- Mit kezdene évi 80 milliárd forinttal?
- Biztos nem ezt az állami televíziót tartanám fenn belőle, az oktatásra költeném.
- Van oktatási csatorna is…
- Remek. Ki az, aki még tud erről? Akinek MinDig TV-je van, az egyszer csak észrevette, hogy lett neki ilyenje. Az a baj, hogy a csatornák száma hiába burjánzik, ha egyébként olyan tartalom nincs rajtuk, ami miatt ezekre érdemes lenne kapcsolni, akármelyik gombra helyezik a tévén. Annyira senki nem robot, hogy ne kapcsoljon tovább.
- Pedig igyekeznek, több nyelven is közlik a fontos híreket.
- Igen, az angol és a német hírműsor mellett van kínai meg orosz. Utóbbi kettő nem lehet más, csak politikai üzenet: milyen partnereket tartunk méltónak arra, hogy a nyelvükön szóljunk. Teljesen kizárt, hogy ennek bármilyen tájékoztató szerepe lenne, hiszen nincs az az orosz közönség, akit a Magyar Televízió orosz nyelvű híradója érdekelne, és egyáltalán közönségként szóba jönne. Azt sem hiszem, hogy a kínai döntéshozók a magyar-kínai híradóból tájékozódnak, ez egy teljesen szimbolikus lépés a szememben.
- Ennyi emberrel azért ne várjunk csodákat...
- Ha összeszámolnánk, hogy 2010 óta hány embert küldtek el, akkor már régen mínuszban lennénk. Nagyjából mindenkit lecseréltek, és azoknak a sokadik garnitúráját éljük, akik a lecseréltek között voltak. Pedig úgy tűnik, kimeríthetetlenek a források: a 80 milliárd mellé kaptak most még hetet a Médiatanácstól, ami teljesen nonszensz. Értelmezhetetlen lépés, hogy ha a tanács úgy dönt, akkor ad még. Emellett ugye a kormány tavaly átvállalta a több mint 40 milliárdos adósságállományt is. Tavaly például több pénzt költöttünk a magyar állami médiára, mint a felsőoktatásra. Ez megmagyarázhatatlan, ez bűn!
- Pénzt van, de miért nem működik rendesen a közmédia?
- Láthatóan nem tudnak életképes gazdasági koncepciót kialakítani. Bizonyos tevékenységeket nyilván olcsóbb kiszervezve ellátni, ám amikor emögött semmilyen koncepció nincs, ellenben a beszállítói kör egy teljesen világosan azonosítható érdekhálóhoz tartozik, akkor ez megint csak nem a közt szolgálja. Elköltöttek eszetlen sok pénzt anélkül, hogy az utókor számára bármi maradandót hagytunk volna kulturális tartalom gyanánt. Ennyi pénzből kiváló minőségű magyar sorozatokat, tévéfilmeket lehetett volna gyártani. A legjobb példa az MTVA-látogatóközpont, amit Süsü a sárkánnyal reklámoznak. A 2010 óta elvert 600 milliárdból sem született új Süsü.
- Ha nem közszolgálati, akkor mi haszna?
- A mostani kampányidőszakból kiderült, valamire mégiscsak jó a közszolgálati média. Meglepett, hogy ilyen hatékonysággal sikerült bevetni az M1 és a Duna híradót a küzdelembe. Ebben nyilván a TV2-nek is jelentős szerepe volt, de most a politikai döntéshozók fejében nem fordul meg, hogy megszorításokat kellene hozni az MTVA működésében, mert hozták az elvárt uszításadagot.
- Sikerült létrehozni a kereskedelmi-állami tévét is.
