Előfizetés

Új sporttörvény – egyeztetés nélkül

B.P.
Publikálás dátuma
2016.10.12. 07:50
Balog Zoltán hétfőn benyújtotta a parlamenthez az új sporttörvény tervezetét FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
A legnagyobb titokban, és rendkívül gyorsan készült el az új sporttörvény tervezete, melyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere hétfőn be is nyújtott a Parlamenthez. Az Emmi-t látszólag egyetlen cél vezérelte: a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jogainak korlátozása, a sportirányítás visszaszerzése.

A törvényjavaslat szerint az állami költségvetést érintő indítványokat civil egyeztetésnek kell megelőzni, ha azokat nem képviselő nyújtja be. A sporttörvény módosítására tett 43 oldalas javaslatot Balog Zoltán adta be, aki nem parlamenti képviselő, ám a széles körű civil egyeztetés elmaradt. Informális megbeszélések voltak ugyan az érintettekkel, de az ilyen horderejű döntéseket megelőző előkészítő folyamatok teljesen elmaradtak, ezt a javaslatot nem lett volna szabad néhány beszélgetés után – civil egyeztetés, átfogó hatástanulmány nélkül - benyújtani.

Amint azt elsőként már a múlt héten megírtuk, az új sporttörvény tervezete szerint a MOB a jövőben kizárólag az olimpiai sportágakat felügyeli, feladatai csak a nyári és téli játékokkal kapcsolatos területekre korlátozódnak. Több szakértőt is megkérdeztünk, akik név nélkül vállalták csak a véleménynyilvánítást. Egyöntetűen azt mondták, hogy a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat szempontjából nem baj, ha csökkentik a MOB terheit, a gondot az jelenti inkább, hogy nincs kidolgozott koncepció a folytatásra, az Emmi nem hagyott időt az érintett területeknek felkészülni a változtatásokra.

Elkészült a törvényjavaslat arról, hogy a tagozatok kikerülve a MOB fennhatósága alól sportági szövetségként működnek tovább, de nincs elképzelés arról, hogyan működik mindez a gyakorlatban. Márpedig az új szövetségeknek a törvény kihirdetése után 60 napon belül alakuló közgyűlést kell tartaniuk, és el kell készíteniük saját alapszabályukat.

Nem jobb a helyzet a fogyatékos sport területén sem. Az új sporttörvény tervezete szerint a Magyar Paralimpiai Bizottsághoz (MPB) kerül a paralimpia mellett a többi fogyatékkal élő sportszervezet kiemelkedő nemzetközi eseménye, a siketlimpia, a Speciális Olimpia és a Szervátültetettek Világjátéka is. Erről a módosításról szintén elmaradtak az előzetes egyeztetések, nem készültek szakmai elemzések, úgy tudjuk, még az MPB-t sem kérdezték meg – ahogy az érintett fogyatékos területeket sem -, tudja-e, akarja-e vállalni ezeket a plusz feladatokat. Látszólag jelentősen erősödött az MPB, a gyakorlatban azonban könnyen lehet, hogy összeroppan a plusz teher alatt, ahogy a MOB sem tudott megbirkózni az elmúlt években a feladatokkal.

Ráadásul a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) viszonya finoman fogalmazva nem baráti a Hallássérültek Nemzetközi Szövetségével, ezért megtiltotta tagszervezeteinek, hogy a siketlimpiával foglalkozzanak, a sporttörvény tervezete ezzel szemben erre kötelezi az MPB-t.

Ha a Parlament elfogadja a törvényjavaslatot, akkor az MPB-nek is új elnökséget kell választania, hiszen az új területek képviselőinek is muszáj helyet biztosítani az irányító testületben.

Szerettük volna a MOB és az MPB véleményét is megkérdezni a sporttörvény tervezetéről. A MOB-tól azt a választ kaptuk, hogy ma 15 órakor sajtótájékoztatót tart a témában, az MPB pedig türelmet kért, amíg kialakítja álláspontját.

