Facebook-reklámért repült Rogán

Publikálás dátuma
2016.10.05. 07:05
Fotó: Tóth Gergő
Facebook-hirdetésekkel fizetett a Rogán-család több mint félmilliós helikopteres útjáért a miniszter feleségének, Rogán Cecíliának a cége - értesült lapunk. 

A helikoptert üzemeltető cég tulajdonosa korábban a Borsnak azt mondta, ő ajánlotta fel Rogán feleségének, hogy visszahozza őket Mándokról, egy esküvőről, hogy ne kelljen a kisfiukkal éjszaka utazniuk. Cége ugyanis a Nakama & Partners Kft. ügyfele, amelynek Rogán Cecília a tulajdonosa, az út költségeit a két cég barterezte el egymással. Egy lapunk által megkérdezett marketingszakértő kifejtette, könnyedén, akár 1-2 hét alatt is el lehet költeni negyedmillió forintot facebookos reklámokra: "félmillió forintért egy jól pozicionált hirdetés akár több tízezer embert is elérhet, ami azért elég jó reklám" - mondta.

Kiderült az is, hogy a naponta 80 ezer forintért bérelhető az a luxus Mercedes, amely Rogánt és családját szállította a népszavazás napján. Ebbe a kocsiba szállt át a Kabinetirodát vezető miniszter a helikopterből a Népszabadság felvételei szerint. Az autót a Valton-Master Car adta bérbe. Ez a cég formálisan a Valton Security luxuskocsik bérbeadására és VIP-szállításra szakosodott leányvállalata volt 2013-ig. Ezután kivált abból, de a kapcsolat megmaradt. A Valton Security tulajdonosa, Varga Lajos, az Indexnek azt mondta, hogy bizalmi viszonyt ápol a kormánypárttal. A kocsiról Rogán közölte: amikor kocsival leértek, nem találták az esküvő helyszínét, ezért az esküvő biztonsági szolgálata egy német rendszámú kocsit küldött értük, felvezető autónak.

A család egyébként a hétvégét Mándokon, a Forgách-kastély elnöki lakosztályában töltötte. Az impozáns hotel weboldala szerint 110 ezer forintba kerül éjszakánként a Rogán Antalék által is kibérelt elnöki lakosztály. Megírtuk, amikor a Népszabadság a helikopterezésről kérdezte a minisztert csupán annyit felelt, minden bizonnyal összetévesztették valakivel, ilyen nem történt, sőt perrel fenyegette azokat, akik közlik az információt. A lap ezután elküldte a miniszternek a bizonyító erejű fényképeket is, ám erre Rogán már nem reagált.

A DK nemzetbiztonsági átvilágítást kezdeményez
A Demokratikus Koalíció (DK) közleményben szólította fel a miniszterelnököt, hogy kezdeményezzen újabb nemzetbiztonsági átvilágítást Rogán Antal ellen.
Az ellenzéki párt szerint a propagandaminiszter átláthatatlan üzleti és maffiakapcsolatai nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek, s amíg nem tudjuk, hogy milyen üzelmekkel viszonozza a luxuséletmódját, addig költségvetési forrásokat sem szabad rábízni.
Rogán üzleti érdekeltségei mára teljesen átláthatatlanná váltak: még azt sem tudjuk, hogy milyen üzelmeket folytatott Portik Tamással és más alvilági szereplőkkel. Ha egy miniszter ennyi „szívességet” kap, felmerül a gyanú, hogy ezeket a befolyását felhasználva viszonozza – hangsúlyozza a DK közleménye.

Szerző

A hozzáértést felváltja a függőség

Publikálás dátuma
2016.10.05. 07:03
A média működésével nagyon komoly gondok vannak FOTÓ: NÉPSZAVA
Nem tudni, demokratikus eszközökkel meg lehet-e változtatni a jelenlegi médiaberendezkedést - vélte Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője úgy látja, jogi úton nem lehet változtatni a helyzeten, hiszen a Fidesz-kormány gazdaságilag avatkozott be a médiapiac működésébe.

- Mit kezdene évi 80 milliárd forinttal?

- Biztos nem ezt az állami televíziót tartanám fenn belőle, az oktatásra költeném.

- Van oktatási csatorna is…

- Remek. Ki az, aki még tud erről? Akinek MinDig TV-je van, az egyszer csak észrevette, hogy lett neki ilyenje. Az a baj, hogy a csatornák száma hiába burjánzik, ha egyébként olyan tartalom nincs rajtuk, ami miatt ezekre érdemes lenne kapcsolni, akármelyik gombra helyezik a tévén. Annyira senki nem robot, hogy ne kapcsoljon tovább.

