Székelyfonó az Operaházban

Kodály Zoltán Székelyfonóját mutatja be a Magyar Állami Operaház október elsején, a zene világnapján; Michal Znaniecki rendezése az intézmény Magyar Évadának első hazai vonatkozású nagyszínpadi bemutatója lesz.

A rendező alkotótársa a zenei felkészülést irányító Kocsár Balázs, a produkció dirigense. A sorozat különlegessége, hogy az előadások előtt Pál István Szalonna és bandája autentikus népzenével vezeti fel a színpadi művet. A főbb szerepekben az Opera vezető művészei lépnek színpadra, Rost Andrea és Rácz Rita a fiatal lányt, Molnár Levente és Haja Zsolt a kérőt, Schöck Atala és Gál Erika pedig a Háziasszonyt alakítja. Közreműködnek a Duna Művészegyüttes táncosai.

"Kodály Zoltán maga is kísérletként aposztrofálta a Székelyfonót az 1932-es premierkor. Sajátos műfaji megjelölést választott a magyar életképek elnevezéssel" - mondta el Ókovács Szilveszter, a dalszínház főigazgatója a keddi sajtótájékoztatón. Kiemelte: itt az ideje, hogy megmutassák ennek a kísérletnek az európai dimenzióit, hogy miként lehet európai szemmel nézni mindazt, amit Kodály több mint 80 éve az operaházban bemutatott. "Ki kell szabadítani Kodály művét az aranykalitkából" - hangsúlyozta.

A főigazgató közölte: nem igazi dramatikus műről van szó, hiszen népdalok sorjáznak egymás után és a cselekmény összes részlete homályba vész. Ezért van gazdag tere a színpadon annak, hogy ki mit olvas ki belőle - fogalmazott. Elmondta azt is, hogy 46 év után újra lesz stúdiófelvétele a Székelyfonónak.

A lengyel Michal Znaniecki elmondta, hogy a darabnak nincs dramaturgiája, de igyekezett megtölteni élettel, történetet adni és úgy összekötni a dalokat, hogy azokat is meglepje, akik ismerik a művet. A történetmesélésben a zenét metaforaként alkalmazzák, így egyetemesebb jelentést kap minden, a szerelem, a halál és a születés is. Így nem csupán egy népre, hanem minden emberre vonatkozó, alapvető értékeket hordozó történetté válik - mutatott rá.