- A TV2 alapból nem nyertes pozícióból indult, s a konstrukció is arra épült, hogy a csatornát az állam pumpálja; leginkább hirdetésekkel és a többi reklámozó masszírozásával. Emellett az RTL Klubot is meg kellett gyengíteni, ez a stratégia csúnyán elbukott: a reklámadót bedarálta a nemzetközi politika és az a hatás, amit az RTL Híradó kiváltott. Pusztán az, hogy az erőforrásokat próbálják a TV2-höz lökni, nem elég. Például a Star Academy is egy eszetlen bukta, és iszonyatosan nagy pénzt vesztettek vele. Odavitték Dirk Gerkenst, aki egyszer felépítette az ország legsikeresebb kereskedelmi tévéjét. Ám nyilvánvalóan egy bizalmatlansággal átszőtt közeg van a TV2-nél, a szakemberek jelentős részét leváltották. Egy olyan közegben kell valami gazdaságilag is értékelhetőt produkálni, ami erre nem alkalmas. Így lehet működtetni egy állami tévét, ahol nem számítanak a mutatók, de egy kereskedelmi tévé egy ilyen káoszban nem jut messzire.
- Hasonlóan működik ez a lappiacon is? Teszem azt a Magyar Időknél, vagy a Lokálnál.
- Mi az a Magyar Idők? A lap reklámbevételeiben 80 százalék fölötti az állami hirdetések aránya. Nyilvános adat ugyan nincs, de feltételezem, hogy az eladott példányok java hivatalokban köt ki. Központilag el van rendelve, hogy a lapot járatni kell, ami garantál egy bizonyos példányszámot, de egyébként élő ember Magyar Időket nemigen olvas.
- Mégis működik, és jövedelmező.
- A Fidesz médiapolitikájának egyik kulcsa, hogy a piaci erőforrásokat a teljesítménytől teljesen függetlenül osztják. Ha megnézzük a nézettségi, olvasottsági, hallgatottsági adatokat, és az állami megrendelések eloszlását, ezek a görbék még a végtelenben sem találkoznak, elmennek egymás mellett. Így történhetett, hogy Andy Vajna még nem is létező új csatornája kiszoríthatta az Euronews hírcsatornát az ingyenes, állami MinDig TV-ről. Az állam megpróbál egy alternatív piacot létrehozni, ami a gazdasági törvényszerűségekre egyáltalán nincs tekintettel.
- Ez bejöhet?
- Simicska Lajos például felépített egy rendszert, ami működött: a piactorzítás végül elvezethet oda, hogy a pénz-paripa-fegyver kitermeli a tartalmat is. Ha ezt nem kellően ügyes emberek csinálják, és a hozzáértést is felváltja a politikai függőség, mint egyetlen viszonyrendszer a hálóban, akkor az erőforrások nem hoznak eredményt. Ha szerencsénk van, ezek az emberek nem elég tehetségesek ahhoz, hogy csináljanak egy alternatív valóságot.
- Abból így is van bőven.
- Eleve az egész világ arról beszél, hogy a média működésével nagyon komoly problémák vannak. A tényeken túli világot éljük, ahogy ezt a minap az egyik online portál írta. Azt látni, hogy a nyilvánosságnak ez a szélsőséges működése elvezet a Brexithez, Donald Trumphoz, vagy a magyar népszavazáshoz. Itthon ezekre a szélsőségekre erősítenek rá: a magyar médiapiacon még nem volt ilyen fokú beavatkozás és szétverés a politikai célok elérése érdekében. Míg a kormányoldalon korlátlan erőforrás áll rendelkezésre, addig a valóságnak abban a szegletében, ahol mi labdázunk, nem terem fű.
- Ítélet született a Klubrádió-perben. Változhat a Médiatanács magatartása?
- Minden marad ugyanúgy, ezt meg kifizetjük mi, adófizetők. A Klubrádió megnyert egy pert az állammal szemben, és kap némi pénzt, ami egyértelműen jár neki. Nem volt még olyan pofon, ami érdemben befolyásolta volna akár a Médiatanács működését, akár a NER egészét. 2010 után én is magasabbra értékeltem bizonyos nemzetközi szervezetek súlyát és elszántságát. Azonban Magyarország az ő szemükben nem annyira fontos, egy ponton túl nincs értelme a konfliktust tovább élezni. Ezt Orbán Viktor kiválóan kitapogatta. Ugyan néha úgy tűnik, a kormányfő nemzetközi szinten is érdekes - például a menekültügy kapcsán -, de a pillanat elmúlik.