- Pedig igyekeznek, több nyelven is közlik a fontos híreket.

- Igen, az angol és a német hírműsor mellett van kínai meg orosz. Utóbbi kettő nem lehet más, csak politikai üzenet: milyen partnereket tartunk méltónak arra, hogy a nyelvükön szóljunk. Teljesen kizárt, hogy ennek bármilyen tájékoztató szerepe lenne, hiszen nincs az az orosz közönség, akit a Magyar Televízió orosz nyelvű híradója érdekelne, és egyáltalán közönségként szóba jönne. Azt sem hiszem, hogy a kínai döntéshozók a magyar-kínai híradóból tájékozódnak, ez egy teljesen szimbolikus lépés a szememben.

- Ennyi emberrel azért ne várjunk csodákat...

- Ha összeszámolnánk, hogy 2010 óta hány embert küldtek el, akkor már régen mínuszban lennénk. Nagyjából mindenkit lecseréltek, és azoknak a sokadik garnitúráját éljük, akik a lecseréltek között voltak. Pedig úgy tűnik, kimeríthetetlenek a források: a 80 milliárd mellé kaptak most még hetet a Médiatanácstól, ami teljesen nonszensz. Értelmezhetetlen lépés, hogy ha a tanács úgy dönt, akkor ad még. Emellett ugye a kormány tavaly átvállalta a több mint 40 milliárdos adósságállományt is. Tavaly például több pénzt költöttünk a magyar állami médiára, mint a felsőoktatásra. Ez megmagyarázhatatlan, ez bűn!

- Pénzt van, de miért nem működik rendesen a közmédia?

- Láthatóan nem tudnak életképes gazdasági koncepciót kialakítani. Bizonyos tevékenységeket nyilván olcsóbb kiszervezve ellátni, ám amikor emögött semmilyen koncepció nincs, ellenben a beszállítói kör egy teljesen világosan azonosítható érdekhálóhoz tartozik, akkor ez megint csak nem a közt szolgálja. Elköltöttek eszetlen sok pénzt anélkül, hogy az utókor számára bármi maradandót hagytunk volna kulturális tartalom gyanánt. Ennyi pénzből kiváló minőségű magyar sorozatokat, tévéfilmeket lehetett volna gyártani. A legjobb példa az MTVA-látogatóközpont, amit Süsü a sárkánnyal reklámoznak. A 2010 óta elvert 600 milliárdból sem született új Süsü.

- Ha nem közszolgálati, akkor mi haszna?

- A mostani kampányidőszakból kiderült, valamire mégiscsak jó a közszolgálati média. Meglepett, hogy ilyen hatékonysággal sikerült bevetni az M1 és a Duna híradót a küzdelembe. Ebben nyilván a TV2-nek is jelentős szerepe volt, de most a politikai döntéshozók fejében nem fordul meg, hogy megszorításokat kellene hozni az MTVA működésében, mert hozták az elvárt uszításadagot.

- Sikerült létrehozni a kereskedelmi-állami tévét is.

- A TV2 alapból nem nyertes pozícióból indult, s a konstrukció is arra épült, hogy a csatornát az állam pumpálja; leginkább hirdetésekkel és a többi reklámozó masszírozásával. Emellett az RTL Klubot is meg kellett gyengíteni, ez a stratégia csúnyán elbukott: a reklámadót bedarálta a nemzetközi politika és az a hatás, amit az RTL Híradó kiváltott. Pusztán az, hogy az erőforrásokat próbálják a TV2-höz lökni, nem elég. Például a Star Academy is egy eszetlen bukta, és iszonyatosan nagy pénzt vesztettek vele. Odavitték Dirk Gerkenst, aki egyszer felépítette az ország legsikeresebb kereskedelmi tévéjét. Ám nyilvánvalóan egy bizalmatlansággal átszőtt közeg van a TV2-nél, a szakemberek jelentős részét leváltották. Egy olyan közegben kell valami gazdaságilag is értékelhetőt produkálni, ami erre nem alkalmas. Így lehet működtetni egy állami tévét, ahol nem számítanak a mutatók, de egy kereskedelmi tévé egy ilyen káoszban nem jut messzire.

