A közszolgálati média egyik célja a Médiatörvény szerint a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás, továbbá a minőségi műsorkészítés a műsorfolyam minden elemében. A Közszolgálati Kódex e követelményeket kiegészíti a sokoldalú, időszerű és megbízható tájékoztatás elvárásaival. A Mérték Médiaelemző Műhely augusztus 24-i szúrópróbáján, amely a kiegyensúlyozott tájékoztatást és a minőségi műsorkészítést kereste azonban ismét elbukott az állami hírcsatorna kora esti fél órás, valamint a fél nyolcas nagy híradója. A törvényben és a „zsinórmértékül szolgáló” Közszolgálati Kódexben megfogalmazott követelmények mindegyike hagyott kívánnivalót maga után. A hírműsorok tájékoztatása nem volt pontos, alapos és tárgyilagos sem, a hírszolgáltatás pedig nem volt megbízhatónak és felelősnek mondható.
Már megint az infografika
Az aznap hajnalban történt olaszországi természeti csapásról mindkét híradó tudósított. A hat órai hírműsor 5 perces korrekt összeállítással számolt be a sok halálos áldozatot és sérültet, valamint tetemes anyagi kárt követelő földrengésről. Az esti hírműsor negyed órában foglalkozott a katasztrófával, ekkor a pusztulásról és a mentésről szóló helyszíni beszámolók mellett kapcsolták az olaszországi tudósítót, megkérdeztek itthoni földrengés-kutatót, továbbá a műsorvezető megkísérelte megvilágítani a földmozgások hátterét. A tájékoztatásba azonban több hiba is csúszott. Már korábban is tapasztaltuk, hogy az állami híradóban az - eredetileg a kommunikáció szemléletesebbé tételét, az információk befogadásának megkönnyítését szolgáló - infografikákat, feliratokat nem alkalmazzák a rendeltetésüknek megfelelő hatékonysággal. Olykor szándékosan értelemzavarók, máskor egyszerűen tévesek, hibásak, s emiatt nem segítik a tájékozódást. Több példát is találtunk erre az olasz tragédia feldolgozásában.
A fél nyolcas hírműsor headline-jában, majd a híranyag felkonferálásakor is hallhattuk, hogy már „legkevesebb 120-an meghaltak, 368-an megsebesültek” a 6,2 erősségű földrengésben. E szöveg alatt azonban a kora esti tudósítás felirata jelent meg, amely szerint az olaszországi földrengésben „73-AN MEGHALTAK, 150-EN ELTŰNTEK”. A meghaladott adatokat tükröző feliratot egy perc múlva kicserélték. Miközben a műsorvezető bevezetőjében elmondta, hogy a földmozgás középpontja Norcianál volt, de Rómától Nápolyig lehetett érezni, a képernyőn egy Olaszország középső részét ábrázoló térképen a rengéseket koncentrikus körök jelezték, a középpontban Rietivel, de feltüntették Amatricét, Acumolit, Rómát is, viszont az epicentrumként említett Norciat nem is jelölték.
A helyszíni tudósításokat követően a híradó hátteret próbált adni az ilyen természeti katasztrófák természetéről, indokairól, amelynek során ismét előkerült egy térkép. Ez -a műsorvezető szavai szerint - Olaszország földrengés-veszélyeztetettségi térképe volt, amelyen piros színnel jelölték azokat a területeket, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő rengések. „Minél pirosabb színű a terület, annál valószínűbb a rengésnek a veszélye. Láthatjuk, hogy a mostani epicentrum is ennek a piros résznek a területén található, tehát a legveszélyeztetettebb területen van.”
A videofalon megjelenített nagyméretű térkép azonban nem az olasz csizmát, hanem Európa teljes déli és középső részét ábrázolta Spanyolországtól Svájcon, Ausztrián, Magyarországon és Románián át Törökországig, s a földrengésveszélyes piros színből sem jutott semmi Olaszország területére. Annál több piros folt látszott Romániában, Törökországban, Görögországban, és néhány piros pötty Szlovénia-Horvátország határán is felfedezhető volt. Az olasz félsziget középső részét rózsaszínűre festették. A térképek és feliratok tehát nemhogy szemléletesebbé tették volna a tájékoztatást, hanem egyértelműen zavaróak voltak. A szóbeli és a képi információk közötti összhang hiánya - közszolgálati zsinórmérték ide vagy oda - nem eredményezett minőségi hírműsor készítést.
Túlteljesített propaganda
Megtévesztette a tévénézőket, hazugságot adott egy államtitkár szájába a kora esti, hat órakor a Duna Televízióban kezdődő híradó. A tanévkezdésről szóló híradásban a műsorvezető beszámolt arról, hogy csaknem 700 ezer gyerek jut ingyen tankönyvhöz, majd fokozva a jó híreket, azt is elmondta, hogy a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint az idén könnyebb lesz a családoknak a tanévkezdés, mert augusztusban kéthavi családtámogatást kapnak. Aztán bevágták az államtitkár kijelentését, amely szerint ezzel növekszik a családok anyagi mozgástere, „hiszen egy háromgyermekes család esetén akár 70 ezer forintos növekedést is tud jelenteni, 70 ezer forintos többletmozgást jelent ilyenkor a tanévkezdés előtt, amely jelentős anyagi segítséget tud jelenteni.”
