Kéthly Annára emlékezve egy olyan dokumentumot teszünk közzé, amelynek tartalma jelen korunkban is sokakat izgató aktuális témáról – az esetleges III. világháború lehetőségéről - mondja el véleményét.
A kérdéseket Mr. Kingsbury-Smith az International News Service európai főszerkesztője tette fel, „aki azzal a megbízatással utazza be az európai országokat, hogy a harmadik világháború veszélyességéről cikksorozatot írjon. Ezért azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy az általa feltett hat kérdést juttassam el alelnök asszony kezeihez.” – olvasható Boldizsár Iván államtitkár Kéthly Annához 1947. szeptember 3-án átküldött kérdések kísérő levelében. Boldizsár Iván egyben azt is megemlítette, hogy „Kingsbury Smith úr kérését a magam részéről támogatom, mert igen nagy publicitású sajtóügynökség vezetője és ő maga jó nevű és tisztességesen gondolkozó amerikai újságíró. Ha az alelnök asszony hajlandó a kérdéseire választ adni - folytatódik Boldizsár levele - arra kérem méltóztassék ezt a lehetőség szerint e hét folyamán megtenni, mert Kingsbury Smith úr hétfőn elutazik.” Ez utóbbi azért fontos, mert ebből derül ki, hogy Kéthly Anna a „Válaszok Mr Kingsbury-Smith által feltett kérdésekre” című írását, amelyen nincsen dátum és aláírás, az 1947. szeptember 3-a illetve 10-e – azaz az újságíró jelzett elutazási napja közti héten - fogalmazta meg.
Az itt elsőként közölt iratok (Kéthly Anna válaszai és Boldizsár Iván levele) feltehetően Kéthly Anna, 1950. június 9-i letartóztatása alkalmából lefoglalt anyagaival együtt került az Államvédelmi Hivatalhoz, majd a rehabilitáció után a BM Archívumába. A kérdések hiányoztak mindkét anyagból, de a válaszokból következtetni lehet az amerikai újságíró kérdéseire. Az iratok eredeti lelőhelye kutatásom idején, az 1990-es évek első felében a Belügyminisztérium Archívum, III/ 20. d. Vizsgálati dosszié volt. A dokumentumok hiteles másolatai a gyűjteményemben találhatók.
*
Válaszok, kérdések nélkül
1./ A harmadik világháború megelőzése céljából meg kell szüntetni azt a gazdasági nyomorúságot, amely a világ dolgozó népeinek nagy többségét sújtja ma. Az ínség, a kenyérgondokkal való küszködés megöli az emberben az egyéni életén túl jelentkező veszedelmek elleni figyelmet és védekező akaratot, megfojtja a jövőérzést, minden energiát a jelen problémái számára köt le. Így azután a háborúteremtő erők ellenőrzés nélkül végezhetik munkájukat. A gazdasági nyomorúság a világ gazdasági egységének helyreállításával, a termelő erők és eszközök, valamint a nyersanyag készletek teljes mértékű felhasználásával és a termelt javak helyes és igazságos elosztásával szüntethető meg.
A gazdasági nyomorúságra épül fel a politikai félelem is, amely szintén háborúteremtő tényező. A politikai félelem a demokratikus eszközökbe vetett bizalom megerősítésével illetve helyreállításával, az emberi jogok biztosításával, az erőszak és elnyomatás hatalmi eszközeinek lerombolásával szüntethető meg. Sem egyének, sem ország egyedül ezt nem csinálhatják meg, csak az egész emberiség egységes akarata állhat szembe egyének, vagy csoportok terrorjával.
2./ Erre csak feltételesen válaszolhatok. Ha az első számú kérdésre adott válaszban körülírt teendőket elmulasztjuk, senki sem tudja feltartóztatni a harmadik világháborút.
3./ Nem az emberek jó szándéka, békeszeretete vagy belátása akadályozhatja meg a harmadik világháborút, annál kevésbé, mert a második világháború befejezése óta kialakult új hadieszközök és hadviselési módszerek szinte kínálják magukat a felhasználásra. Csak a teljes gazdasági átalakulás, amely a békés termelésre, a szükségletekre és nem a profitra való termelés szempontjait szolgálja, teszi feleslegessé a háborús megoldásokat. Míg ezt el nem érjük, addig az országok politikája elkerülhetetlenül elvezet a zöld asztaltól a modern értelembe vett csataterekre. „A háború a politika folytatása, más eszközökkel” – mondotta Clausewitz. A világ mai gazdaságpolitikája is logikusan a más eszközök alkalmazása felé vezet.
4./ Kelet és Nyugat összeütközését nem tartom elkerülhetetlennek. Bevin és az angol munkáspárt megmutatta a világnak az összeegyeztetés lehetőségét. Ha vannak, sőt sokan vannak, akik az ilyen kibontakozásnak útjába állnak, vagy akadályozzák, csak azt bizonyítják, hogy a gyűlölet, a fantáziátlanság elfogultságuk és kapzsiságuk erősebb, mint az emberiség közös érdeke.
5./ Oroszország és a Nyugat között szerintem nincsen érdek-összeütközés, ha csak a dolgozó emberek ügyét vizsgálom. Az érdek-összeütközés azon a területen jelentkezik, ahol a kizsákmányolók és kizsákmányoltak, az elnyomók és elnyomottak állnak egymással szemben. Sajnálatos volna, ha az egész Nyugatot egységesen kizsákmányolónak és elnyomónak kellene tartani, de ez nem is volna igaz. Ha a nyugati politikában az elnyomatás és kizsákmányolás erőinek jelenléte a politikában megmutatkozik, ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja a békés kibontakozást. De ennek ellentétele, az elnyomottak és kizsákmányoltak politikájának és gazdaságpolitikájának erősítése, mindenütt, ahonnan tárgyaló feleket küldenek ki.
6./ Magyarország belső demokráciájának kifejlesztésével, gazdasági teljesítő-képességének megerősítésével járulhat hozzá a világbéke megerősítéséhez.