- Hasonlóan működik ez a lappiacon is? Teszem azt a Magyar Időknél, vagy a Lokálnál.

- Mi az a Magyar Idők? A lap reklámbevételeiben 80 százalék fölötti az állami hirdetések aránya. Nyilvános adat ugyan nincs, de feltételezem, hogy az eladott példányok java hivatalokban köt ki. Központilag el van rendelve, hogy a lapot járatni kell, ami garantál egy bizonyos példányszámot, de egyébként élő ember Magyar Időket nemigen olvas.

- Mégis működik, és jövedelmező.

- A Fidesz médiapolitikájának egyik kulcsa, hogy a piaci erőforrásokat a teljesítménytől teljesen függetlenül osztják. Ha megnézzük a nézettségi, olvasottsági, hallgatottsági adatokat, és az állami megrendelések eloszlását, ezek a görbék még a végtelenben sem találkoznak, elmennek egymás mellett. Így történhetett, hogy Andy Vajna még nem is létező új csatornája kiszoríthatta az Euronews hírcsatornát az ingyenes, állami MinDig TV-ről. Az állam megpróbál egy alternatív piacot létrehozni, ami a gazdasági törvényszerűségekre egyáltalán nincs tekintettel.

- Ez bejöhet?

- Simicska Lajos például felépített egy rendszert, ami működött: a piactorzítás végül elvezethet oda, hogy a pénz-paripa-fegyver kitermeli a tartalmat is. Ha ezt nem kellően ügyes emberek csinálják, és a hozzáértést is felváltja a politikai függőség, mint egyetlen viszonyrendszer a hálóban, akkor az erőforrások nem hoznak eredményt. Ha szerencsénk van, ezek az emberek nem elég tehetségesek ahhoz, hogy csináljanak egy alternatív valóságot.

- Abból így is van bőven.

- Eleve az egész világ arról beszél, hogy a média működésével nagyon komoly problémák vannak. A tényeken túli világot éljük, ahogy ezt a minap az egyik online portál írta. Azt látni, hogy a nyilvánosságnak ez a szélsőséges működése elvezet a Brexithez, Donald Trumphoz, vagy a magyar népszavazáshoz. Itthon ezekre a szélsőségekre erősítenek rá: a magyar médiapiacon még nem volt ilyen fokú beavatkozás és szétverés a politikai célok elérése érdekében. Míg a kormányoldalon korlátlan erőforrás áll rendelkezésre, addig a valóságnak abban a szegletében, ahol mi labdázunk, nem terem fű.

- Ítélet született a Klubrádió-perben. Változhat a Médiatanács magatartása?

- Minden marad ugyanúgy, ezt meg kifizetjük mi, adófizetők. A Klubrádió megnyert egy pert az állammal szemben, és kap némi pénzt, ami egyértelműen jár neki. Nem volt még olyan pofon, ami érdemben befolyásolta volna akár a Médiatanács működését, akár a NER egészét. 2010 után én is magasabbra értékeltem bizonyos nemzetközi szervezetek súlyát és elszántságát. Azonban Magyarország az ő szemükben nem annyira fontos, egy ponton túl nincs értelme a konfliktust tovább élezni. Ezt Orbán Viktor kiválóan kitapogatta. Ugyan néha úgy tűnik, a kormányfő nemzetközi szinten is érdekes - például a menekültügy kapcsán -, de a pillanat elmúlik.

- Tehát a médiában azt csinálnak, amit akarnak?

- Igen.

- Például a Class FM frekvenciáját kinek adják?

- A jól kitalált Simicska-modellt akarják folytatni, új szereplővel. A több százmilliós frekvenciadíjat egy rádió csak akkor termeli ki, ha nincs konkurenciája és stabil reklámbevételei vannak. Az új rádió domináns tényező lesz a piacon, s köré fog szerveződni a reklámértékesítő hálózat, amely kisebb rádiók reklámidejét is értékesíti - ahogy volt ez a Class idején is. Annyi kockázat van, hogy a rádiós piac gazdasági értelemben megszűnt létezni. Hirdető be sem tenné a lábát oda, ahol nincsenek elérhető információk. Éveken át nem voltak hallgatottsági adatok, vagy a Fidesz holdudvara mérte. Most a hatóság nagy kegyesen magához vette a hallgatottságmérést. Az NMHH talán jobban érzi, az adatok manipulációja milyen kockázatokkal jár.

- Ennyire rossz a helyzet a rádióknál?

