Összeült a BT a szíriai válság miatt

Hétvégén is tovább bombázta a szíriai légierő Aleppo lázadók ellenőrzése alatt álló kerületeit. A londoni székhelyű Szíriai Emberi Jogi Megfigyelő Csoport adatai szerint csupán szombaton legalább 45 ember, köztük tíz gyermek veszítette életét a légicsapásokban. 

A harc szombaton az Aleppótól északra fekvő Handarat palesztin menekülttábor birtoklásáért folyt, az Aszad-rezsim erői vasárnap elismerték, hogy a lázadó erők visszafoglalták a tábort. „Az Aszad-rezsim, Oroszország, és az Irán támogatását élvező milíciák a felperzselt föld taktikáját alkalmazzák Aleppóban. Nem csak katonai célpontokat támadnak, a civilek lakta városrészeket sem kímélik” – tette közzé vasárnap közleményében mintegy harminc lázadó csoport a Reuters jelentése szerint.

New Yorkban összeült tegnap az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy az Aleppo körül kialakult helyzetet áttekintse. Ban Ki Mun, a világszervezet főtitkára megdöbbenését fejezte ki az aleppói katonai eszkaláció miatt. Az ENSZ-főtitkár értesülései szerint legalább kétszázan haltak meg a hétvégén Aleppónál.

John Kerry amerikai külügyminiszter a közösen tető alá hozott tűzszüneti megállapodást követően arra kérte Oroszországot, állítsák le a szíriai bombázásokat, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azonban ezt elutasította. Kerry szombaton Bostonban az Európai Unió, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Franciaország képviselőivel tárgyalt a szíriai válságról, s ismét felhívták Moszkvát, hasson oda, hogy a szíriai rezsim állítsa le a válogatás nélküli bombázásokat.

Boris Johnson brit külügyminiszter a BBC-nek nyilatkozva úgy vélekedett, nem kizárt, hogy Oroszország háborús bűnt követett el, ha bebizonyosodik, hogy orosz gépek követtek el légitámadást a világszervezet által Aleppóban indított, a szíriai rezsim garanciáival rendelkező segélykonvoj ellen. Tizennyolc kamiont és egy raktárat bombáztak le a harci gépek, s húsz ember veszítette életét a hétfői támadásban. Oroszország cáfolta, hogy gépei követték volna el a légicsapást, Moszkva szerint a lázadók vagy egy amerikai drón támadta a konvojt.

Szerző

Döntő lehet az első elnökjelölti tévévita

Publikálás dátuma
2016.09.26. 07:31
Donald Trump és Hillary Clinton kemény összecsapásra készül FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Minden idők egyik legnézettebb televíziós műsora lehet az Egyesült Államokban Hillary Clinton és Donald Trump első vitája. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét ugyan aligha dönti el önmagában ez a szócsata, de fontossága kétségbe vonhatatlan: a demokrata és a republikánus elnökjelölt először küzd meg szemtől szembe egymással hétfőn este a kamerák előtt. Történelmi első alkalom ráadásul, hogy egy nő és egy férfi áll a pódiumon. A vita sokat számíthat, mivel a verseny szorosabb lett, s Clinton az országos felmérések szerint alig 3 százalékkal vezet az elnökválasztási versenyben.

A volt külügyminiszter és a manhattani milliárdos összecsapása nem is lehetne kiszámíthatatlanabb, főleg azért, mert nem tudni, Trump melyik arcát mutatja majd. Hillary Clinton már hetek óta készül a tévévitákra, noha aligha van az amerikai politikának olyan részlete, amelyet ne ismerne tüzetesen. Tüdőgyulladása miatti kényszerpihenője alatt is a stábja által összeállított vaskos dossziékat tanulmányozta otthonában, a New York állambeli Chappaquában, s múlt héten alig vállalt kampányfellépést. A próbavitákon, mint kiderült, egyik régi tanácsadója, Philip Reines játszotta Trump szerepét. Reines már a szenátusi évek óta Clinton jobbkeze, mindent tud a volt First Lady erősségeiről és gyengeségeiről, írta a New York Times.