Ez az örömhír azonban a közölt formájában - nem volt korrekt, sőt kifejezetten félrevezetőnek nevezhetjük. Az ugyanis teljes egészében kimaradt a híradásból, hogy nem plusz egyhavi pénzt kapnak a családok, hanem csak a szeptemberi családtámogatások kifizetését hozták előre augusztusra. Tehát nem valódi többletjuttatásról van szó, hanem arról, hogy előbb használhatják fel a jogosultak a családi pótlékot és az egyéb juttatásokat. Ezt egyébként az államtitkár a sajtótájékoztatóján rögzítette, így az állami televízió az ő mondandója megmásításával vezette félre azt a több mint 130 ezer embert, aki ennek az adásnak, mint a nap legnagyobb nézettségű közszolgálati híradójának a közönsége volt
(Az esti M1 híradóban az iskolakezdéssel kapcsolatos bővebb híranyag címében jelezték, hogy a szeptemberi családtámogatás érkezik előbb, de a korábbi hírműsorban elkövetett félrevezetés reagálatlanul maradt.)
A Ligetben minden nagyszerű
Győzelmi hangvételben számolt be az állami híradó arról, hogy a Liget Budapest Projekt részeként épül az egykori Szabolcs utcai kórház területén az Országos múzeumi restaurálási és raktározási központ, amelyben 2018-ra majd korszerű raktárak, restaurátor műhelyek, kutató szobák és egy látogató központ is elkészül. Baán László miniszteri biztos elmondta, hogy a központnak fontos szerepe lesz a műkincsek megőrzésében, a projekt műszaki vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy ennél a beruházásnál nem vágtak ki védett fát, már a tervezésnél figyeltek erre, és a zöldfelület nőni fog. Az összeállítás során vágóképeken mutatták az épülő és a régi épületeket, a zöldterületet, másodperceken keresztül külön közeliben is egy, a fákat körülvevő pozdorja kerítésre ragasztott Strabag-címkés „Védendő, - Megmaradó Fa” (betűhű másolat!) feliratú matricát. A tudósítás konkrét, naphoz kötött aktualitása nem derült ki, csak a következő napon vált nyilvánvalóvá, hogy a híradós összeállítást afféle PR-anyagként a Városliget Zrt. másnap nyilvánosságra hozott imázsfilmje beharangozójának szánták.
Ennek fényében még inkább elvárható lett volna az alapos tájékoztatáshoz, hogy egyértelművé tegyék, ebben a részprojektben nem a Városliget zöldfelületének bővítéséről van szó, és a védendőnek felmatricázott fák nem a Városligetben találhatók. Bár maga a raktározási központ beruházás a Liget Budapest Projekt része, az építkezés a Liget területén kívül folyik, így a zöldterület megnövelése nem a parkot gazdagítaná. De ez nem fért bele az állami média kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásába, mint ahogyan az építési termelési riport mellől az is lemaradt, hogy erről az építkezésről szabálytalanul hordja el és teríti szét a sittet és a szennyezett földet a Liget Zrt. által megbízott cég, s ezért eljárás is indult ellene. A vs.hu több cikkében foglalkozott a témával július-augusztusban, így nem lett volna elérhetetlen az információ, ha a szándék a tájékoztatás és nem csak a többszörös propaganda.
Miből lesz a köztévéhír?
Az olimpiáról hazaérkező sportolókról szóló hírelemeket leszámítva a Duna Televízióban látható hírműsor több mint harmada, az M1 fél nyolcas nagyhíradó negyede foglalkozott a háború, terrorizmus, migráció hármasába sorolható témákkal. A híranyagok igen különböző fajsúlyú eseményeket dolgoztak fel: nem csak az Iszlám Állam szíriai bázisai elleni török tankhadművelet és a hazai határvadász kontingens 3 ezer fővel történő bővítése kapott helyet az összeállítások között, de beszámoltak a kabuli amerikai egyetemet ért támadásról, egy ausztráliai turistaszállóban történt gyilkosságról és egy finnországi kisvárosban a helyiek és bevándorlók között kitört verekedésről is. Ez utóbbi két eset hírértéke azonban a többihez képest igencsak kétesnek tűnik.
Egy dolog természetesen biztosan indokolja, hogy az állami híradó is foglalkozott velük: pontosan illeszkedett az állampolgárokban rémületet keltő, aggodalmat ébresztő, terrorizmussal fenyegető, a bevándorlókkal ijesztgető hírszerkesztési gyakorlathoz. A queenslandi hostelben ugyanis „Allah akbar” felkiáltással késelt halálra egy francia férfi egy brit nőt. A bűntényről szóló kétperces tudósításban háromszor ismételték meg, hogy a gyilkos „Allah akbar”, azaz „Allah a leghatalmasabb” kiáltozással gyilkolt, bár hozzátették, hogy a rendőrség egyelőre nem tud arról, hogy az elkövető kapcsolatban állt-e dzsihádista szervezetekkel, nem zárják ki ezt sem, de gyilkosság miatt nyomoznak. A híradás felében arról informáltak, hogy mintegy 100 ausztrál állampolgár vehetett részt eddig Szíriában az Iszlám Államhoz hasonló szélsőséges csoportok kiképzésein, és emlékeztettek rá, hogy a terrorszervezet arra biztatta követőit, civil célpontokat támadjanak Nyugaton. Erről a bűncselekményről a nagyobb nemzetközi sajtóorgánumok, mint a theguardian.com, vagy a telegraph.co.uk is beszámolt.
