A kolumbiai elnök és a FARC vezetője, Rodrigo Londono (más néven Timoleón Jiménez, Timochenko) által aláírt megállapodást a szavazók 50,2 százaléka utasította el, 49,7 százalék ugyanakkor mellette szavazott. Alig 63 ezer vokson múlt, hogy nem léphet életbe a négy év nehéz tárgyalásai után tető alá hozott békeszerződés, a választók több mint 60 százaléka ugyanakkor távol maradt az urnáktól.
A 65 éves Santos, akit 2014-ben nem utolsósorban békeerőfeszítései miatt választottak újjá nagy többséggel, azt remélte, hogy elnöksége emblematikus tetteként mutathatja fel a megállapodást. A bírálók szerint a megállapodás túl enyhe feltételeket szab a fegyverletételre, s újra kellene tárgyalni az egyezséget. Az ellenzők élére az elődje, Álvaro Uribe volt elnök állt, aki élesen bírálta a béketervet. „A béke illuzórikus, a havannai megállapodás szövege félrevezető” – közölte Uribe a referendum végeredményének közzététele után.
„Nem adom fel, hivatali időm utolsó percéig küzdeni fogok a béke megteremtéséért” – mondta a voksolást követően Santos, aki tegnap valamennyi politikai párt képviselőjével konzultált, s a kolumbiai tárgyalócsoport vezetőjét, Humberto de la Calle egykori alelnököt visszaküldte Havannába, hogy tárgyaljon a helyzetről a FARC vezetőségével. Az államfő komoly erőfeszítéseket tett a tárgyalások sikeréért, s nem lett volna kötelessége, hogy népszavazásra tegye fel a kérdést, a törvényhozás ratifikálhatta volna az aláírt dokumentumot.
A kolumbiai elnököt a Nobel-békedíj várományosai között emlegetik. Senki nem számított arra, hogy a békemegállapodás nem kapja meg a többséget a referendumon, az előrejelzések még azt mutatták, 60 százalék feletti támogatottsággal hagyják jóvá a megállapodást. Santos maga is elismerte, nem volt semmiféle B-terve a kudarc esetére.
A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) eredetileg parasztmozgalomként indult, Manuel „Biztoskezű” Marulanda Vélez, az alapító 1964-ben azt követően hozta létre, hogy a kolumbiai hadsereg 16 ezer katonája offenzívát indított a kommunista csoportok ellen. Marulanda és még 47-en maradtak életben, a vezetésükkel a szervezet egyre terebélyesedett, az 1980-as, 1990-es években komoly erővé vált, a kábítószer-kereskedelem révén bővítette anyagi forrásait, egykor ez volt a legerősebb latin-amerikai gerillaszervezet. 2010-ben a kolumbiai hadsereg becslései szerint mintegy 13 ezer tagjuk volt.
A béketárgyalások során elismerték, gyakran kiskorúakat toboroztak soraikba. Korábbi kísérletek kudarca után Santos elnök 2012-ben kezdeményezte, hogy kezdjenek új békefolyamatot, a FARC tűzszünetet hirdetett, megállapodtak a földreformról, s arról is, hogy a gerillaszervezet kivonul a kábítószerüzletből. Havannában kubai és norvégiai közvetítéssel folytatták a béketárgyalásokat, idén augusztus 29-én életbe lépett a tűzszünet, szeptember 26-án a kolumbiai Cartagenában, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár jelenlétében írták alá a békemegállapodást.
Az egyezség értelmében a FARC politikai szervezetté alakulna, s már jelölteket indíthatna a 2018-as elnök- és parlamenti választásokon, s 2026-ig tíz garantált képviselői helyet kapnának, a szervezet mintegy ötezer tagja visszatérhetne a polgári életbe. A bírálók szerint azonban a FARC vezetőit bíróság elé kellene állítani, nem a törvényhozásban a helyük.
A gerillaszervezet a népszavazás előtti napon 620 kilogramm robbanóanyagot semmisített meg az ENSZ fennhatósága alatt Kolumbia egyik elhagyott, távoli részében, de ez sem volt elegendő a bizalom megteremtéséhez. A kolumbiai társadalom belefáradt a pusztító konfliktusba, a több mint fél évszázados belháború több mint 250 ezer áldozatot szedett, milliók kényszerültek otthonuk elhagyására.