Trumpot még a gyerekei sem tudták rávenni, hogy szisztematikusan tanulni kezdjen a vita előtt. A milliárdos háttéranyagok lapozgatása helyett megnézett néhány videót Hillary korábbi szerepléseiről. Arra azonban hírek szerint nem volt hajlandó, hogy betanult válaszokat ismételgessen a próbaviták során, de még arra sem, hogy odaálljon a pulpitusra. Jellemző Trumpra, hogy pénteken egy ohiói beszédében méltatlankodva jelentette ki: Clinton tényeket akar becsempészni válaszaiba, így akar csalni!

Clinton felkészült, tapasztalt politikus, vele kapcsolatban tehát eleve magasak a várakozások. Trump az előválasztások során többszereplős tévévitákban szerepelt ugyan, ott az derült ki, hogy a konkrét kérdésekben nem túl tájékozott, sokszor hagyta, hogy a többiek beszéljenek, ám ennek ellenére képes volt uralni a szócsatát. Jellemző Trumpra, hogy pénteken egy ohió beszédében azt mondta: Clinton tényeket akar becsempészni válaszaiba, így akar csalni! A milliárdosnál a nézők jóval alacsonyabbra teszik a lécet, így ha közepesen helytáll, már akkor is sikernek könyvelik el a teljesítményét.

A Kennedy-Nixon vita az iskolapélda

Az amerikai elnökjelölti tévéviták történetéből több példát is lehet idézni arra, hogy ritkán dönt maga a felkészültség, sokkal inkább az, hogy melyik jelölt a szimpatikusabb, melyik „jön át” inkább a képernyőn. Minden idők első tévévitáját idézik a leggyakrabban, amikor John F. Kennedy massachusetts-i szenátor és Richard Nixon alelnök került szembe. Kennedy jóképű volt, lebarnult, kipihent, míg Nixon borostás volt, s izzadt, gyűrött zakót viselt. Jellemző módon, akik tévén nézték a vitát, azok a laza, mosolygós Kennedyt látták jobbnak, ám akik rádiót hallgattak, Nixon válaszait találták érdemlegesebbnek.

Kevesen emlékeznek, hogy a viták során a jelöltek milyen konkrét kérdésekről vitáztak. De azt gyakran felidézik, hogy 1980-ban Ronald Reagan, Kalifornia akkori kormányzója lazán rálegyintett a hivatalban lévő demokrata elnökre, Jimmy Carterre: „Na, már megint ezzel jön!” A volt színész népszerűségi mutatói megugrottak a tévévitát követően, az idegeskedő Carter pedig egy terminusos elnök lett. Reagan négy évvel később újra megismételte ezt a mondatot, Walter Mondale ellenében, de akkor nem működött, Mondale visszavágott. Reagan fáradtnak tűnt, keresgélte a szavakat.

Amikor egy következő vitában megkérdezték, nem túl öreg-e már az elnökséghez, azt mondta: „Ígérem, hogy ellenfelem fiatalságát és tapasztalatát nem fogom politikai célokra kihasználni”. Vastapsot aratott, s újraválasztották, noha utólag rebesgették, hogy az Alzheimer-kór tünetei már elnöksége záró éveiben mutatkoztak.

1988-ban Lloyd Bentsen, a demokrata alelnökjelölt republikánus ellenfele, a fiatal Dan Quayle nagyotmondását tette helyre. „Maga nem John F. Kennedy, Mr. Quayle!” – mondta neki, s Quayle megszeppenten hallgatta. Quayle ugyan George H. W. Bush alelnökeként végül hivatalba léphetett, de karrierjének mégis leáldozott, többé nem vették komolyan, különösen miután kiderült, hogy az egyszerű burgonya (potato) szót sem tudta helyesen betűzni.

Al Gore és George W. Bush vitáján 2000-ben az akkori demokrata alelnök a tanár kedvence, utált, eminens diákként viselkedett, s fejcsóválva, sóhajtozva hallgatta republikánus kihívója felületes válaszait. A közvélemény ítélete mégis az volt: Bush nyerte a vitát, s többen gondolták, hogy meginnának vele egy sört, mint Bill Clinton mégoly felkészült alelnökével. Gore persze nem csak a viták miatt veszítette el az elnökséget, később környezetvédelmi guruként megosztott Nobel-díjjal vigasztalódhatott.

