Murányi: egy euróért megvesszük a Népszabadságot

Hivatalosan az az információm, hogy az újraindítás szándéka komolyan veendő. Ám, ha azt kérdezed, látok-e erre esélyt, akkor arra az a válaszom: keveset, de örök optimista vagyok - nyilatkozta lapunknak Murányi András, a Népszabadság főszerkesztője.

- Te egészséges vagy?

- Igen.

- Csak mert a tárgyalópartnereid hirtelen lebetegedtek… De azért készen állsz továbbra is a megbeszélésekre?

- Mindig mindenre készen állok, kiváltképp, ha a Népszabadságról van szó.

- Amúgy meglepett, hogy a hétfői megbeszéléseket lemondták betegségre hivatkozva?

- Én ebben az ügyben már semmin nem lepődöm meg. Az a dolgom, és ezt is teszem, hogy a megoldáson törjem a fejem.

- Mi a megoldás?

- Ma tettünk egy ajánlatot a tulajdonosnak, személyesen Heinrich Pecinának, 1 euróért adja el nekünk, a Népszabadság munkatársainak – hiszen ma is azok vagyunk – a lap kiadói jogait, vagyis mindent, ami a Népszabadsághoz tartozott, archívumot, online-t, nevet…

- Azért tettétek az ajánlatot, mert már biztosak vagytok benne, hogy a Mediaworks nem akarja működtetni a lapot?

- Hivatalosan az az információm, hogy az újraindítás szándéka komolyan veendő. Szóval, amíg mást nem mondanak, ezt kell elfogadnom. Mindenesetre magáról a szándékról nem tisztem nyilatkozni. Ám, ha azt kérdezed, látok-e erre esélyt, akkor arra az a válaszom: keveset.

- Az meglepett benneteket, hogy a Népszabadság nevet a kiadó elzálogosította, mégpedig a nemrég még állami tulajdonban lévő Magyar Külkereskedelmi Banknak?

- Tudunk róla, hiszen, amikor a Mediaworks megvásárolta a Pannon Lapokat, jelentős hitelt vett fel és lényegében mindent elzálogosított. Ami ugye a mi szempontunkból azt jelenti, hogy ha tárgyalni akarunk, akkor ez a tárgyalás háromszereplős kell, legyen, mellettünk a tulajdonosnak és a hitelt biztosító banknak is ott kell ülnie az asztalnál. Szóval ez egy többszándékú tranzakció.

- A Fidesz-tag Tényi István több feljelentést is tett az ügyetekben, mégpedig a Népszabadság oldalán. Többek között azért is, mert elzárták előletek a személyes holmijaitokat is, nem fértek hozzá a személyes e-mailjeitekhez sem. És ez a helyzet még hétfőn sem változott.

- Nem, semmi nem változott.

- Elképzelhető, hogy ti magatok is jogi lépéseket tesztek?

- Ezt a szakszervezet és az üzemi tanács fogja eldönteni.

- A válaszodból azt gondolnám, hogy lesz ilyen lépés.

- Nem hiszem, hogy ez kizárható.

- A Magyar Posta hétfőn levelet küldött az előfizetőknek, hogy megszűnt a Népszabadság, ezt te mire véled?

- Lehet, hogy kommunikációs hiba… Mindenesetre nemrégiben – ez három hete történt – felhívott egy barátom, hogy egy fővárosi aluljáróban akart Népszabadságot vásárolni, ám az eladó már akkor azt közölte vele, hogy ez a lap megszűnt. Valamit tudhatott…

- Most a munkatársak egzisztenciális függőségben vannak, hiszen a munkaviszonyuk nem szűnt meg, csak éppen dolgozni nem dolgozhatnak. Meddig tartható ez az állapot?

- Nem sokáig. Sőt: már alig-alig. Pattanásig feszültek az idegek, bár kifelé a kollégák rendkívül higgadtan viselkednek.

- A mai állapot szerint eltűnik az a hang, amit ti képviseltetek?

- Lehet olyan döntéseket hozni, amelyek ideig-óráig képesek eltüntetni a kritikus véleményéket. De egy demokráciában, és talán most még abban élünk, szükség van a szabad sajtóra. És mi most azon dolgozunk, hogy ez a hang ne tűnjön el, ne legyen eltüntethető.

- Van-e, lehet-e jó vége ennek a történetnek?

- Lehet, de persze csak akkor, ha újra ott lesz a standokon, illetve az online felületeken a Népszabadság. Ezen dolgozunk, ezért küzdünk. Mindent elkövetünk, hogy eredményre jussunk. És mert örök optimista vagyok, hajlandó vagyok erre a tétre sokat feltenni.

- A Népszava szerkesztősége azért szurkol és ehhez, a maga lehetőségei szerint megad minden segítséget, hogy újra legyen konkurensünk.

- Köszönjük. És így lesz.