Osvárt Andrea svéd nőként szerelmes lesz

A legszebb magyar moziszínésznő, Osvárt Andrea fotómodell volt, onnan lépett át 15 éve a mozi világába. Olasz, angol, chilei, német, amerikai filmekben játszott, itthoni első főszerepével közönségsiker lett a Megdönteni Hajnal Tímeát című vígjáték. Most ismét főszerepben lép a néző elé, a három történetet mesélő görög Határtalan szerelem című romantikus drámában, ahol a rendező-forgatókönyvíró-színész feladatkörben debütáló Christopher Papakaliatisz partnere.

– Történetükben ismét a szőke, hűvösen távolságtartó típusként jelenik meg. Bemutatná a karakterét?

– Elise svéd üzletasszony, a nagy dél-európai válság idején érkezik a gazdasági és társadalmi nehézségekkel küszködő Görögországba, hogy egy nagy multicégnél levezényelje a szigorú leépítéseket. A klisé szerint ez a szőke, északi típusú nő első pillantásra számító karrierista, hidegen racionális. Ez eleinte helytálló is, mindaddig, míg meg nem jelenik az életében Jorgosz, akibe beleszeret.

– A jó svádájú, férfias, fiatal vezetőt a rendező alakítja, ez kellemes meglepetés.

– A lényeges mozzanat az, hogy az ő filmbeli karaktere éppen mély magánéleti és szakmai válságot él át. Találkozásukat Elise csak egyéjszakás kalandnak könyveli el, azonban Jorgosz újra felébreszti benne az érző embert, a nőt, a gyengédséget. Emiatt óriási konfliktusba kerül önmagával, majd a svéd főnökeivel is.

– Nem zavarta, hogy ismét a hideg szőke típust kellett hoznia?

– A külsőm sugallja ezt a klisét, de éppen azért szerettem nagyon ezt a szerepet, mert a történet megcáfolja a rám aggatott előítéletet. A kapcsolatban előbukkan a mélyből Elise másik énje, az érző, szerelmes nő. Élveztem, hogy az egy személyiségben rejlő két végletes érzelmi beállítottságot kellett megmutatni.

– Habár a cím a szerelemre utal, a három szerelmi szálban erősen jelen vannak a görög válsághelyzet egyre durvulóbb jegyei, a menekültekkel, a gazdasággal kapcsolatban. A harmadik sztoriban, amelyben az Oscar-díjas J. K. Simmons játszik, a fasiszta jelző is elhangzik.

– Értem az alkotói szándékot, az író-rendező szerette volna a film eszközeivel megmutatni a külföldi nézőknek, hogy milyen a helyzet Görögországban. A három szerelmi történet végül egy tragikus pontban találkozik, árnyalttá vagy legalábbis érthetőbbé válik egy-egy szereplő viselkedése. Azt tartom, mindenki magáért felel, de jó lenne, ha a filmen elgondolkodnának az emberek, bogozva a történetekben mutatott okokat és következményeket.

– Hogy lett egy görög film főszereplője?

– Egy németországi adatbázisban kutatott a casting direktor megfelelő színésznő után, ott találta az anyagomat, meghívtak válogatásra Athénba. Két napon át tartott, kimerítő volt és sok izgalommal járt. Szerencsém volt, mert már ekkor létrejött a rendező-főszereplő és köztem egyfajta kémia, ami elengedhetetlen a sok intim jelenetet is magában foglaló közös munkához. A forgatáson sokat jelentett, hogy maximálisan megbíztunk egymásban.

– Könnyen elfogadta, hogy Elise a végén összeomlik?

– Igen. Sokan vagyunk ezzel így. Felveszünk egy szerepet, mutatjuk kifelé, hogy minden rendben, s közben elnyomjuk magunkban a valódi érzelmeket. Ez a lány sokáig küzd magával, elnyomja az érzelmeit. Törvényszerű az összeomlása.

– Milyen szerepre vágyik legjobban?

– Mindig az erős, túlélő nőt osztották rám. Voltam már gyerekgyilkos anya, racionális karrierista, földrengést túlélő. Egy gyenge nőt szeretnék egyszer eljátszani. Olyat, aki legalább a vásznon megmutathatja, hogy gyenge.