Ez lesz a MOB tagozataiból
A nem olimpiai sportágak tagozata Nemzeti Versenysport Szövetség (NVSZ) néven működik tovább. A jövőben az NVSZ látja el a Nem Olimpiai Sportágak Világjátékával kapcsolatos feladatokat. A szabadidősportért felelős tagozat új neve Nemzeti Diák-hallgatói és Szabadidősport Szövetség (NDHSZ) lesz, feladata a sportági szövetségekkel együttműködve a szabadidő- és egyetemi-, illetve diáksport felügyelete, versenyrendszerének működtetése. A fogyatékosok sportja szakmai tagozat összes feladatát a Magyar Paralimpiai Bizottságnak kell ellátnia a jövőben.
Szabó Tünde kettős szerepben
Többször írtunk arról, hogy Szabó Tünde az Emmi sportért felelős államtitkára nem szüntette meg tagságát a MOB elnökségében, csak felfüggesztette, amire semmilyen jogszabály nem biztosít lehetőséget. A mostani helyzet azért különösen pikáns, mert az új sporttörvény előkészítésében Szabó Tünde nagyon aktív szerepet vállalt, a MOB elnökségének tagjaként vett részt a MOB hatásköreinek csökkentésében.
A sporttörvény 43 oldalas módosításában viszont továbbra is bennmaradt az a passzus, amely szerint „a Magyar Olimpiai Bizottság Elnökségének nem lehet tagja központi közigazgatási szervek, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény személyi hatálya alá tartozó állami vezető.”
Kíváncsian várjuk, hogy Szabó Tünde mikor oldja fel a jelenlegi jogsértő helyzetet azzal, hogy megválik valamelyik tisztségétől. Ha marad kettős szerepben, akkor az új sporttörvénnyel csak a szerepek, nevek változnak, de továbbra is megmarad az állami törvénysértés, ráadásul a legmagasabb sportirányítói szinten.



Az elaljasodás tetőfokán

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2016.10.12. 07:45
A király és a szeretője (Patkós Márton és Fekete Ernő) FOTÓK: POSZTÓS JÁNOS
Durva, sőt brutális előadás az Alföldi Róbert által rendezett II. Edward a Budapest Music Centerben, a Café Budapest programjának keretében. Szóval, tettleg és nézéssel is ölnek benne. Mondhatni, a gyilkolás szinte permanens. Ha éppen nem ölnek, előkészítik azt. Az elaljasodás a tetőfokára hágott.

Szinte bárki bármit mond, nem hihető el egy az egyben, keresni kell a mögöttest, a II. Edward előadásában, a Budapest Music Centerben. Nyíltszíni köpés, lehugyozás is van, ami akár szíven ütőbb lehet, mint egy tőrdöfés, mert vaskosan nyers gesztus. Látjuk például a köpés valóságosságát, és arcon való landolását. Lehet azt mondani, hogy fúj, ez undorító. De az is akar lenni. Alföldi Róbert Marlowe darabján keresztül meg akarja mutatni a világ hányingerkeltő voltát. Azt, hogy szinte lehetetlen létezni benne.

Jó, jó, tudjuk, hogy gyakran ezt teszi. Már rendezői pályafutásának elején is ezt mutatta, A velencei kalmárban, de azért abban még köntörfalazó, elegáns urak úgy tettek, mintha legalább adnának a látszatra. Most már látszat sincs. Már a vér attraktív látványa sem fontos, mint amikor a Macbethben össze vörös festékezte az azóta gazdasági okokra hivatkozva meggyilkolt Budapesti Kamara Tivoli Színházát. Alföldi most szikárabban tálalja az elaljasodás folyamatát. Górcső alá veszi a hatalom torzító voltát, pusztító hatását, valósággal kinagyítja számunkra a rémséges folyamatot.