Rick Perry, Texas állam kormányzója 2008-ban esélyesnek számított a republikánus jelöltségre, egészen addig, míg fel nem sült egy tévévitában. Közölte, hogy három tárcát szüntetne meg, ha elnök lenne, de csak kettőt tudott megnevezni, a harmadik nem jutott eszébe. Itt is a látvány volt a döntő, nem tudott jól reagálni, s bár tréfával elüthette volna a dolgot, de egyszerűen „lefagyott”. Végül John McCain lett a republikánus befutó, aki magabiztos, ám rendkívül tudatlan alelnökjelöltet választott az idei kampányban Trump támogatói között felbukkant Sarah Palin akkori alaszkai kormányzó személyében. Palin a szenátort is, a Republikánus Pártot is blamálta hajmeresztő kijelentéseivel, például hogy a házától „átlát Oroszországba”.

Hillary mindenre felkészült

Clintonnak azt tanácsolják, mosolyogjon többet, hisz gyakran túl szigorúnak, túl komolynak tűnik. Maga is elismeri, hogy nem igazán karizmatikus személyiség, s időnként mesterkélt a fellépése. Trumppal ellentétben ugyanakkor gyakorlott debattőr, számos páros vitában vett részt a 2008-as és az idei előválasztási kampányban. Barack Obamával szemben is állta a sarat, s időnként nagyon hatékony volt, például amikor megkérdezte a későbbi elnököt, mi lesz majd, ha hajnali 3-kor kell felvennie a telefont a Fehér Házban.

Obama oldalvágásait azonban rosszul viselte. Az első fekete elnökjelölt lekezelően vágta oda neki: „elég szeretetreméltó vagy, Hillary”. A volt First Lady idén Bernie Sanders vermonti szenátorral csatázott sokat, ezek azonban civilizált, visszafogott hangnemű viták voltak, Sanders nem akart személyeskedni, s jó előre kijelentette, hogy Clinton email-ügyét nem akarja kampánytémává tenni.

Hillary nem számíthat hasonló gáláns gesztusokra Trump részéről, bár a milliárdos a FoxNews csatornán nyilatkozva fogadkozott, nem fogja személyében támadni a volt First Ladyt. „Még nem tudom, mit teszek majd, de ha ő tisztelettel kezel engem, én is tisztelettel kezelem őt” – közölte. E kijelentésnek merőben ellentmond, hogy a vitára meghívta Gennifer Flowerst, azt a nőt, akin majdnem elúszott Bill Clinton elnöksége, s Flowers közölte, ott lesz a vitán. Clintont a stábja igyekezett minden eshetőségre felkészíteni, arra is, ha az egykori fehér házi gyakornoklány, Monica Lewinsky és férje afférja kerül szóba, arra is, ha az email-botrány, vagy a bengázi konzulátus miatt kap majd ütéseket Trumptól.

A milliárdosnak azonban vigyáznia kell, ha túl durván, túl belemenősen támad, ha ugyanazt a hangnemet használja a volt First Lady ellen, mint a republikánus előválasztások során, nem biztos, hogy jó visszhangot kelt, s a közvélemény szimpátiáját elveszítheti. A korán kiesett demokrata elnökaspiráns, Martin O’Malley, amikor a The Atlantic magazin munkatársa megkérdezte, ő hogyan készülne a vitára Trumppal, rávágta: „Abból indulnék ki, hogy az ellenfelem egy majom lesz, géppisztollyal”.

