Egy ország lakosságának tíz százalékát még soha sehol a világon nem vizsgálták a két népszámlálás között félidőben megtartott mikrocenzus, vagyis „kis népszámlálás” keretében, egy-két százalékos mintavétel a megszokott – hangsúlyozta a Népszava kérdésére Katona Tamás. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) korábbi elnöke szerint a módszertanilag megmagyarázhatatlan úton szerzett hatalmas adatmennyiség már alkalmas rá, hogy a kormány választókerületi mélységig információkat szerezzen a választópolgárok helyzetéről és több kérdésben a véleményéről is.
A társadalmi összetétel adataira épülő célzott kampány pedig egyrészt segítheti a Fidesz országos és helyi politikusait 2018-ban, másrészt alkalmas lehet a közvélemény befolyásolására is, hiszen a hivatal az adatokból azokat hozza nyilvánosságra, amelyeket akar – értékelte a helyzetet a szakember. Az, hogy a rendkívül drága összeírás a kormánypártok politikai érdekeit szolgálja, a demográfus szerint abban is tetten érhető, hogy a KSH az utóbbi években nagyon sok kisebb mintás, úgynevezett fókuszcsoportos vizsgálatot is végzett, de ezek adatai közül sem hozták nyilvánosságra a Fidesz számára kedvezőtlen eredményeket. Nem véletlenül szüntette be a hivatal az egyébként Katona szerint is elavult módszerrel végzett létminimum számításokat és másfél éve nem indított helyette más hasonló, de korszerűbb társadalmi vizsgálatot a lakosság megélhetési viszonyairól. Lapunk kérdésére ugyanakkor, hogy visszaélhet-e bárki azzal, hogy a lakcím és a születési idő, valamint a nem megadásával minden megkérdezett személyesen beazonosítható, az akadémia statisztikai bizottságában alelnöki tisztet betöltő szakember határozott nemmel felelt.
A KSH a héten jelentette be, hogy a települések több mint kétharmadában, pontosan 2148 községben és városban jelöltek ki 440 ezer háztartást az idei mikrocenzuson való részvételre. A kimaradt települések többségében nagyon kevesen élnek, főként idős emberek – utalva Katona Tamás véleményére -, vélhetően ezért nem fontos a helyzetük és például az elégedettségük az életükkel. A kiválasztott kör ezen a héten kap értesítést, hogy októberben, vagy legkésőbb a november első hetében tartandó pótösszeíráson valamilyen formában választ kell adnia három kérdéssorra.
Újdonság, hogy idén először kizárólag elektronikus formában rögzítik az adatokat, de az érintettek eldönthetik, hogy október első kilenc napján saját maguk válaszolnak a kérdésekre otthoni, munkahelyi vagy a könyvtárakban elérhető számítógépeken, vagy megvárják a 4 ezer felkészített és titoktartási esküt tett kérdezőbiztost, aki laptopján vagy tabletjén keresztül szintén közvetlenül tölti fel az adatokat a KSH adatbázisába. Aki önállóan akar válaszolni, az az értesítő lapon szereplő kóddal tud belépni a statisztikai rendszerbe, aki pedig meg akar győződni arról, hogy a sorszámozott azonosító kártyát felmutató számlálóbiztos valóban a hivatal megbízottja, nyugodtan hívja fel a 06-80-200-014-es zöld számot.
A személyes adatok és a lakáshelyzet kérdéseire kötelező válaszolni a nemzetiségi, anyanyelvi vagy az egészséggel, netán fogyatékossággal kapcsolatos kérdéskör kivételével, és azt is mindenki eldöntheti, kitölti-e a külön kérdéssort, ami az egészségi állapota részleteire, a foglalkozása elismertségére, a családtagok külföldi munkavállalására, az illető kulturális szokásaira és társadalmi kapcsolataira vonatkoznak, netán az életérzését, a „szubjektív jólétét” firtatják. A kiegészítő témakörök közül mindenki csak egyet kap és az első összesítések 2017 májusának végén láthatnak napvilágot.
Magyarok külföldön
Az eddigieknél pontosabb adatokat várnak a statisztikusok a magyar lakosság külföldi munkavállalásával vagy tanulásával kapcsolatban a mikrocenzus migrációs kérdőívének kitöltése után. Ma százezres számok röpködnek újságcikkekben, politikusi beszédekben, de pontosan senki nem tudja megmondani, hányan mentek el, mit csinálnak, hol élnek, haza akarnak-e jönni valaha. A felmérésben a külföldön élő családtagok adatai mellett arra is rákérdeznek, a válaszoló élt-e már más országban vagy tervez-e hasonló lépést.
A dél-kelet-európai országok lakosainak mozgásáról a kontinens 11 országában 23 intézet készített három évvel ezelőtt egy hasonló felmérést (CESS), ennek megismétlésétől azt remélik a magyar társadalomkutatók, hogy az akkor nyert becsléseknél pontosabb képet rajzolhatnak a magyarok elvándorlásának okairól, és a folyamat következményeiről.
Néma csend az egyházakról
A most kezdődő mikrocenzus számtalan újdonsága közt a KSH nyilatkozatai óvatosan elhallgatták, hogy a korábbi adatgyűjtésekkel ellentétben a személyi kérdőív nem firtatja a válaszoló vallási hovatartozását. Egyszerűen kihagyták ezt a kérdéssort és a társadalmi rétegződés külön kérdőívére sem az eddig megszokott formában került rá.
„Az emberek különböző csoportokhoz, önkéntes szervezetekhez tartozhatnak. Jelenleg vagy korábban tagja volt-e Ön ilyen szervezeteknek?” – hangzik az egyetlen kérdés, amelyre válaszolva a jótékonysági vagy önkéntes szervezetek mellett az egyházat vagy vallási szervezetet is lehet választani. Arra azonban sehol nincs lehetőség, hogy valaki beírja, melyik vallást gyakorolja, melyik egyházhoz tartozónak vallja magát. A 2011-es népszámlálás után részletes adatsorokat hozott nyilvánosságra a KSH, amelyben 15 vallást nevesített a római katolikustól a buddhistákig terjedő listán, ilyen adatsorok most biztosan nem születnek. Ez pedig egyetlen okkal magyarázható: a 2012 januárjában életbe lépett új egyházügyi törvény a „történelminek” nevezett egyházakon kívül a legtöbb kis felekezet egyházi státusát megvonta, a szervezetek azóta is keresik igazukat a nemzetközi bíróságokon, de hiába született a magyar államot elmarasztaló ítélet ezekben az ügyekben, a kormány érdemi javaslatot eddig nem tett le a parlament asztalára, hogy változtatni szeretne ezen a gyakorlaton.
Így aztán sem azt nem tudjuk meg a mostani népszámláláson, hogy hány gyakorló római katolikus van az országban, sem azt, hogy miként változott a 2011-ben még 5579 főt számláló magyarországi iszlám közösség összetétele.