Ehhez csaknem üres színpadot használ, néhány kijárattal, bejárattal, a gyász fekete színével. Tihanyi Ildi díszlete olyan, mint egy megemelt demonstrációs tér, ahol elénk tárják, hogy az ember szinte reménytelenül sátánfajzat. A pódium közepén helyezkedik el három muzsikus, Szűcs Péter klarinétos, Zétényi Tamás csellós, körbe fogják Lengyel Zoltánt, aki orgonán játszik. Időnként bekapcsolódnak a színjátékba is, néhány mondattal, vagy csak mimikával, véleményezik a történteket, és a szereplők is olykor odaszólnak nekik, hogy hagyják abba a zenét, vagy játsszanak. Akár arra is utasítást adnak, ha éppen megöltek valakit, hogy szomorú legyen a hangvétel. Néha édeskésen hamis dallamok, máskor kemény, disszonáns akkordok törnek elő a hangszerekből, hol még hangsúlyosabbá téve a cselekményt, hol hangulatában ellene hatva.

II. Edward a történelemkönyvek szerint sem volt jeles uralkodó, totálisan szétzilálódott regnálása idején az ország. Nem volt titok az sem, hogy meleg. Az előadásban láthatjuk, ahogy bátran, sőt akár provokatív pökhendiséggel vállalja ilyen irányú hajlamát. Fekete Ernő karizmatikusan játszik egy közel sem karizmatikus királyt. Illetve tán éppen a magánéletében tud markáns lenni, Fekete egyértelművé teszi, hogy tényleg rajong Gavestonért és tűzön-vízen keresztülmenne érte. Bár olykor kénytelen elengedni a kezét, mert a főurak ádázul támadják.

Böki a szemüket persze a nyílt homoszexualitás is, de az még jobban, hogy Gaveston kegyenc módjára részesül a hatalomból. Patkós Márton feltörekvő nyikhajnak játssza, akin amúgy van is mit utálni. És mégis, mintha az egész darabban köztük lenne a legőszintébb emberi kapcsolat, mert ez már egy annyira eldurvult világ. Itt már érdek mozgat érdeket. És, ha létre is jönnek érdekközösségek, azok is időlegesek, hamarosan atomjaira hullnak, mert már minden atomjaira hullik. Szinte nézéssel is ölni lehet, de persze más is bőven rendelkezésre áll.

Még játéktankok is benyomulnak a színre, jelezve, hogy az egész gyilkolászásban van valami infantilis, mint amikor rosszcsont kölykök megveszekedetten lődöznek egymásra a játékpisztolyaikkal, vagy éppen számítógépes játékon folyik az ádáz, végeérhetetlen puffogtatás. Ahol persze lazán jöhet az egyik hulla a másik után, könnyedén túl lehet rajtuk lépni, különösebb megrendülés nélkül. Ahogy Edward is túllép azon, hogy Gavestont is elteszik az élők sorából. Jut helyette más szerető, a Medveczky Balázs által alakított másik fickó piros selyem kezes-lábasban, meztelen mellkassal vonzerőt gyakorol a királyra. Kettőjükről már nem nagyon állítanám, hogy szeretik egymást. Ez már rémült kapaszkodás a másikba, a vérzivatarban. És persze ők is eltűnnek majd a süllyesztőben.

Ebben már a Radnay Csilla által megformált Izabella is hathatósan közreműködik. A saját férje ellen is fordul. Nem tudom, hogy valaha szerette-e. Radnay olyan megkérgesedett nőt játszik, akihez képest a mesebeli Hókirálynő maga az olvadékony érzelem. Ez egy dermesztő jégvilág. Már az se nagyon érthető, minek is bárkinek a hatalom benne, mert akihez időlegesen kerül, annak sem okoz örömet. Működik az elvadult mechanizmus a hatalomért, ami már senkinek nem jó, mindenkire csak bajt hoz.

A püspök szerepében Jordán Tamás

A püspök szerepében Jordán Tamás

Makranczi Zalán Mortimerje a főkolompos. Az sem kizárt, hogy meglennének a képességei egy viszonylag normális politizáláshoz, de ő is totálisan elvadul és elvakul, felbújt mindenkit, aki körülötte van, így aztán kő kövön nem marad, ő t is kiiktatják az élők sorából. Jordán Tamás álszent püspök, akinek a szeme sem áll jól, ott ármánykodik, ahol csak tud. Szatory Dávid Kentje a tutyimutyiság szobra. Fábián Szabolcs, Gyabronka József, Mihályfi Balázs több szerepben kegyetlenkednek, és persze az általuk alakított figuráknak is mások ellátják a baját.