Trumpról még azt is el tudták volna képzelni, hogy kihúzza magát az erőpróbából, elvégre az előválasztások során egyszer már bojkottált egy vitát, mivel nem tetszett neki, hogy a FoxNews nem volt hajlandó lecserélni az egyik moderátort, Megyn Kellyt, akinek kérdezési stílusát a milliárdos kifogásolta. Trump egy ideig az elnökjelölti viták időpontja miatt panaszkodott, mivel nagy nézettségű amerikaifutball-meccsek sugárzásával esik egybe. Az előrejelzések szerint azonban a Hofstra Egyetemen, New York államban hétfőn este kezdődő első vitát legalább kétszer annyian nézhetik majd, mint Barack Obama és John McCain első összecsapását 2008-ban. A republikánusok kezdetben azért nem bánták, hogy az ingatlanmágnás bekapcsolódik a versenybe, mert a profi tévészemélyiség Trump fellépésétől nagy nézettséget reméltek. Amikorra pedig rájöttek, hogy a milliárdos komolyan gondolja az indulását, akkor már a hivatásos politikusok sem tudták elütni a jelöltségtől.

Több út vezet a Fehér Házig

Az első tévévitának komoly jelentősége lehet, mivel – noha a demokrata konvenció után Hillary nagy előnyre tett szert, s kétszámjegyű vezetést tudott felmutatni a felmérésekben – azóta szorosabbá vált a verseny. Időközben Clinton egészségügyi problémái és az email-botrány újabb fejleményei miatt a volt First Lady támogatottsága visszaesett, s a Real Clear Politics hírportál több felmérést átlagoló friss adatai szerint alig három százalékkal előzte meg a manhattani milliárdost. Miközben Clinton lábadozott, s a vitára készült, Trump agresszíven kampányolt, s néhány fontos támogatást is sikerült bezsebelnie. Mellé állt például Ted Cruz texasi szenátor, aki a republikánus konvención még nem volt hajlandó támogatni a jelöltségét. Cruz azonban előre tekint: négy év múlva várhatóan újra megpályázza a Fehér Házat, s akkor kínos lenne, ha fejére olvasnák, hogy nem állt ki a republikánus elnökjelölt mellett.

A Washington Post/ABC News vasárnap közzétett felmérése szerint a valószínű szavazók körében Clinton csak 2 százalékkal vezet országosan, 46-44 az állás, ez gyakorlatilag döntetlent jelent. A szintén hétvégén kiadott McClatchy-Marist felmérés szerint ugyanakkor Clinton valamelyest visszaerősödött: a valószínű választók körében 45 százalékon áll, míg Trump 39 százalékot kapna. Ez a felmérés a libertariánus jelölt, Gary Johnson és a zöldpárti Jill Stein indulásával is számol. Johnson 10, Stein 4 százalékra számíthatna.

A Wall Street Journal/NBC News közös közvélemény-kutatása hasonló előnyt mutatott, Clinton náluk 43 százalékon állt, míg Trump 37, Johnson 9, Stein 2 százalékot szerzett. A volt First Lady komoly előnye, hogy a fekete közösség 93 százalékban mögötte áll, noha Trump nemrég több gyűlésen is próbált szót érteni a fekete szavazókkal. A spanyol ajkú szavazóknál csak hajszállal jobb a helyzet, 73 százalékuk Clintonra, 16 százalék Trumpra készül voksolni. Az idei elnökválasztás egyik legfurcsább vonása, hogy mindkét nagy párt elnökjelöltjének magas az elutasítottsága. A valószínű választóknak csak 40 százaléka elégedett Clintonnal, s alig 37 százalékuk Trumppal.

A FiveThirtyEight blog alapítója, Nate Silver 60,2 százalékra teszi Clinton nyerési esélyeit, s 39,8 százalékra Trump győzelmi kilátásait. Sokat elárul, hogy rosszulléte előtt, két hete Clintonnak még 68 százalék esélyt adtak.

A választás ugyanakkor, mint ismert, nem országosan, hanem az egyes szövetségi államokban dől el. Clintonnak továbbra is több útja van a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazat megszerzésére. Trumpnak nyernie kellene mind a 23 államban, amelyeket 2012-ben Mitt Romney is megnyert, továbbá Ohióban, Floridában és Észak-Karolinában. Ha a három kulcsállam közül akár csak egyet Clinton visz el, Trumpból nem lesz elnök. Clintonnak meg kell nyernie azt a 15 államot, ahol Obama is biztosan, legalább 10 százalékos fölénnyel győzött, s emellett kötelező lenne bevennie öt másik államot: Pennsylvaniát, Michigant, Wisconsint, Minnesotát és Virginiát.

