Európa egyre hangosabb lesz a menekült-kérdésben. Az erők polarizálódnak, kontinensünket mindinkább a megosztottság jellemzi. Ebben az ügyben két fő álláspont van. Az egyik pólus Orbán Viktor, aki azt mondja, semmi kompromisszum, nem kellenek a menekültek, főleg a Brüsszel által kényszerített kvótára nincs szükség. A másik tábor, élén Angela Merkellel, szinte korlátlanul várná az érkezőket. A két alapvető nézet között a különböző árnyalatok helyezkednek el. A tendencia nem kedvez a liberalizmusnak, a demokráciának és humanizmusnak. Ez utóbbi álláspont képviselői sorra buknak, hogy átadják helyüket a hazájukat "féltő", populista idegengyűlöletnek. Azzal rémisztgetnek, hogy az erőszakos muzulmánok a saját képükre akarják formálni a befogadó népeket, nemzeteket. A történelem ezt nem támasztja alá. Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, Németország milliónyi muzulmán lakójának több nemzedéke ,ha nem is asszimilálódott, de alkalmazkodott a befogadók szokásaihoz, vagy gettósodtak. Sok múlik azon, hogyan kezelik a jövevényeket. Orbán Viktor, ha felületesen is, de ismeri múltunkat és kihasználva a magyarságban évszázadok folyamán létrejött ellenérzéseket a "másokkal" (nemzetiségek, más vallásúak, cigányok) szemben, a rasszizmus aktivizálásával a szociálpolitika, az egészségügy területen létrejött társadalmi feszültségekről akarják elterelni a figyelmet.