Végül már szinte csak a tizenhat éves III. Edward marad, aki rájön arra, mit művelt az anyja az apjával, és őt is elpateroltatja. Fiatal kora dacára hamar átlát a szitán. És mintha némi józan esze is lenne. Még nem fertőződött meg a hatalomkórral. Hogy aztán van-e kigyógyulás ebből az általánossá vált fertőzéshalmazból, az persze kérdés.

III. Edward kicsit felénk fordul, néz minket, mi is nézzük őt. Tiszta a tekintete. Tán kicsit bízunk egymásban. Tán tudjuk, hogy a fantazmagóriák birodalmába tartozik, de esetleg mégis bízni igyekszünk abban, hogy ennek a totális fertőzésnek csak akad ellenszere.

Az elaljasodás tetőfokán

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2016.10.12. 07:45
A király és a szeretője (Patkós Márton és Fekete Ernő) FOTÓK: POSZTÓS JÁNOS
Durva, sőt brutális előadás az Alföldi Róbert által rendezett II. Edward a Budapest Music Centerben, a Café Budapest programjának keretében. Szóval, tettleg és nézéssel is ölnek benne. Mondhatni, a gyilkolás szinte permanens. Ha éppen nem ölnek, előkészítik azt. Az elaljasodás a tetőfokára hágott.

Szinte bárki bármit mond, nem hihető el egy az egyben, keresni kell a mögöttest, a II. Edward előadásában, a Budapest Music Centerben. Nyíltszíni köpés, lehugyozás is van, ami akár szíven ütőbb lehet, mint egy tőrdöfés, mert vaskosan nyers gesztus. Látjuk például a köpés valóságosságát, és arcon való landolását. Lehet azt mondani, hogy fúj, ez undorító. De az is akar lenni. Alföldi Róbert Marlowe darabján keresztül meg akarja mutatni a világ hányingerkeltő voltát. Azt, hogy szinte lehetetlen létezni benne.

Jó, jó, tudjuk, hogy gyakran ezt teszi. Már rendezői pályafutásának elején is ezt mutatta, A velencei kalmárban, de azért abban még köntörfalazó, elegáns urak úgy tettek, mintha legalább adnának a látszatra. Most már látszat sincs. Már a vér attraktív látványa sem fontos, mint amikor a Macbethben össze vörös festékezte az azóta gazdasági okokra hivatkozva meggyilkolt Budapesti Kamara Tivoli Színházát. Alföldi most szikárabban tálalja az elaljasodás folyamatát. Górcső alá veszi a hatalom torzító voltát, pusztító hatását, valósággal kinagyítja számunkra a rémséges folyamatot.

Ehhez csaknem üres színpadot használ, néhány kijárattal, bejárattal, a gyász fekete színével. Tihanyi Ildi díszlete olyan, mint egy megemelt demonstrációs tér, ahol elénk tárják, hogy az ember szinte reménytelenül sátánfajzat. A pódium közepén helyezkedik el három muzsikus, Szűcs Péter klarinétos, Zétényi Tamás csellós, körbe fogják Lengyel Zoltánt, aki orgonán játszik. Időnként bekapcsolódnak a színjátékba is, néhány mondattal, vagy csak mimikával, véleményezik a történteket, és a szereplők is olykor odaszólnak nekik, hogy hagyják abba a zenét, vagy játsszanak. Akár arra is utasítást adnak, ha éppen megöltek valakit, hogy szomorú legyen a hangvétel. Néha édeskésen hamis dallamok, máskor kemény, disszonáns akkordok törnek elő a hangszerekből, hol még hangsúlyosabbá téve a cselekményt, hol hangulatában ellene hatva.