- A piac szét van verve, a helyi rádiókat a Médiatanács pályázatai felforgatták. Azokat jelentős részben nem piaci szereplők nyerték, aki pedig gazdasági alapon működött, az sem volt autonóm szereplő, hiszen a reklámértékesítőn keresztül be volt csatornázva a Fidesz-birodalomba. A Class frekvenciája senkinek nem hiányzik, de egy ponton túl valamelyik minigarcha meg fogja kapni. Kemény csata is lehet, hiszen Michael McNutt, aki megvette a Class FM-et az utolsó pillanatban, méltó ellenfél lesz. Nem vágna bele, ha nem lenne ötlete, mit lehetne a helyzetből kihozni. Simicska fenntart egy bizonytalan helyzetet, elhelyez bombákat. Hiszen a TV2 ügye sincs még lefutva, az eljárások még zajlanak, és a Class esetében is elő lehet állítani olyan helyzetet, hogy éveken át fennmarad bizonytalanság. A világért sem akarom Simicskát dicsérni, mert a mostani helyzet kialakulásának ő az egyik fő felelőse, de mindenhol, ahol van értelme felvenni a kesztyűt, ott elhelyez egy-két bombát. Ez a most építkező érdekkör életét egy ideig még meg fogja nehezíteni. Szomorú, hogy oligarchák csatája lassítja csak a teljes bedarálódást, miközben arról beszélünk, hogy sem a nemzetközi fórumok, sem az ellenzéki erők nincsenek abban a helyzetben, hogy bármit tudna ebben a helyzetben tenni.

- Simicskának azért vissza is vágtak, a Metropol például eltűnt.

- A csatát nehéz úgy megnyerni, hogy nincs állami hátszele az embernek. Simicska semmivel sem helyezhetőbb magasabbra a morális létrán, mint Orbán. Ugyanakkor szomorú, hogy egy nap alatt meg lehet ilyen szerződéseket szüntetni, és egy még akkor nem is létező médiatermékkel leváltani a Metropolt. Félelmetes, hogy a médiarendszert mennyire a politikai megfontolások mozgatják. Ha a szándék megvan, akkor keresztül lehet vinni, hogy ma Metropol van, holnap már Lokál. Simicska nem próbált meg úgy csinálni, mintha a lap túl tudná ezt élni, azonnal beszántotta.

- Orbán ellenzéki sajtót is vásárolna, hogy fenntartsa a saját ellenzékét?

- Előbb-utóbb a Mediaworks el fog kelni. Azt nem tudni, ki lesz az új tulajdonos. A vállalat mögött jelenleg egy befektető áll, aki nem hosszútávra vette meg, akinek annyi érdeke fűződik ehhez, hogy olyan portfóliót hozzon létre, ami értékes: a Pannon Lapok felvásárlásával például az ország kétharmadát lefedi vidéki lapokkal. Ez nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is fegyvertény. Ami a legérdekesebb, hogy a Médiatanács gondolkodás nélkül rábólintott az üzletre, miközben korábban hasonló felvásárlásokat megakadályozott. A Népszabadságból nyilván nem lehet Magyar Időket csinálni, de lehet folyamatos fenyegetettségben tartani. Folyamatos puhítást el lehet érni, de teljes váltást nem.

- És a regionális lapok?

- Az a helyzet érdekesebb, hiszen azok apolitikusak. Alapvetően mindegyikben van egy szerkesztett országos politikai oldal, ennek a finom politikai áthangolása komoly befolyásolóérő. Ugyanakkor a regionális lapok olvasóközönsége nagy átfedésben van a közmédia fogyasztóival, ezeken az embereken nincs mit befolyásolni. Inkább a kiskapuk zárulnak be, nem marad mozgástér, semmilyen olyan felület nem marad, amire azt mondanánk, hogy nem az ő játszóterük, ez a későbbi építkezést is megnehezít.

- Lehet valaha jobb? Például egy független Médiatanáccsal?

