A néphülyítés napja

Végszóra Simicskó hadügyér úr is hallatta a hangját. Alkalomhoz illő drámai arckifejezést erőltetve magára, ex katedra kijelentette, hogy bárhol és bármelyik minutumban hazánkban is támadhat az ellen. Bozótvágóval, dinamittal, vagy éppenséggel az anyja kiskésivel. Kinek, mire futja. Ő aztán igazán tudja, elvégre ő a honi seregek ura. Tehát rettegj magyar, mert ha merő trehányságból, vagy történetesen a ballib ármánynak felülve mindez idáig nem gondolsz remegő térdekkel a holnapra, napokkal a népszavazás előtt már muszáj lesz. Köztudomású, hogy jobb későn, mint sohanapján! Ha pedig tovább makacskodunk, s csak azért is migráncsokat kívánunk melengetni a keblünkön, majd lesz nekünk olyan nemulass, hogy azt is megbánjuk, hogy… Na, mit is? Példának okáért azt, hogy anno cigány családba születtünk, mert akkor bizony lőttek a segélynek! A Lázár is megmondta, bele a hallgatóság pacekjába, hogy persze azért a közmunkások is értsenek belőle…

Tehát fülkére magyar! Október 2-án egy jókora NEM-mel mutassunk fügét a bombák és az IS elől menekülő anyáknak, öregeknek, karon ülő csecsemőknek! A rommá lőtt Aleppóból menekülő orvostanhallgatónak, a damaszkuszi építészmérnöknek, a Boko Haram fogságából kiszabaduló nigériai gimnazista lánynak! Kereszténynek, szunnitának, síitának, tizenkét évesen házasságba kényszerített pakisztáni bakfisoknak, szexrabszolgává alázott moszuli, rakkai hajadonoknak. Csupa megveszekedett terrorista. Akik ráadásul nem átallanak a gazdagságukkal hivalkodni.

Ez pedig faktum, elvégre egy főkeresztény mondta az egyik kereskedelmi tévében. Útjukat elhajigált mobiltelefonok és sertésmájkrém konzervek szegélyezték. Akkor pedig tuti, hogy felveti őket a pénz. Ennek dacára mégis a honi nyomoroncok segélyeire ácsingóznak, miközben alattomosan terjesztik a ragályt. Mint egykoron a spanyol konkvisztádorok Dél-Amerikában, hogy aztán az inkákból hírmondó se maradjon. Ez szintén tuti, hiszen egy doki mondta. Neki pedig muszáj hinnünk, hiszen a kormánypárti polgármester oly’ bőszen bólogatott mellette, hogy majd’ leesett a feje. Akarunk hát mi is inkák lenni a saját hazánkban?

Ugye, hogy inkább nem? Tehát jobban tesszük, ha szépen behúzzuk azt a nyavalyás ikszet a NEM melletti karikába. Az se baj, ha az iksz szárai már a pultot karistolják, csak a vonalak a karikában metsszék egymást! Had nyugodjék meg Nógrádi uram is, hogy szeretett népe egyöntetűen sorakozik fel mögötte, miközben ő a gyepűn tűzparancsra vár. Mert ha ezerből csak egy a terrorista, már megérte. Az egykor szebb napokat megélt biztonságpolitikai szakértő türelme véges. Más sem kéne még, mint hogy az a bizonyos - Lovagkeresztes Bayer Zsolt által bejósolt - kétmilliárd terrorista csak úgy ukmukfukk lerohanja hazánkat.

De mi van, ha mégsem? Ha az Iszlám Állam agytrösztje úgy dönt, hogy magasról tojik a fejünkre, s - magasságos ég! - még a Keresztényüldözés Elleni Államtitkárság is hidegen hagyja? Mert minélkülünk is van épp’ elég bajuk. Akkor majd ott fog állni a szegény Simicskó – Nógrádi – Bayer belsőhármas leforrázva.

Tehát a néphülyítés napjáig még feltétlenül tenniük kéne valami ütőset! Ha törik, ha szakad! Hogy a Gazda is elégedetten csettinthessen. A félreértések elkerülése végett, én még véletlenül sem arra a bizonyos színpadra bevitt mordályra gondoltam.