Ha ezek közül egy is Trump mellé áll, Clinton reményei elhalványulnak. A nyolc kulcsállam közül ötben Clinton jelenleg biztosan vezet, ám Ohióban, Floridában és Észak-Karolinában Trump hajszállal megelőzi Clintont. A milliárdos agresszív tévékampányt indított Pennsylvaniában, s Coloradót, Iowát, illetve Nevadát sem adták még fel. Utóbbi államokban mindkét előző választáson Obama győzött, de a republikánusok nem látják reménytelennek, hogy fordíthatnak.

Szoros versenyben a legkisebb hibának, botlásnak is nagy jelentősége lehet, ezért figyeli majd mindenki árgus szemekkel a két jelölt mai (közép-európai idő szerint keddre virradó) teljesítményét. Clinton és Trump ezután még kétszer csap össze, s lesz egy negyedik, alelnöki tévévita is Tim Kaine és Michael Pence között.



Szerző

Döntő lehet az első elnökjelölti tévévita

Publikálás dátuma
2016.09.26. 07:31
Donald Trump és Hillary Clinton kemény összecsapásra készül FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Minden idők egyik legnézettebb televíziós műsora lehet az Egyesült Államokban Hillary Clinton és Donald Trump első vitája. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét ugyan aligha dönti el önmagában ez a szócsata, de fontossága kétségbe vonhatatlan: a demokrata és a republikánus elnökjelölt először küzd meg szemtől szembe egymással hétfőn este a kamerák előtt. Történelmi első alkalom ráadásul, hogy egy nő és egy férfi áll a pódiumon. A vita sokat számíthat, mivel a verseny szorosabb lett, s Clinton az országos felmérések szerint alig 3 százalékkal vezet az elnökválasztási versenyben.

A volt külügyminiszter és a manhattani milliárdos összecsapása nem is lehetne kiszámíthatatlanabb, főleg azért, mert nem tudni, Trump melyik arcát mutatja majd. Hillary Clinton már hetek óta készül a tévévitákra, noha aligha van az amerikai politikának olyan részlete, amelyet ne ismerne tüzetesen. Tüdőgyulladása miatti kényszerpihenője alatt is a stábja által összeállított vaskos dossziékat tanulmányozta otthonában, a New York állambeli Chappaquában, s múlt héten alig vállalt kampányfellépést. A próbavitákon, mint kiderült, egyik régi tanácsadója, Philip Reines játszotta Trump szerepét. Reines már a szenátusi évek óta Clinton jobbkeze, mindent tud a volt First Lady erősségeiről és gyengeségeiről, írta a New York Times.

Trumpot még a gyerekei sem tudták rávenni, hogy szisztematikusan tanulni kezdjen a vita előtt. A milliárdos háttéranyagok lapozgatása helyett megnézett néhány videót Hillary korábbi szerepléseiről. Arra azonban hírek szerint nem volt hajlandó, hogy betanult válaszokat ismételgessen a próbaviták során, de még arra sem, hogy odaálljon a pulpitusra. Jellemző Trumpra, hogy pénteken egy ohiói beszédében méltatlankodva jelentette ki: Clinton tényeket akar becsempészni válaszaiba, így akar csalni!

Clinton felkészült, tapasztalt politikus, vele kapcsolatban tehát eleve magasak a várakozások. Trump az előválasztások során többszereplős tévévitákban szerepelt ugyan, ott az derült ki, hogy a konkrét kérdésekben nem túl tájékozott, sokszor hagyta, hogy a többiek beszéljenek, ám ennek ellenére képes volt uralni a szócsatát. Jellemző Trumpra, hogy pénteken egy ohió beszédében azt mondta: Clinton tényeket akar becsempészni válaszaiba, így akar csalni! A milliárdosnál a nézők jóval alacsonyabbra teszik a lécet, így ha közepesen helytáll, már akkor is sikernek könyvelik el a teljesítményét.