Nem úgy a másik ügyről, amely arról szólt, hogy migránsok és helyiek verekedtek össze botokkal, vasrudakkal egy finn kisvárosban azért, mert a bevándorlók a helybeliek szerint többször is molesztáltak finn nőket. A migránsok pedig azért idegesek, mert szerintük sok időt kell várni arra, hogy elbírálják a menedékkérelmüket. A hír szövegét a verekedés képeivel illusztrálták. Erről az ügyről információt csak finn és orosz oldalakon találtunk, azonban a cikkekben a konfliktus indokaként nem említik nők molesztálását. Azt írják, hogy helyiek támadták meg a menedékkérőket a menedékközpont előtt, mert meg akarták bosszulni, hogy állítólag egy nappal korábban migránsok egy boltban megvertek egy fiatal finn roma fiút.
A verekedés igazi motivációja a gyűlölet és a rasszizmus volt a rendőrség szerint. Az egyik cikkben azonban megfordult a történet: az írás szerint a menekültek kezében voltak a husángok, ők támadták meg a finneket, és a Youtube-ra feltöltött felvételnek – amiből a híradókban bemutatott képek is származnak – azt a címet adták, hogy „migránsok támadása a finnek ellen”. Nem tekinthető véletlennek, hogy az állami hírmédia éppen ez utóbbi hírforrásra építve mutatta be a történést, ez ugyanis jól illeszkedett a menekültellenes kormányzati kommunikációs kampányhoz.
Az előző példák megmutatták, miért nem tekinthető kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a közszolgálati televízió által gyakorolt hírszolgáltatás. A nézők véleményalkotásához szükséges, ám kimaradt adatok például a Liget beruházáshoz kapcsolódóan, vagy az elhallgatott tények az előrehozott családtámogatások ügyében a tudatos manipulációs technika eszközeinek alkalmazását mutatja. De ilyen a torz hírszelekció is, amikor a hírszerkesztési gyakorlat a sokféle fellelhető, esetleg nehezen ellenőrizhető információ közül azt választja ki és használja fel a híradásban, amelynek akár csak egyetlen forrása van, ám illeszkedik az előítéletes koncepcióhoz.
A finn kisvárosi lakosok és a menedékkérők közti összetűzés tipikusan ilyen volt. Az eseményről beszámoló külföldi internetes oldalak nem említik a nők molesztálását, sőt több cikk egyenesen azt írta, hogy finnek támadtak migránsokra. Az állami televízió ebből is a nőket molesztáló migránsokról szóló sztereotípiát közvetítette nézőinek. És nem lehetett azért sem – a szó egészen tág értelmében – kiegyensúlyozott a tájékoztatás, mert annak párosulnia kellene a minőségi műsorkészítéssel. Az olaszországi földmozgásokról szóló beszámoló során tapasztalt bakik, az infografika használatakor elkövetett hibák komoly hiányosságokat jeleznek a szakmai felkészültségben, okozza akár szerkesztési, akár technikai hiányosság a rendre bekövetkező problémákat.
Nincs tudományos felmérés a birtokunkban, de az szabad szemmel is látható, hogy a magyar állami televízió és rádió a rendszerváltozás utáni szakmai és morális mélypontjára süllyedt a népszavazási kampányban. Gátlások nélkül álltak oda a kormányzati akarat mellé; az m1 hírcsatorna okádta magából a bevándorlás-ellenes híreket és álhíreket. A minap például már az is negatív tartalmú közléssé változott náluk, hogy gyógyszer-túladagolásban halt meg egy migráns. A csatorna által megszólaltatottak külföldön és itthon szinte kivétel nélkül Orbán álláspontját szajkózták, miközben az ellenzék jószerivel csak negatív kontextusban tudott adásba kerülni.
Volt már ilyen időszaka a magyar sajtónak; úgy emlékszünk rá, mint a szakma legsötétebb napjaira, amikor központi irányítás alatt sínylődött a média. Az idő múlásával ez a járom egyre lazult; ahogy megjelentek az ellenzéki csoportosulások, ahogy elindult a szamizdat – többek között a Fidesz hathatós közreműködésével – úgy nyílt meg az út a szabad sajtó felé. Most, demokráciánk legnagyobb dicsőségére, fordított a folyamat: a Fidesz hathatós közreműködésével, sőt irányításával egyre többen szolgálják a hatalmat, esznek a kormányzat tenyeréből. Feltehetően hamarosan lesz az itt leírtaknak tudományos lenyomata is, csak azt ne higgyük, hogy az érintettek ezért szégyellni fogják magukat.
N.P.