Cseppben a tenger

Egy időben gyakran esett róla szó, mostanában kicsit ritkábban beszélünk a felcsúti kisvasútról. Pedig érdemes egy kicsit körüljárni ezt a "létesítményt", mert magán viseli mindazokat a fonákságokat, amelyek a hazai fejlesztéseket jellemzik. Orbán Viktor múlt év novemberében ezt mondta: „Támadják a kisvasutat? Meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig.” Ez a megnyilatkozás talán elfogadható lenne egy dacos gyerektől, de egy miniszterelnöktől? Orbán ezzel a kijelentéssel igen alacsony szintre tornázta le magát. Felvetődik, hogy több százmilliós (milliárdos) tételről is így születik döntés? Háttértanulmányról, hasznosulásról nem esett szó, az Orbán-kormányban ezek nem szokásosak. Ráadásul, ha valóban megvalósulna a hosszabbítás, az valószínűleg az adófizetők pénzébe kerülne, mert az EU aligha adna támogatást, hiszen még az első szakasz hasznosulását is vizsgálja az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal), és lehet, hogy még azt a pénzt is vissza kell fizetni.

Jól jellemzi az eset a kormányzati viszonyokat is. Valószínűleg több fideszes vezetőnek és miniszternek nem tetszik sem a kisvasút, sem a fenti kijelentés, de mint általában, nem mernek szólni Orbán Viktornak. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Fidesz hívők sem értenek egyet a kisvasút ügyével, de hallgatnak, mert nem akarják elismerni, hogy bálványozott vezérük szamárságot mond, és csinál. Becslések szerint a társadalom 70 százaléka, vagyis több millió ember, nem értett egyet a kisvasút építésével, ennek ellenére Orbán Viktor a fenti pökhendi kijelentéssel képükbe vágta, hogy akkor is az lesz, amit ő akar. Ez a létesítmény, mint csepp a tengerben, jellemzi a rendszer működését. De a százmilliárdos témák, mint a Vár átalakítása, és a stadionok építése is ilyen ötletszerűek, sőt, a sok ezer milliárdos atomerőmű bővítés sem volt jobban előkészítve, amikor Orbán Viktor 2015 januárjában váratlanul megállapodást kötött Putyinnal. Így mennek a dolgok kis hazánkban.