A Kennedy-Nixon vita az iskolapélda

Az amerikai elnökjelölti tévéviták történetéből több példát is lehet idézni arra, hogy ritkán dönt maga a felkészültség, sokkal inkább az, hogy melyik jelölt a szimpatikusabb, melyik „jön át” inkább a képernyőn. Minden idők első tévévitáját idézik a leggyakrabban, amikor John F. Kennedy massachusetts-i szenátor és Richard Nixon alelnök került szembe. Kennedy jóképű volt, lebarnult, kipihent, míg Nixon borostás volt, s izzadt, gyűrött zakót viselt. Jellemző módon, akik tévén nézték a vitát, azok a laza, mosolygós Kennedyt látták jobbnak, ám akik rádiót hallgattak, Nixon válaszait találták érdemlegesebbnek.

Kevesen emlékeznek, hogy a viták során a jelöltek milyen konkrét kérdésekről vitáztak. De azt gyakran felidézik, hogy 1980-ban Ronald Reagan, Kalifornia akkori kormányzója lazán rálegyintett a hivatalban lévő demokrata elnökre, Jimmy Carterre: „Na, már megint ezzel jön!” A volt színész népszerűségi mutatói megugrottak a tévévitát követően, az idegeskedő Carter pedig egy terminusos elnök lett. Reagan négy évvel később újra megismételte ezt a mondatot, Walter Mondale ellenében, de akkor nem működött, Mondale visszavágott. Reagan fáradtnak tűnt, keresgélte a szavakat.

Amikor egy következő vitában megkérdezték, nem túl öreg-e már az elnökséghez, azt mondta: „Ígérem, hogy ellenfelem fiatalságát és tapasztalatát nem fogom politikai célokra kihasználni”. Vastapsot aratott, s újraválasztották, noha utólag rebesgették, hogy az Alzheimer-kór tünetei már elnöksége záró éveiben mutatkoztak.

1988-ban Lloyd Bentsen, a demokrata alelnökjelölt republikánus ellenfele, a fiatal Dan Quayle nagyotmondását tette helyre. „Maga nem John F. Kennedy, Mr. Quayle!” – mondta neki, s Quayle megszeppenten hallgatta. Quayle ugyan George H. W. Bush alelnökeként végül hivatalba léphetett, de karrierjének mégis leáldozott, többé nem vették komolyan, különösen miután kiderült, hogy az egyszerű burgonya (potato) szót sem tudta helyesen betűzni.

Al Gore és George W. Bush vitáján 2000-ben az akkori demokrata alelnök a tanár kedvence, utált, eminens diákként viselkedett, s fejcsóválva, sóhajtozva hallgatta republikánus kihívója felületes válaszait. A közvélemény ítélete mégis az volt: Bush nyerte a vitát, s többen gondolták, hogy meginnának vele egy sört, mint Bill Clinton mégoly felkészült alelnökével. Gore persze nem csak a viták miatt veszítette el az elnökséget, később környezetvédelmi guruként megosztott Nobel-díjjal vigasztalódhatott.

Rick Perry, Texas állam kormányzója 2008-ban esélyesnek számított a republikánus jelöltségre, egészen addig, míg fel nem sült egy tévévitában. Közölte, hogy három tárcát szüntetne meg, ha elnök lenne, de csak kettőt tudott megnevezni, a harmadik nem jutott eszébe. Itt is a látvány volt a döntő, nem tudott jól reagálni, s bár tréfával elüthette volna a dolgot, de egyszerűen „lefagyott”. Végül John McCain lett a republikánus befutó, aki magabiztos, ám rendkívül tudatlan alelnökjelöltet választott az idei kampányban Trump támogatói között felbukkant Sarah Palin akkori alaszkai kormányzó személyében. Palin a szenátort is, a Republikánus Pártot is blamálta hajmeresztő kijelentéseivel, például hogy a házától „átlát Oroszországba”.