- Tehát a médiában azt csinálnak, amit akarnak?
- Igen.
- Például a Class FM frekvenciáját kinek adják?
- A jól kitalált Simicska-modellt akarják folytatni, új szereplővel. A több százmilliós frekvenciadíjat egy rádió csak akkor termeli ki, ha nincs konkurenciája és stabil reklámbevételei vannak. Az új rádió domináns tényező lesz a piacon, s köré fog szerveződni a reklámértékesítő hálózat, amely kisebb rádiók reklámidejét is értékesíti - ahogy volt ez a Class idején is. Annyi kockázat van, hogy a rádiós piac gazdasági értelemben megszűnt létezni. Hirdető be sem tenné a lábát oda, ahol nincsenek elérhető információk. Éveken át nem voltak hallgatottsági adatok, vagy a Fidesz holdudvara mérte. Most a hatóság nagy kegyesen magához vette a hallgatottságmérést. Az NMHH talán jobban érzi, az adatok manipulációja milyen kockázatokkal jár.
- Ennyire rossz a helyzet a rádióknál?
- A piac szét van verve, a helyi rádiókat a Médiatanács pályázatai felforgatták. Azokat jelentős részben nem piaci szereplők nyerték, aki pedig gazdasági alapon működött, az sem volt autonóm szereplő, hiszen a reklámértékesítőn keresztül be volt csatornázva a Fidesz-birodalomba. A Class frekvenciája senkinek nem hiányzik, de egy ponton túl valamelyik minigarcha meg fogja kapni. Kemény csata is lehet, hiszen Michael McNutt, aki megvette a Class FM-et az utolsó pillanatban, méltó ellenfél lesz. Nem vágna bele, ha nem lenne ötlete, mit lehetne a helyzetből kihozni. Simicska fenntart egy bizonytalan helyzetet, elhelyez bombákat. Hiszen a TV2 ügye sincs még lefutva, az eljárások még zajlanak, és a Class esetében is elő lehet állítani olyan helyzetet, hogy éveken át fennmarad bizonytalanság. A világért sem akarom Simicskát dicsérni, mert a mostani helyzet kialakulásának ő az egyik fő felelőse, de mindenhol, ahol van értelme felvenni a kesztyűt, ott elhelyez egy-két bombát. Ez a most építkező érdekkör életét egy ideig még meg fogja nehezíteni. Szomorú, hogy oligarchák csatája lassítja csak a teljes bedarálódást, miközben arról beszélünk, hogy sem a nemzetközi fórumok, sem az ellenzéki erők nincsenek abban a helyzetben, hogy bármit tudna ebben a helyzetben tenni.
- Simicskának azért vissza is vágtak, a Metropol például eltűnt.
- A csatát nehéz úgy megnyerni, hogy nincs állami hátszele az embernek. Simicska semmivel sem helyezhetőbb magasabbra a morális létrán, mint Orbán. Ugyanakkor szomorú, hogy egy nap alatt meg lehet ilyen szerződéseket szüntetni, és egy még akkor nem is létező médiatermékkel leváltani a Metropolt. Félelmetes, hogy a médiarendszert mennyire a politikai megfontolások mozgatják. Ha a szándék megvan, akkor keresztül lehet vinni, hogy ma Metropol van, holnap már Lokál. Simicska nem próbált meg úgy csinálni, mintha a lap túl tudná ezt élni, azonnal beszántotta.
- Orbán ellenzéki sajtót is vásárolna, hogy fenntartsa a saját ellenzékét?
