Ferenc pápa burkolt feddése

Publikálás dátuma
2016.10.14 07:31
Egyre több a Ferenc pápához hű kardinális a bíborosi kollégiumban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Fotó: /
Ferenc pápa nem adja fel a Vatikán reformját. A november 20-ra kiírt konzisztóriumon olyan főpapokat kreál bíborossá, akik számára a menekültkérdés, a peremen élők megsegítése a legfontosabb, s akik támogatják az ő nyitást szorgalmazó álláspontját. Több európai katolikus vezetőnek kellene felismernie: ha nem állnak nyíltan az egyházfő mellé, akkor azzal saját, illetve helyi egyházuk befolyását teszik kockára.

Jóllehet hallani olyan hangokat, hogy lelassult a Vatikán reformja, s kétségtelen, jóval kevesebb hír érkezik a szentszéki változásokról, mint a Ferenc pápa 2013-as megválasztását követő időszakban, ez azonban nem jelenti azt, hogy esélytelen lenne az egyház átalakítása. Változás lesz, csak a reméltnél lassabban.

Hiába van ugyanis sok támogatója az egyházban egyes bíborosoktól kezdve püspökökön át a hívekig Ferenc pápának, még mindig túl erősek a konzervatívok, no és magunk is megtapasztalhattuk azt, hogy Európában, főként nálunk, milyen példátlan, s felülről is támogatott politikai támadást is indítottak az egyházfővel szemben. A szélsőségesen konzervatív, magát vallásosnak nevező jobboldalt láthatóan a pápa népszerűsége idegesíti a legjobban, no és az, hogy az egyházfőről minden támadás lepereg.

Ne feledjük, így is történtek már előrelépések. A vártnál ugyan lassabb ütemben, de halad a Vatikán reformja, a pápa új alapokra helyezte pénzügyeit, átláthatóságot biztosított e tekintetben, kemény intézkedéseket hozott a szexuális visszaéléseket elkövetett papok ellen, illetve augusztus végén létrehozott egy új hivatalt, Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma néven.

Az új hivatal 2017. január elsejével az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, a „Cor Unum” Pápai Tanács, az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa, valamint az Egészségügyi Dolgozók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa egyesüléséből jön létre. Elsősorban a menekültekkel, a munkával kapcsolatos joggal, a kiskorúak jogaival, a halálbüntetéssel foglalkozik majd. Jelentősége abban is áll, hogy lehetővé teszi: nem egyházi személyiség is a felelős pozícióba kerülhessen a Kúriában.

Ezek sem lebecsülendő változások, s bár sokan a családokat érintő kérdésekben reméltek áttörést, a tavalyi családszinódus is megmutatta, hogy a konzervatív főpapok mennyire nem hajlandóak a kompromisszumra. A másik sarkalatos kérdés a menekültkérdés volt. Közép-Európában, s Magyarországon is akadtak olyan egyházi személyiségek, akik inkább a kormány álláspontját támogatták menekültkérdésben, s nem a pápáét. Ez a kérdés is megosztotta az egyházat és a híveket egyaránt.

Ferenc pápa azonban nem adja fel elveit. Folyamatosan olyan személyeket próbál ültetni a pápaválasztó testületbe, a bíborosi kollégiumba, akik megértik a modern idők szavát, s hasonlóképpen viszonyulnak a világhoz, az elesettekhez, mint ő. Az egyházfő múlt héten jelentette be, novemberre konzisztóriumot hív össze, amelyen új bíborosokat kreál. Összesen 17 kardinálisról van szó, közülük azonban 13 nyolcvan év alatti, azaz vehet részt a konklávén.

Az már első pillantásra is látszik, a pápa folytatja azt a törekvését, hogy a „peremet” is bevonja a világ vérkeringésébe. Hat olyan ország büszkélkedhet majd bíborossal – a Közép-Afrikai Köztársaság, Lesotho, Mauritius, Banglades, Malajzia, illetve Pápua Új-Guinea –, amelynek még sosem volt bíborosa. Tizenegy egyházmegye is felkerül a „bíborosi térképre”.

A New York-i székhelyű America nevű jezsuita magazin arról számolt be, a leendő kardinálisok életrajzából is kiderül, hogy szerény lelkipásztorokról van szó, akik sosem akartak az egyház „hercegei” lenni. (Ferenc pápa rendre felszólítja a papokat arra, ne hercegként éljenek, hanem az emberek közelében.) A párbeszéd emberei, s nem „kultúrharcosok” ők, olyanok, akik az emberséget, megbocsátást különösen fontosnak tartják papi szolgálatuk során.

Az új kardinálisokkal a bíborosi kollégiumnak már mintegy az egyharmada lesz Ferenc pápa kinevezettje, ami egyben a konzervatívok lassú, de fokozatos kiszorítását is jelenti.

A lépés azt is mutatja, hogy a pápa még kisebb hatalmat akar Róma kezébe adni. Valójában ugyanis csak egyetlen pápaválasztásra jogosult olasz főpap lesz a bíborosi kollégium tagja: Mario Zenari érsek, a polgárháború által sújtott Szíriába akkreditált apostoli nuncius. Ez a kinevezés tehát elsősorban nem Olaszországnak, hanem Szíriának szól, az egyházfő ezzel is jelezni kívánja, mennyire szívén viseli a drámai helyzetbe került régió sorsát.