Hillary mindenre felkészült

Clintonnak azt tanácsolják, mosolyogjon többet, hisz gyakran túl szigorúnak, túl komolynak tűnik. Maga is elismeri, hogy nem igazán karizmatikus személyiség, s időnként mesterkélt a fellépése. Trumppal ellentétben ugyanakkor gyakorlott debattőr, számos páros vitában vett részt a 2008-as és az idei előválasztási kampányban. Barack Obamával szemben is állta a sarat, s időnként nagyon hatékony volt, például amikor megkérdezte a későbbi elnököt, mi lesz majd, ha hajnali 3-kor kell felvennie a telefont a Fehér Házban.

Obama oldalvágásait azonban rosszul viselte. Az első fekete elnökjelölt lekezelően vágta oda neki: „elég szeretetreméltó vagy, Hillary”. A volt First Lady idén Bernie Sanders vermonti szenátorral csatázott sokat, ezek azonban civilizált, visszafogott hangnemű viták voltak, Sanders nem akart személyeskedni, s jó előre kijelentette, hogy Clinton email-ügyét nem akarja kampánytémává tenni.

Hillary nem számíthat hasonló gáláns gesztusokra Trump részéről, bár a milliárdos a FoxNews csatornán nyilatkozva fogadkozott, nem fogja személyében támadni a volt First Ladyt. „Még nem tudom, mit teszek majd, de ha ő tisztelettel kezel engem, én is tisztelettel kezelem őt” – közölte. E kijelentésnek merőben ellentmond, hogy a vitára meghívta Gennifer Flowerst, azt a nőt, akin majdnem elúszott Bill Clinton elnöksége, s Flowers közölte, ott lesz a vitán. Clintont a stábja igyekezett minden eshetőségre felkészíteni, arra is, ha az egykori fehér házi gyakornoklány, Monica Lewinsky és férje afférja kerül szóba, arra is, ha az email-botrány, vagy a bengázi konzulátus miatt kap majd ütéseket Trumptól.

A milliárdosnak azonban vigyáznia kell, ha túl durván, túl belemenősen támad, ha ugyanazt a hangnemet használja a volt First Lady ellen, mint a republikánus előválasztások során, nem biztos, hogy jó visszhangot kelt, s a közvélemény szimpátiáját elveszítheti. A korán kiesett demokrata elnökaspiráns, Martin O’Malley, amikor a The Atlantic magazin munkatársa megkérdezte, ő hogyan készülne a vitára Trumppal, rávágta: „Abból indulnék ki, hogy az ellenfelem egy majom lesz, géppisztollyal”.

Trumpról még azt is el tudták volna képzelni, hogy kihúzza magát az erőpróbából, elvégre az előválasztások során egyszer már bojkottált egy vitát, mivel nem tetszett neki, hogy a FoxNews nem volt hajlandó lecserélni az egyik moderátort, Megyn Kellyt, akinek kérdezési stílusát a milliárdos kifogásolta. Trump egy ideig az elnökjelölti viták időpontja miatt panaszkodott, mivel nagy nézettségű amerikaifutball-meccsek sugárzásával esik egybe. Az előrejelzések szerint azonban a Hofstra Egyetemen, New York államban hétfőn este kezdődő első vitát legalább kétszer annyian nézhetik majd, mint Barack Obama és John McCain első összecsapását 2008-ban. A republikánusok kezdetben azért nem bánták, hogy az ingatlanmágnás bekapcsolódik a versenybe, mert a profi tévészemélyiség Trump fellépésétől nagy nézettséget reméltek. Amikorra pedig rájöttek, hogy a milliárdos komolyan gondolja az indulását, akkor már a hivatásos politikusok sem tudták elütni a jelöltségtől.