II. Edward a történelemkönyvek szerint sem volt jeles uralkodó, totálisan szétzilálódott regnálása idején az ország. Nem volt titok az sem, hogy meleg. Az előadásban láthatjuk, ahogy bátran, sőt akár provokatív pökhendiséggel vállalja ilyen irányú hajlamát. Fekete Ernő karizmatikusan játszik egy közel sem karizmatikus királyt. Illetve tán éppen a magánéletében tud markáns lenni, Fekete egyértelművé teszi, hogy tényleg rajong Gavestonért és tűzön-vízen keresztülmenne érte. Bár olykor kénytelen elengedni a kezét, mert a főurak ádázul támadják.

Böki a szemüket persze a nyílt homoszexualitás is, de az még jobban, hogy Gaveston kegyenc módjára részesül a hatalomból. Patkós Márton feltörekvő nyikhajnak játssza, akin amúgy van is mit utálni. És mégis, mintha az egész darabban köztük lenne a legőszintébb emberi kapcsolat, mert ez már egy annyira eldurvult világ. Itt már érdek mozgat érdeket. És, ha létre is jönnek érdekközösségek, azok is időlegesek, hamarosan atomjaira hullnak, mert már minden atomjaira hullik. Szinte nézéssel is ölni lehet, de persze más is bőven rendelkezésre áll.

Még játéktankok is benyomulnak a színre, jelezve, hogy az egész gyilkolászásban van valami infantilis, mint amikor rosszcsont kölykök megveszekedetten lődöznek egymásra a játékpisztolyaikkal, vagy éppen számítógépes játékon folyik az ádáz, végeérhetetlen puffogtatás. Ahol persze lazán jöhet az egyik hulla a másik után, könnyedén túl lehet rajtuk lépni, különösebb megrendülés nélkül. Ahogy Edward is túllép azon, hogy Gavestont is elteszik az élők sorából. Jut helyette más szerető, a Medveczky Balázs által alakított másik fickó piros selyem kezes-lábasban, meztelen mellkassal vonzerőt gyakorol a királyra. Kettőjükről már nem nagyon állítanám, hogy szeretik egymást. Ez már rémült kapaszkodás a másikba, a vérzivatarban. És persze ők is eltűnnek majd a süllyesztőben.

Ebben már a Radnay Csilla által megformált Izabella is hathatósan közreműködik. A saját férje ellen is fordul. Nem tudom, hogy valaha szerette-e. Radnay olyan megkérgesedett nőt játszik, akihez képest a mesebeli Hókirálynő maga az olvadékony érzelem. Ez egy dermesztő jégvilág. Már az se nagyon érthető, minek is bárkinek a hatalom benne, mert akihez időlegesen kerül, annak sem okoz örömet. Működik az elvadult mechanizmus a hatalomért, ami már senkinek nem jó, mindenkire csak bajt hoz.

A püspök szerepében Jordán Tamás

A püspök szerepében Jordán Tamás

Makranczi Zalán Mortimerje a főkolompos. Az sem kizárt, hogy meglennének a képességei egy viszonylag normális politizáláshoz, de ő is totálisan elvadul és elvakul, felbújt mindenkit, aki körülötte van, így aztán kő kövön nem marad, ő t is kiiktatják az élők sorából. Jordán Tamás álszent püspök, akinek a szeme sem áll jól, ott ármánykodik, ahol csak tud. Szatory Dávid Kentje a tutyimutyiság szobra. Fábián Szabolcs, Gyabronka József, Mihályfi Balázs több szerepben kegyetlenkednek, és persze az általuk alakított figuráknak is mások ellátják a baját.

Végül már szinte csak a tizenhat éves III. Edward marad, aki rájön arra, mit művelt az anyja az apjával, és őt is elpateroltatja. Fiatal kora dacára hamar átlát a szitán. És mintha némi józan esze is lenne. Még nem fertőződött meg a hatalomkórral. Hogy aztán van-e kigyógyulás ebből az általánossá vált fertőzéshalmazból, az persze kérdés.

III. Edward kicsit felénk fordul, néz minket, mi is nézzük őt. Tiszta a tekintete. Tán kicsit bízunk egymásban. Tán tudjuk, hogy a fantazmagóriák birodalmába tartozik, de esetleg mégis bízni igyekszünk abban, hogy ennek a totális fertőzésnek csak akad ellenszere.