Jellemző az is, hogy a római Kúria is csak egyetlen új kardinálist mondhat majd magáénak Kevin Farrell, írországi születésű amerikai főpap személyében, aki nemrég tette át székhelyét a dallasi egyházmegyéből a Vatikánba, ahol a családokat érintő ügyekkel foglalkozik. Farrell elsősorban a szigorúbb fegyvertartásért szállt síkra az Egyesült Államokban.

Feltűnő továbbá, hogy Közép-Európa egyetlen új bíborost sem kap. Bár a régió katolikus egyházai és a Vatikán közötti földrajzi távolság nyilván nem változik, más szempontból távolodás figyelhető meg. A pápa aligha vette jó néven, hogy a visegrádi országokban csak félszívvel, vagy úgy sem támogatták őt menekültkérdésben. Sokan mintha még nem ismerték volna fel: ha méla csendben veszik tudomásul, hogy a fennálló hatalom milyen támadásokat intéz a pápa ellen, azzal saját egyházuk tekintélyét teszik kockára. (Emlékezhetünk rá, hányszor emelt szót a falak építése ellen, itthon azonban meg sem hallgatták őt, vagy becsmérelték.)

Érdekes ugyanakkor, mennyire nő az amerikai egyház befolyása a bíborosi kollégiumban. Kardinálissá kreálja a pápa ugyanis Joseph Tobint, Indianapolis érsekét, valamint Blase Cupich chicagói érseket is. Mindhárman olyan főpapok, akik támogatják a pápa intézkedéseit, a családokat érintő nyitását, azt, hogy megkönnyítsék az egyházi esküvőt az elváltak számára. Hármójuk közül talán Cupich a legkonzervatívabb, bár ő is a fegyvertartás szigorítását követelte.

Meglepetésként hatott viszont – jegyezte meg a National Catholic Reporter című amerikai lap –, hogy a bíborossá kreálandó főpapok között nem szerepel José Horacio Gómez, Los Angeles-i érsek neve. Olyan egyházmegyét irányít ugyanis, ahol – a sok latinónak köszönhetően – négymillióra tehető a katolikusok száma, hússzor akkora közösség, mint az indianapolisi. A pápa alighanem úgy véli, Gómez nem azt a lelkipásztori felfogást képviseli, mint ő.

Jellemző, hogy mindegyik három leendő bíboros számára kulcsfontosságú a menekültkérdés, Tobin érsek például bejelentette, hogy segíteni kívánja egyházmegyéjében a szíriai menekültek letelepedését. Tobin rendkívül haladó szellemű főpap, aki egy konferencián reményét fejezte ki, hogy a nőket jobban bevonják az egyház vérkeringésébe, s engedélyezik számára a diakonátust. (A pápa augusztus elején hozott létre vizsgálóbizottságot, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik.) A pápa törekvése egyértelmű: olyan testületté kívánja átalakítani a bíborosi kollégiumot, amely egy esetleges következő pápaválasztáskor már valóban reformtestületként működhetne, s nem állná útját a nagy változásoknak sem.

A pápaválasztó testület
A Bíborosi Kollégium legfontosabb feladata a pápa megválasztása. Erre azonban csak a 80 év alatti kardinálisok jogosultak. A Bíborosi Kollégáim három rendből áll, a diakónusiból, a presbiteriből, és a püspökiből.
Az előbbi kategóriába a 80 év felett bíborossá kreált főpapok, illetve a Kúria tagjai tartoznak. A presbiteri rendbe az egyházmegyéket vezető főpásztorok kerülnek. A püspöki rendbe a pápa a presbiteri rend tagjai közül léptet elő bíborosokat, az éppen megüresedő helyekre.
A bíborosi kollégium vezetője a dékán. Őt a püspök-bíborosok választják ki maguk közül, akárcsak a helyetteseként működő aldékánt. Különösen fontos szerep hárul rá egy pápaválasztásnál, ő vezényli le a konklávét. Ő értesíti a pápa haláláról a többi bíborost, vezeti a bíborosok gyűléseit. Ő közli a gyászhírt a Szentszéknél akkreditált nagykövetekkel és a külföldi államfőkkel, illetve ő a Vatikán ideiglenes „államfője” is.
A dékán joga püspökké szentelni az új pápát, ha megválasztásakor még nem volna az, illetve péteri szolgálata ünnepélyes megkezdésekor ő húzza fel a halászgyűrűt a pápa ujjára. Tisztségét (amiről bármikor lemondhat) megőrzi nyolcvanadik életéve betöltését követően is, de ilyenkor a konklávén már nem tud részt venni. Ez esetben helyét az aldékán veszi át, ha pedig ő is nyolcvan év feletti, akkor a sorban következő püspök-bíboros.
A camerlengo, vagyis kamarás eredetileg a pápai „pénzügyminiszter” volt – emlékeztet a Magyar Kurir. Ő felügyeli az Apostoli Kamarát, azt a hivatalt, amely a Szentszék vagyonát hivatott kezelni a széküresedés idején. Ilyenkor lényegében miniszterelnöki funkciókat lát el, ugyanis a pápa halálakor a Szentszék államtitkára sem láthatja el hivatalát.
A camerlengo állapítja meg hivatalosan a pápa halálát (háromszor keresztnevén szólítva, majd bejelentve: „Vere Papa mortuus est”), összetöri a halászgyűrűt, lepecsételi a pápai magánlakosztályt. Ezt követően ő szervezi a bíborosi kollégium és a Vatikán életét a széküresedés alatt. Ő állapítja meg a bíborosi gyűlések időpontját, szervezi a pápa temetését és magát a konklávét.
Nyolcvanéves korában a camerlengo megbízatása megszűnik, hiszen az Apostoli Kamara is a Kúria egyik hivatala. Utódját a pápa nevezi ki, illetve széküresedés idején a bíborosok testülete választja meg ideiglenes jelleggel, s majd az új pápa erősíti meg.

