Ez a német szó egyirányúsítást, egyenlőre vágást jelent – a "hitleráj" idején így nevezték a náci állam minden maga alá gyűrő törekvéseit. Napjainkban e kifejezéssel jellemezhető Orbán-Fidesz médiapolitikája. A közelmúltban mértékadó politikustól hallottam, hogy a tulajdonosi viszonyok átrendezésével akarják a 168 órát és az ATV-t a befolyásuk alá vonni. Három nap múlva puccsszerűen bekövetkezett a Népszabadsággal mindaz, amit a másik két demokrata és liberális fórumról mondtak. Így hát tovább haladunk a teljes diktatúra kiépítésének útján – úgy vélem, ez már maga a fasizmus. Az igazi nyilvánosság eddig is szűk területen, csak réteglapok, –rádió és –televízió révén érvényesülhetett. A "Népszabi" volt az egyetlen olyan sajtótermék, amely országosan, viszonylag széles körben juthatott el a médiafogyasztókhoz. Érthető, hogy Orbán elsőnek e lap ellen indított támadást, de biztosak lehetünk abban, hogy a többi sem ússza meg.
A szerkesztőség, a demokratikus pártok és a közvélemény is azon van, hogy e döntést visszafordítsa, de ne legyen illúziónk, ezt Orbán soha nem fogja lehetővé tenni. Neki a 18-as választásokra tiszta, ellenzékmentes médiára van szüksége. Tudja, hogy minden pártra egyformán vonatkozó szabályokkal már aligha nyerne, ezért minden eszközre szüksége van, a lejtős pályát még meredekebbé tegye. Valamelyik ellenzéki politikus arról beszélt a napokban, hogy 2018 előtt okvetlen el kell érni a választási szabályok módosítását. Vajon hogyan? A Fidesz parlamenti erőfölénye nyilvánvaló, így ez az elképzelés ma megvalósíthatatlan. Nem hiszem, hogy a rezsim demokratikus úton megdönthető. Sem a sajtó, sem a pártok nem képesek ezt elérni, legfeljebb, ha csökkenő erővel is, legfeljebb segíthetik. Csak az utca hozhat érdemi változást. Erre van is esély, hiszen nincs olyan társadalmi csoport, amelynek a Fidesz a lábára ne hágott volna. Ez a hatalom – én úgy vélem – semmilyen más úton nem távolítható el, mindössze azt remélhetjük, hogy minél kisebb felfordulással fog erre sor kerülni.