- A Médiatanács addig volt érdekes, ameddig Szalai Annamária vezette, addig volt politikai aktor. Karas Mónika már nem ezzel a mentalitással és szándékkal lett odarakva. Csendben el kell vezetnie a testületet, amely mialatt a politikai akarat teljes kiszolgálója, a másik oldalon Bayer Zsolttal szemben hoz két elmarasztaló döntést. Na bumm, majd az állami hirdetésekből kifizetik, és azt is lehet mutogatni, hogy nálunk azért mindent nem lehet. Egy új médiahatóság nem nagyon tudna változtatni a helyzeten, mert nem jogi eszközökkel lett átalakítva a médiapiac, hanem gazdaságilag. Ami a leggyorsabban leállítható, és a rendszer legkártékonyabb eleme a közmédia. El lehet zárni a pénzcsapokat, ha egy fillér támogatás nem megy a Magyar Időkbe akkor nincs lap. A probléma az, hogy jogállami eszközökkel hogyan lehet az átalakításokat végigvinni. Erre nem csak nekem nincs válaszom. Nem vagyok bizakodó, de nem zárnám ki, hogy Magyarország tudna rendesen működni. Csak látni kéne már egy példát is.

- Hogyan működhettek a reformok a plakátokon?

- Ez a feljelentésünk jogilag elbukott. Azt állítottuk, hogy azok a szpotok, közterületi reklámok semmilyen társadalmi, közéleti információval nem szolgáltak, csak a kormányt népszerűsítették törvénysértően. Politikai reklámokat ugyanis csak kampányidőszakban lehet közzé tenni. Utólag az "Üzenjünk Brüsszelnek!" kampányt is megtámadjuk. A beadványt arra alapozzuk, hogy a Kúria megtette azt a szívességet, hogy kimondta ezekről, politikai állásfoglalások - épp azért, hogy ne kelljen arról állást foglalnia, hogy a kampány tényszerűen valótlanságokat állít. Kíváncsi leszek, a Kúriával szemben a Médiatanács hogyan fogja kimondani, hogy ezek nem politikai célokat szolgáló propagandaeszközök voltak. Meg tudják tenni persze, de akkor legfeljebb majd megint lehet erről írni. Jogilag nehéz értékelni a menekültkampányt, engem a legjobban az ATV szerepvállalása zavart. Ők vállalták, hogy ingyen közzéteszik ezeket a mocskolódó üzeneteket. Mostanra viszont világossá vált, hogy a tévé és a Hit Gyülekezete is teljes felszínnel beállt egy ilyen történet mögé, és olyan emberek adják a nevüket Magyar Idők interjúkban ehhez, akikről senki nem gondolta volna, hogy kormánypropagandában a kormány oldalára állnak.

Érthetetlen káoszteremtés - Párhuzamos kórházi kancelláriák

Publikálás dátuma
2016.10.05. 07:00
Bizonytalan, merre van a kijárat FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Új egészségügyi intézménytípus, az egyetemi kórházak létrehozásának terve fekszik péntek óta a parlamenti képviselők asztalán. Közben állítólag épp a héten dőlhet el, hogy elindulhat-e az ágazat államtitkárának kórházi ellátás-szervező csodafegyvere: a kancellária-rendszer, és hogy mi történik a fővárosi kórházfejlesztésekben. Senki nem tudja, mi szükség a párhuzamos átszervezésekre, miért nem találkoztak eddig az ötletek és főleg, hogy megvalósulhat-e bármi a kapkodó javaslatokból.

Miközben állítólag a héten megszülethet végre a döntés a kórházak együttműködését új keretek közé terelő kancellária-rendszerről, a múlt pénteken – látszólag váratlanul - megjelent a parlament honlapján a felsőoktatási törvény módosításának az egyetemi kórházak létrehozásáról szóló javaslata, ami vélhetően felülír minden eddigi kórház-politikai elképzelést. A módosítás értelmében „az orvos- és egészségügyi képzéssel foglalkozó egyetemek a felsőoktatási intézmény részeként… egyetemi kórházat működtethetnek”, vagyis a kiválasztott intézmények beolvadhatnak az egyetemekbe.

Ha elfogadják a törvénymódosítást, a négy hazai orvosképző intézmény lehet ezeknek a kórházaknak a fenntartója, működtetésük és gazdálkodásuk is az egyetemi kancellárokhoz tartozhat, a Kincstár egyszerű egyetemi alszámlán kezelné a kórház pénzeit. Az új kórháztípus a klinikákhoz hasonlóan részt venne a területi egészségügyi ellátásban, a szakellátásban és a képzési, valamint kutatási feladatok ellátásában is. Ha az egyetem klinikai központja mellett új típusú egyetemi kórházat is működtet majd, az intézmények egységes szakmai vezetéséről egy irányító testület gondoskodhat, amelybe a humánminiszter, az egyetem és a kancellár delegál majd tagokat.

