A kvótanépszavazást nemzeti és nem pártügynek tartja, ezért nem hajlandó senkivel nyilvánosan vitázni az ügyről, azt várja a felelősen gondolkodó politikai erőktől, hogy a referendumon való részvételre buzdítsák az embereket - közölte Orbán Viktor Havasi Bertalan sajtófőnökön keresztül, miután Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyilvános vitára hívta a miniszterelnököt, a Fidesz elnökét és Molnár Gyulát, az MSZP vezetőjét. Vona szerint civilizált országokban egy ilyen jelentős esemény előtt a pártok vezetői ütköztetni szokták álláspontjukat. Molnár Gyula elmenne vitatkozni, de akkor az oktatásról, az egészségügyről és a szegénységről is beszélne.
A közelgő magyarországi népszavazásnak nincs értelme. Az Európai Unió nem akar illegális bevándorlókat Magyarországra telepíteni. A kérdés okafogyott és következmény nélküli. Hazug, gonosz és aljas támadás a magyar nemzet becsülete ellen - írja a Modern Magyarország (MoMa) mozgalom, amely tüntetést rendez vasárnap délután 3 órakor a Kossuth téren.
Ha a kormányfő nem akar vitatkozni a népszavazás értelméről, akkor kormányoldalról alighanem a jobboldali sajtóra hagyják, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter "égését" a BBC-vel a no go zónák kapcsán kitárgyalják. Tegnap ugyancsak a BBC-re hivatkoztak, amely korábban maga forgatott ilyen városnegyedekben, s ami kétségbe vonhatná a brit külügyminisztérium előző napi tiltakozását a magyar kormány több millió háztartásba eljuttatott kampánykiadványa miatt. A kék füzet 10. oldalán több száz no go zónáról írnak, a mellékelt térképen három tucatnyi várost jelölnek meg. A brit külügy levele azt írja: "a magyar kormány kampányanyagai nyilvánvalóan pontatlanok, nincsenek olyan területek az Egyesült Királyságban, ahol a törvények nem érvényesülhetnek".
Tudatos ferdítés volt régen az agitpropos neve ennek a kommunikációs cselnek. Még nem hazugság, de a valóságos igazságtartalma erősen megkérdőjelezhető - mondta lapunknak Torma Tamás építészetkritikus. Túl azokon a nyilvánvalóan direkt, politikai ferdítéseken, amelyek nem csak az Üzenjük-füzetben, hanem a plakátokon is fellelhetőek, tényként megállapítható, hogy no go zónákról, alig van szó a szakmában. Ismerünk suburbiát, slumot, gettót Európában, amelyek különböző súlyossági fokban jelen vannak a nagyvárosokban. Az alapvető kérdés: be mersz-e menni valamely szegregált negyedbe. Ilyenek minden nagyvárosban - Budapesten is - voltak, vannak. A nagy gyarmattartó országokban - Nagy-Britanniában, Hollandiában, Franciaországban - már gyarmattartó korszakukban is, és akkor is, amikor a gyarmataik kikiáltották függetlenségüket. Furcsa esetek is voltak: a francia társadalom vagy tíz évig kiközösítette az Algériából hazatért, "fekete lábúaknak"nevezett franciákat, még csak araboknak sem kellett lenniük hozzá - mondta az építészetkritikus.
A szegregáció, az elkülönülés mellett azonban, eltérő mértékben és sikerrel mindig jelen voltak az integráció törekvései és jelei is - teszi hozzá. Most, hogy a politikai inga kilengett a szolidaritás-ellenes véglet felé, hajlamosak vagyunk elfelejteni a 60-as évek ellenkező tendenciáit, akkor az integráció sikeres volt. Tény: Párizs környékén gettók épültek ki, amelyekben félévente zavargások törnek ki, gyújtogatások történnek, mert ott az integráció kevésbé sikeres, mint mondjuk a törököké Németországban, ami még így sem probléma nélküli. Chichagótól New Yorkon, Londonon, Párizson át Budapestig mindenhol vannak lepusztult negyedek, ahonnan elköltöztek a tehetősebbek és betelepülnek a szegényebbek, aminek nyomán egy-egy városrész karaktere megváltozott. Jó ellenpélda Rotterdam, ahol sikereket értek el a muszlimok, és a muszlim negyedek integrációjában. Egymillió ember bevándorlása persze súlyosabb gondokat okozna, de azokat sem lehetne megoldani nettó hazugságokkal, tudatosan elnagyolt retorikával, amely a "no go zónákat" gyártja - mondta lapunknak Torma Tamás.
Márciusban is felmerült már a zónák sajátos értelmezése. A kormány szerint ilyenek vannak Londonban, Stockholmban, Párizsban és Berlinben is. Ezek "olyan városrészek, amelyeket a hatóságok nem, vagy nehezen képesek ellenőrzésük alatt tartani. Ezekben a befogadó társadalom írott vagy íratlan normái alig érvényesülnek". A no-go zóna kifejezés természetesen nem a magyar kormány találmánya, de nem is hivatalos szakkifejezésről van szó. Tele az internet olyan cikkekkel és blogbejegyzésekkel, melyek arról szólnak, hogy nyugat-európai városokban egész kerületeket foglaltak el a bevándorlók, és a sharia-jogra alapuló törvénykezést vezettek be. A beszámolók szerint ezeken a területeken már nem mer intézkedni a rendőrség, a turisták és a helyi lakosok pedig jobban teszik, ha az elfoglalt negyedek közelébe se mennek. Ezek a beszámolók azonban szinte soha nem ismert lapokban, bizonytalan eredetű, összeesküvés-elméletekre és rémhírekre nyitott oldalakon bukkannak fel. A no-go zóna kifejezést minden bizonnyal egy amerikai történész, Daniel Pipes alkotta meg, még 2006-ban, Franciaország egyes negyedeivel kapcsolatban. De mint a Bloomberg cikkéből kiderült, 2013-ban Pipes maga ismerte el, hogy tévedett, miután végigjárta az említett párizsi területeket, elnézést kért. Ekkora azonban a fogalom mér elterjedt.
A külügyminiszter a BBC-nek most "nyilvános és hivatalos jelentésekre és híradásokra" hivatkozik, amelyekből a kormány kommunikációs stábja dolgozott. Tavasszal - a 444 akkori cikke szerint - Berlin hivatalos honlapját emlegették, amely szerint Neukölln kerületben van no go övezet. A berlin.de honlap azt írta: jelenleg alig van népszerűbb és divatosabb környéke Berlinnek, mint Neukölln. A magyar külügy egy francia minisztériumi honlapra is hivatkozott, amely szerint Franciaországban hivatalos adatok szerint 751 problémás terület van. Az 1996-os listán 751 "'érzékeny városi zónát" soroltak fel. No-go zónákról viszont szó nincs. Hasonlóan fals tényekre hivatkozott akkor (is) a külügy svéd, belga zónák kapcsán is. Amivel nem akarjuk azt mondani, hogy nem léteznek olyan városnegyedek, ahová nem szerencsés, ha a turista egyedül, éjjel bemerészkedik. Ilyet viszont találunk akár Budapesten is.