. A rendszerváltás környékén pedig gyakran csodálattal figyelték ezt a kis országot és valóban európai értékű vezetőit. Orbán Viktor és csapata sikerrel tette kockára Magyarország jó hírét. Az unió elleni szabadságharc csak egyik megnyilvánulása ennek. Ugyanilyen kalandorpolitikát tükröznek az Egyesült Államokkal kapcsolatos megnyilvánulások, valamint a szinte kritikátlan Putyin-barátság is. Mindezzel nemcsak az ország nemzetközi tekintélyének ártanak, hanem a jövőnek is. Ami ugyanis ezekben az években elveszett, azt csak hosszú és fáradságos munkával lehet majd visszaszerezni. Ha egyáltalán...
Nincs orvos és gyógyszerész, akit meg lehetne kérdezni a kockázatokról és mellékhatásokról. A politika átszövi egész életünket és nem szabadulhatunk tőle. Orbán Viktornak egyetlen interjúja sincs, amelyben ne hivatkozna arra, hogy mindent a nép, az emberek érdekében tesznek. Ám tőle magától tudjuk, hogy a szavai mit sem érnek, arra kell figyelni, amit csinál. Ez pedig árulkodó. Ha azt ígéri, jobb lesz, csak azt láthatjuk, némelyeknek valóban. Pontosan azoknak, akikre a rendszer támaszkodhat. A többieket sem hagyják persze az út szélén, csak nem is segítenek nekik, hogy elmenjenek onnan.
Az sem véletlen, hogy a már említett hirdetést nemzeti színekben adták fel. Magukat, és csak magukat tekintik ugyanis a nemzet egyetlen és hiteles képviselőinek. Ezt már régóta hirdetik, de most úgy érzik, már nem is áll(hat) útjukba semmi. Igaz, a plakáton ott van a narancssárga szín is. Azzal emelik ki a szavazás dátumát. A Fidesz színében. Nehogy valaki elfelejtse. És amilyennek az egész hirdetésnek lennie kellene. Hiszen a kampány és a népszavazás róluk szól. Róluk állít ki bizonyítványt.
Meg arról a kockázatról, amit ők jelentenek az országnak.