Megunta az Oroszlán, hogy a bajszát piszkálják és nagyot üvöltött. Akkorát, hogy még a párnázott ajtón kívül is hallották, ahogyan állítólag veszekedett Mészárossal: megmondta, mire költse a pénzt! Megmondta, menjen ki Bécsbe fogja a csekk-könyvét, ne alkudozzon, adja oda annak az osztrák kupecnek, amit kér azért a lapért, és zárja le végre ezt az ügyet! Fogja be a pofájukat, hallani se bírja, mi az, hogy nép, meg szabadság? Vagy így volt, vagy mégsem, nem fogjuk biztosan megtudni. Talán majd egyszer, ha türelemmel kivárjuk az idejét.
Ne legyünk naivak, miért intéződne másképpen egy sok évtizedes lap eltiprásának folyamata, mint bármelyik más piszkos dologé ebben az országban? Ugyanilyen sunyi módon, mindenféle hazugságra hivatkozva (hogy eltőzsdézik a megtakarításaikat, meg nem lesz majd állami nyugdíja annak, aki nem adja oda a pénzét) lopták el három és fél millió, pontosan annyi ember évek óta kuporgatott nyugdíj-megtakarítását, ahányan most, megint egy hazugság hatására, hajlandóak voltak a szájuk íze szerint szavazni.
Mikor fordult elő, hogy Orbán Viktor őszintén elmondta, mit tervez? A 2010-es győzelme előtt mondott valamit alkotmányozásról? 2014-ben is csak annyit: folytatjuk. Talán tisztességes módon megbeszélték az egykori trafikosokkal, mi a céljuk a piaccal? Vagy azokkal, akik az állami földet szerettek volna venni? Ugyan dehogy!
Az elmúlt hat év másról sem szólt csak a bújócskáról. Nincsenek őszinte szavak, nincsenek korrekt válaszok a feltett kérdésekre. Azok az idők már történelmi távolba vesznek, amikor az újságíró bárkit megszólíthatott a parlamenti folyosón, amikor közvetlenül felhívhatott egy minisztert, vagy valamelyik hivatal első emberét. A titkárnő kapcsolta, ha voltak nála, egy óra múlva visszahívta az illetőt. Ebben az országban már csak írásban lehet feltenni a kérdéseket, aztán valamelyik huszadik „halljakend” valamelyik sajtóosztályról küld egy semmit mondó, egyetlen mondatos választ.
Annál szomorúbb, hogy ez a bújócska már polgárjogot nyert a sajtó köreiben is. Joggal gondolhattuk volna, hogy ha egy laptulajdonosnak, vagy a kiadójának gondja van valamelyik lapjával, ha tervei vannak az átalakításra, a megszüntetésre, összehívja a munkatársait, és felfedi a lapjait. Nem úgy, mint ahogyan most tette a Mediaworks menedzsmentje: egy semmitmondó közleménnyel, s aztán kikapcsolt telefonokkal, elérhetetlenül, nehogy bármit is mondani kelljen az értetlenkedőknek.
Hóhérok mindig voltak és mindig lesznek. A politika kitermeli ezeket az embereket. Aki nem vállalja, veheti, vagy önként veszi a kalapját, ha nem akar cinkos lenni, ha nem akarja némán végignézni, ahogyan az Oroszlán szétmarcangolja a kollégáit.