Az új terv első számú pikantériája, hogy azt nem az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), vagyis nem az ágazatért felelős egészségügyi államtitkárság jegyzi, hanem néhány fideszes képviselő. A beterjesztőkre akár azt is mondhatnánk: a debreceni lobbi, hiszen Kósa Lajos frakcióvezető, korábbi debreceni polgármester mellett a városhoz szintén ezer szállal kötődő Halász Jánost és Pósán Lászlót találjuk az aláírók között, hozzájuk csatlakozott tegnap Kucsák László egyedüli fővárosiként. A képviselők hovatartozása most az egyszer azért érdekes, mert az egészségügyért felelős Ónodi-Szűcs Zoltán is a hajdú-bihari megyeszékhelyről érkezett a nagypolitikába, sőt, évekig az elsőként megnevezett majdani egyetemi kórházat, a Kenézyt vezette. Most mégis úgy tűnik föl, a háta mögött lépett a Fidesz, hogy letörjék kórházszervezési ambícióit, vagy legalább kihúzzák annak kancellári méregfogát.

És itt jön az új kórháztípus tervének következő pikantériája. Az ötlet ugyanis nem most ugrott elő a Fidesz cilinderéből, legalább három éve fontolgatják a megvalósítását. Az elképzelésről Palkovics László felsőoktatási államtitkár is beszélt a Debreceni Egyetem tanévnyitóján, bár ez akkor nem hozta izgalomba a közvéleményt. A hazai orvosképzés gyakorlati részének megerősítése új gyakorlóhelyek bevonásával nagyon súlyos pénzkérdés, hiszen az eddigi gyakorlat azt mutatta, a magas tandíjat fizető külföldi diákok a hároméves elméleti alapozó oktatás után nagy számban mentek haza, hogy anyaországi egyetemeken és jól felszerelt, korszerű kórházakban folytassák a tanulást. Ha itt tudjuk tartani őket, az sokat hozhat a konyhára. Ráadásul 500 milliárd forintot fordítottunk uniós forrásból vidéki kórházak korszerűsítésére, bővítésére, ezekre építve már bővíteni lehetne a külföldi diákokat is fogadni képes vidéki intézmények körét. Ez logikus és érthető elképzelés, kormánydöntés is áll mögötte.

Ami érthetetlen az az, hogy az ügyben leginkább érintett egészségügyi államtitkár miért nem számolt ennek a kórházi körnek az átszervezésével, amikor kidolgozta saját elképzeléseit a kórházi kancelláriák rendszeréről. Ha ugyanis az egyetemi kórházak beolvadnak az egyetemekbe, amelyeknek óriási a vonzáskörzetük, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy az intézmények megmaradó hányada megyei vagy regionális szinten működő kancellárok alá kerül, hiszen a kétféle kancellária-rendszer együttműködése biztosan nem lesz zökkenőmentes. Ma még senki nem tudja – a debreceni példánál maradva -, hogy saját megyeszékhelye városi kórháza mellett beszippantja-e az egyetem a nyíregyházi, esetleg a miskolci megyei kórházat is, hiszen mindkettő oktatókórházként eddig is ennek a felsőoktatási intézménynek volt a gyakorlóhelye. Vagy – és itt lép be szereplőként a javaslattevők közé felsorakozott egyetlen budapesti fideszes – a Semmelweis Egyetem (SE) a saját klinikái mellett mely kórházakat akarja majd a szárnyai alá venni, ami fenekestől forgathatja fel a budapesti ellátás épp most összeállított struktúráját.

A Népszava információi szerint kórházi körökben most attól tartanak, a tisztán egészségügyi képzéssel foglalkozó SE kivételével valójában általános tudományegyetemek szakszerűtlen irányítása alá kerülnek a kórházak, ami további konfliktusokat generálhat. Nem túlzás azt mondani, az egész kórházi szakma értetlenül áll az előtt, hogy miért most derül ki ez a sok ellentmondás. Nem beszél egymással az Emmi oktatási és egészségügyi államtitkársága, vagy nem beszél saját magával Balog miniszter, netán senki nem beszél a minisztériumban a Fidesz vezérkarával? Lázár János csütörtöki kormányinfóján mindenesetre jó lenne választ kapni ezekre a kérdésekre, mert most megint sikerült akkora káoszt teremteni az egészségügy háza táján, aminek a kibogozásához nem biztos, hogy elég lesz a ciklusból hátralévő másfél esztendő.