Több út vezet a Fehér Házig

Az első tévévitának komoly jelentősége lehet, mivel – noha a demokrata konvenció után Hillary nagy előnyre tett szert, s kétszámjegyű vezetést tudott felmutatni a felmérésekben – azóta szorosabbá vált a verseny. Időközben Clinton egészségügyi problémái és az email-botrány újabb fejleményei miatt a volt First Lady támogatottsága visszaesett, s a Real Clear Politics hírportál több felmérést átlagoló friss adatai szerint alig három százalékkal előzte meg a manhattani milliárdost. Miközben Clinton lábadozott, s a vitára készült, Trump agresszíven kampányolt, s néhány fontos támogatást is sikerült bezsebelnie. Mellé állt például Ted Cruz texasi szenátor, aki a republikánus konvención még nem volt hajlandó támogatni a jelöltségét. Cruz azonban előre tekint: négy év múlva várhatóan újra megpályázza a Fehér Házat, s akkor kínos lenne, ha fejére olvasnák, hogy nem állt ki a republikánus elnökjelölt mellett.

A Washington Post/ABC News vasárnap közzétett felmérése szerint a valószínű szavazók körében Clinton csak 2 százalékkal vezet országosan, 46-44 az állás, ez gyakorlatilag döntetlent jelent. A szintén hétvégén kiadott McClatchy-Marist felmérés szerint ugyanakkor Clinton valamelyest visszaerősödött: a valószínű választók körében 45 százalékon áll, míg Trump 39 százalékot kapna. Ez a felmérés a libertariánus jelölt, Gary Johnson és a zöldpárti Jill Stein indulásával is számol. Johnson 10, Stein 4 százalékra számíthatna.

A Wall Street Journal/NBC News közös közvélemény-kutatása hasonló előnyt mutatott, Clinton náluk 43 százalékon állt, míg Trump 37, Johnson 9, Stein 2 százalékot szerzett. A volt First Lady komoly előnye, hogy a fekete közösség 93 százalékban mögötte áll, noha Trump nemrég több gyűlésen is próbált szót érteni a fekete szavazókkal. A spanyol ajkú szavazóknál csak hajszállal jobb a helyzet, 73 százalékuk Clintonra, 16 százalék Trumpra készül voksolni. Az idei elnökválasztás egyik legfurcsább vonása, hogy mindkét nagy párt elnökjelöltjének magas az elutasítottsága. A valószínű választóknak csak 40 százaléka elégedett Clintonnal, s alig 37 százalékuk Trumppal.

A FiveThirtyEight blog alapítója, Nate Silver 60,2 százalékra teszi Clinton nyerési esélyeit, s 39,8 százalékra Trump győzelmi kilátásait. Sokat elárul, hogy rosszulléte előtt, két hete Clintonnak még 68 százalék esélyt adtak.

A választás ugyanakkor, mint ismert, nem országosan, hanem az egyes szövetségi államokban dől el. Clintonnak továbbra is több útja van a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazat megszerzésére. Trumpnak nyernie kellene mind a 23 államban, amelyeket 2012-ben Mitt Romney is megnyert, továbbá Ohióban, Floridában és Észak-Karolinában. Ha a három kulcsállam közül akár csak egyet Clinton visz el, Trumpból nem lesz elnök. Clintonnak meg kell nyernie azt a 15 államot, ahol Obama is biztosan, legalább 10 százalékos fölénnyel győzött, s emellett kötelező lenne bevennie öt másik államot: Pennsylvaniát, Michigant, Wisconsint, Minnesotát és Virginiát.

Ha ezek közül egy is Trump mellé áll, Clinton reményei elhalványulnak. A nyolc kulcsállam közül ötben Clinton jelenleg biztosan vezet, ám Ohióban, Floridában és Észak-Karolinában Trump hajszállal megelőzi Clintont. A milliárdos agresszív tévékampányt indított Pennsylvaniában, s Coloradót, Iowát, illetve Nevadát sem adták még fel. Utóbbi államokban mindkét előző választáson Obama győzött, de a republikánusok nem látják reménytelennek, hogy fordíthatnak.

Szoros versenyben a legkisebb hibának, botlásnak is nagy jelentősége lehet, ezért figyeli majd mindenki árgus szemekkel a két jelölt mai (közép-európai idő szerint keddre virradó) teljesítményét. Clinton és Trump ezután még kétszer csap össze, s lesz egy negyedik, alelnöki tévévita is Tim Kaine és Michael Pence között.



Szerző