Az elmúlt hetekben az ország szociálisan érzékeny fele legalábbis felfigyelt arra, hogy mi játszódik a Nemzetgazdasági Minisztérium épületével szemben, ahonnan a József nádor térre tervezett mélygarázs építésére hivatkozva megpróbáltak kilakoltatni 64 hajléktalan asszonyt az Oltalom Karitatív Egyesület átmeneti szállásáról.
Az akciót civil csoportok megakadályozták, így ez a néhány tucat nő talán meleg helyen töltheti az előttünk álló téli hónapokat, de sok fedél nélküli társuknak idén is a fagyhalál rémségével kell szembenézni. Valamennyi – a fedél nélkül élők körében készített felmérés – azt mutatja, hogy 2010 után drasztikusan kezdett emelkedni a hajléktalanok száma, majd az utóbbi öt évben nem változott jelentősen, legfeljebb az összetételük alakult át.
Mivel azonban az adatok nagyobbrészt a Február Harmadika Munkacsoport kérdőíves felmérésein alapulnak, azt valójában senki nem tudja, hányan laknak városszéli kunyhókban, földbe vájt gödrökben, és főleg, hogy hány idős vagy beteg, egyedül élő embert fenyeget a kihűlés veszélye ezen a télen is, mert sem pénzük, sem erejük nincs befűteni a lakásukat.
A hajléktalanok száma tehát a „hivatalosan” mért adatoknál minden bizonnyal több, az ellátásukért dolgozó Menhely Alapítvány minden év leghidegebb napján elkészített összeírása szerint ugyanis csak idén év elején, egy hónap alatt 115 ember vált hajléktalanná az országban, tavasztól pedig megindultak a kilakoltatások, így félő, hogy ezrek indulnak neki úgy a télnek, hogy most először bizonytalan a lakhatásuk.
A kormány nemrég úgy döntött, a szociális törvény módosítása megoldást hozhat a bajra, legalább arra mindenképpen, hogy bárki az állam felelősségét firtassa, ha közterületen vagy valakinek a saját házában bekövetkezik a tragédia. A felelősséget áttolták az önkormányzatokra, arra kötelezve őket, hogy embertelen kánikulában, vagy mínusz tíz fok alatti hidegben gondoskodjanak a hozzájuk tartozó emberek védelméről, meleg szállásáról, akkor is, ha a településen nem működik hajléktalanszálló.
A Népszava által megkérdezett polgármesterek nagy része szerint a feladat megoldhatatlan, még azokon a kistelepüléseken is, ahol amúgy az emberek ismerik egymást, hiszen az állam semmilyen forrást nem kínált a feladat mellé.
Márpedig nemcsak a héten tapasztalt hideg és csapadékos idő jelzi, hogy ideje felkészülni a télre, erre figyelmeztetnek azok a civil szervezetek is, amelyek holnap utcára vonulnak, hogy a lakhatás világnapján felhívják a figyelmet a fedél nélkül élők helyzetére.
Október 8-án a lakhatáshoz való jog menetéhez csatlakozik mások mellett a Habitat for Humanity Magyarország és A Város Mindenkié csoport is. Mindkét civil szervezet évek óta figyelmeztet, hogy egyre többen élnek méltatlan körülmények között az országban, nem javul, inkább romlik azoknak a helyzete is, akik még nem veszítették el otthonukat, de nem tudnak költeni például azok állagának megóvására.
A Habitat minden évben jelentést ad ki a lakhatási körülmények változásáról, a holnapi világnap előtt pedig közleményben figyelmeztettek, egyre gyakrabban fordul elő, hogy családokat szakítanak szét, gyermekeket vesznek el szüleiktől lakhatási gondok miatt és egy kisvárosnyi ember él hajléktalanul az országban. Sokadszor jutnak arra a következtetésre, hogy a válságot csak megfizethető árú bérlakások építésével vagy a meglévő lepusztult önkormányzati bárlakásállomány felújításával lehetne elkerülni.
A már említett Február Harmadika Munkacsoport tagja, Győri Péter szociológus a Népszavának megerősítette, hogy a fedél nélkül élők tíz százalékának semmilyen jövedelme nincs, de a többiektől sem lehet elvárni, hogy komolyabb összeget áldozzanak lakbérre. Ha valaki rendelkezik valamilyen rendszeres bevétellel, az nyugdíj vagy valamilyen szociális segély, esetleg időskori juttatás vagy valamilyen eseti segély és átlagosan alig éri el a havi 30 ezer forintot.
A tapasztalatok szerint a fővárosban sokkal nehezebben kapnak szociális segélyt a hajléktalanok, mint a vidéki városokban – erősítette meg a szakember. További pénzkereseti lehetőségeiket sorolva megemlítette, hogy a törvény csak az agresszív kéregetést tiltja, nem minősül viszont szabálysértésnek a néma koldulás, ezért jelennek meg folyamatosan az aluljárók lépcsőin a csendben kéregetők. Kukázásból és lomizásból is sokan próbálnak megélni, az pedig nem igaz, hogy a szállásokat azért kerülik közülük néhányan, mert tartanak az ottani lopásoktól.
Győri Péter szerint sajnos egyre inkább attól kell félniük, hogy a közterületeken rabolják ki őket és nem is saját társaik, hanem az állítólag jobb körülmények között élők, ahogyan ilyen utcai csoportok bántalmazzák is őket. A szakember kiemelte, hogy sajnos a fiatalok körében az éjszakai szórakozás része lett hajléktalanokat megverni és megrugdosni, különösen a bulinegyed környezetében.
Győri Péter azt is kiemelte, hogy egyre nő a romák aránya a hajléktalanok körében. 2005-ben még csak a fedél nélkül élők 13 százaléka vallotta magát cigány származásúnak, ma már 24 százalékos ez az arány. Ennél lassabban, de érezhetően nő a hajléktalanok körében a nők száma is, míg 15 éve csak minden tizedik, most minden ötödik fedél nélküli nő.
A fővárosban lenne elég hely a meleg szállásokon, bár a körülményke nem egy helyen rosszak, de vidéken valóban nagy a baj, ott kevés a szálláshely. Általános gondként említette még a szociológus, hogy megoldatlan ezeknek az embereknek a gyógyszerekkel való ellátása.
Az elmúlt öt évben Magyarországon majdnem ötvenezren tapasztalták meg hosszabb vagy rövidebb ideig közvetlenül a hajléktalan élethelyzetet. Egyre több közöttük az alacsonyan képzett fiatal, akinek esélye sincs egy jobb életre és ebbe már bele is törődött.
