Személyes kezdés: úgy 20 éve nem vagyok már tagja a „balos” Magyar Újságírók Országos Szövetségének (sem). Ennek ellenére, és, mert megválasztottak - afféle „pártonkívüliként” - sok évig titkára voltam egyik szakosztályuknak. Ily módon merem szinte belsősként mondani, hogy :„kollégák, a szakmai aljasságnak nincsen alsó szintje!”
Tudniillik, a MÚOSZ megbízott elnöke, Tóth Károly, ezt mondta a Népszabiról: „ami azt illeti, én ezt a lépést elsősorban gazdasági jellegű döntésnek tartom, mert sehol a világon nem lehet elfogadni azt, hogy egy tulajdonos, egy új tulajdonos a végletekig finanszírozzon egy veszteséges üzletet. (…) Hetek óta köztudott volt, hogy a Népszabadságot eladják. Tehát akik most sajnálják, hogy ez bekövetkezett, azoknak kellett volna lépni”.
A szövetség korábbi vezetői - Keleti Éva, Komlósi Gábor, Vince Mátyás, Wisinger István, Eötvös Pál - közleménye szerint viszont „a Népszabadság sajtószabadságot durván sértő felszámolása politikai döntés”. És bizony, az olvasók mellett igaznak látja ezt - a demokratákon túl - sok hardcore fideszes, de még a Jobbik is.
A MÚOSZ alapszabálya amúgy ilyesmikkel van tele: „fellép a tájékoztatás és a nyilvánosság szabad érvényesüléséért; kiáll a sajtószabadságért; törekszik a szakmai szolidaritás érvényre juttatására”. Ma már csak szavak.
Tóth Károly jól tenné, ha a döntést alig leplezett kéjérzéssel (sose legyen neki nagyobb!) üdvözlő rezsielnök Németh Szilárdot jelölné maga helyett a MÚOSZ élére. Az lenne a tiszta beszéd. Mert, kedves szakma, akinek ilyen érdekvédői vannak, nincs szüksége ellenségre!