- Előbb-utóbb a Mediaworks el fog kelni. Azt nem tudni, ki lesz az új tulajdonos. A vállalat mögött jelenleg egy befektető áll, aki nem hosszútávra vette meg, akinek annyi érdeke fűződik ehhez, hogy olyan portfóliót hozzon létre, ami értékes: a Pannon Lapok felvásárlásával például az ország kétharmadát lefedi vidéki lapokkal. Ez nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is fegyvertény. Ami a legérdekesebb, hogy a Médiatanács gondolkodás nélkül rábólintott az üzletre, miközben korábban hasonló felvásárlásokat megakadályozott. A Népszabadságból nyilván nem lehet Magyar Időket csinálni, de lehet folyamatos fenyegetettségben tartani. Folyamatos puhítást el lehet érni, de teljes váltást nem.
- És a regionális lapok?
- Az a helyzet érdekesebb, hiszen azok apolitikusak. Alapvetően mindegyikben van egy szerkesztett országos politikai oldal, ennek a finom politikai áthangolása komoly befolyásolóérő. Ugyanakkor a regionális lapok olvasóközönsége nagy átfedésben van a közmédia fogyasztóival, ezeken az embereken nincs mit befolyásolni. Inkább a kiskapuk zárulnak be, nem marad mozgástér, semmilyen olyan felület nem marad, amire azt mondanánk, hogy nem az ő játszóterük, ez a későbbi építkezést is megnehezít.
- Lehet valaha jobb? Például egy független Médiatanáccsal?
- A Médiatanács addig volt érdekes, ameddig Szalai Annamária vezette, addig volt politikai aktor. Karas Mónika már nem ezzel a mentalitással és szándékkal lett odarakva. Csendben el kell vezetnie a testületet, amely mialatt a politikai akarat teljes kiszolgálója, a másik oldalon Bayer Zsolttal szemben hoz két elmarasztaló döntést. Na bumm, majd az állami hirdetésekből kifizetik, és azt is lehet mutogatni, hogy nálunk azért mindent nem lehet. Egy új médiahatóság nem nagyon tudna változtatni a helyzeten, mert nem jogi eszközökkel lett átalakítva a médiapiac, hanem gazdaságilag. Ami a leggyorsabban leállítható, és a rendszer legkártékonyabb eleme a közmédia. El lehet zárni a pénzcsapokat, ha egy fillér támogatás nem megy a Magyar Időkbe akkor nincs lap. A probléma az, hogy jogállami eszközökkel hogyan lehet az átalakításokat végigvinni. Erre nem csak nekem nincs válaszom. Nem vagyok bizakodó, de nem zárnám ki, hogy Magyarország tudna rendesen működni. Csak látni kéne már egy példát is.
- Hogyan működhettek a reformok a plakátokon?
- Ez a feljelentésünk jogilag elbukott. Azt állítottuk, hogy azok a szpotok, közterületi reklámok semmilyen társadalmi, közéleti információval nem szolgáltak, csak a kormányt népszerűsítették törvénysértően. Politikai reklámokat ugyanis csak kampányidőszakban lehet közzé tenni. Utólag az "Üzenjünk Brüsszelnek!" kampányt is megtámadjuk. A beadványt arra alapozzuk, hogy a Kúria megtette azt a szívességet, hogy kimondta ezekről, politikai állásfoglalások - épp azért, hogy ne kelljen arról állást foglalnia, hogy a kampány tényszerűen valótlanságokat állít. Kíváncsi leszek, a Kúriával szemben a Médiatanács hogyan fogja kimondani, hogy ezek nem politikai célokat szolgáló propagandaeszközök voltak. Meg tudják tenni persze, de akkor legfeljebb majd megint lehet erről írni. Jogilag nehéz értékelni a menekültkampányt, engem a legjobban az ATV szerepvállalása zavart. Ők vállalták, hogy ingyen közzéteszik ezeket a mocskolódó üzeneteket. Mostanra viszont világossá vált, hogy a tévé és a Hit Gyülekezete is teljes felszínnel beállt egy ilyen történet mögé, és olyan emberek adják a nevüket Magyar Idők interjúkban ehhez, akikről senki nem gondolta volna, hogy kormánypropagandában a kormány oldalára állnak.