2016.10.14 07:31

Elkerüli a pápa Magyarországot

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:22

Fotó: AFP/ FILIPPO MONTEFORTE
A Szentszék nem állja az Orbán kormány menek
 Bár Áder János köztársasági elnök 2013. szeptemberi vatikáni látogatása során azt közölte, Ferenc pápa elfogadta a Magyarországra szóló meghívást, s 2016-ban hazánkba látogat, ehhez képest nemhogy azóta nem jött el Budapestre, egyelőre 2019-es programjában sem szerepel úticélként Magyarország, s várhatóan nem is lesz benne. Ennek az az oka, hogy a Szentszék egyértelmű nemtetszéssel veszi tudomásul az Orbán-kormány menekültellenes politikáját. Miközben Ferenc pápa rendre rámutat, a keresztények kötelessége a menekültek befogadása, megsegítése, a magyar kabinet rendre szembemegy a pápa tanításával. Annak is meglehetősen rossz visszhangja lehetett a Vatikánban, hogy Magyarország elsők között jelezte, nem támogatja az ENSZ hét elején aláírt menekültügyi megállapodását, miközben a Vatikán rendre azt szorgalmazta, minél több ország írja alá a világszervezet migrációs paktumát. A Vatikán csütörtöki bejelentése szerint Ferenc pápa május 5-7 között Bulgáriába, illetve Macedóniába látogat el. Bár a 2019-es program még nem teljes, valószínűtlen, hogy az év második felében ismét közép- kelet-európai vizitet iktatnának a programba. Eddig annyi bizonyos, hogy januárban a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére, Panamába látogat el a pápa, február elején az Arab Emírségekbe, Abu Dzabiba vezet az útja, március végén pedig kétnapos marokkói látogatás szerepel a programban. Az egyházfők közül eddig csak II. János Pál járt Bulgáriában, még 2002 májusában. Akkor három a kommunizmus idején meggyilkolt papot avatott boldoggá. Ferenc pápa bulgáriai látogatásának mottója „Béke a Földön”, amivel XXIII. János pápa 1963-as Pacem in terris enciklikájára utal. Mivel 2019-ben már aligha jön a magyar fővárosba Ferenc pápa, budapesti részről alighanem az a következő cél, hogy Ferenc pápát a 2020-as budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából csábítsák Budapestre.  
Témák
Szentszék
2018.12.14 10:22

„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”

Publikálás dátuma
2018.12.14 10:00

Fotó: AFP/ MOHAMMED HUWAIS
Háború, éhezés, kolera: a közel-keleti országot sújtó humanitárius katasztrófa addig nem érhet véget, amíg a törvényes kormány és a lázadó húszik között nincs béke.
„Jemen ma maga a pokol a gyermekek számára”. Geert Cappelaere, az UNICEF regionális igazgatója írta le így a minap a háború tépázta közel-keleti ország állapotait. Aligha túlzott. Mióta 2015-ben az azóta elárult és meggyilkolt Ali Abdullah Száleh egykori elnök a húszi lázadók támogatásával elűzte a törvényes államfőt, Manszúr Hádit, a becslések szerint a háború már legalább 60 ezer ember, köztük több mint hatezer civil életét követelte. És ez csak a jéghegy csúcsa. A kettéosztott országban már az alapvető életfeltételek sem adottak. Se élelem, se tiszta víz, se gyógyszerek. Az ENSZ becslései szerint a 28 milliós lakosságból 20 millióan nem jutnak elég táplálékhoz. A tavaly kirobbant kolerajárvány - amely főként szennyezett vízzel terjed - óvatos becslések szerint is már 1,2 millió embert fertőzött meg, és több mint 2500-zal végzett. Jemenből menekülni sincs igazán hová. Az ENSZ becslései szerint több mint egymillióan kényszerültek már otthonuk elhagyására, ám a legtöbben csak az országon belül vándoroltak. Néhány tízezren legfeljebb a szomszédos államokig, Ománig (51 ezer), Szomáliáig (41 ezer), Szaúd-Arábiáig (40 ezer) jutottak. Jellemző azonban, hogy Szomáliában is olyan rossz a helyzet, hogy több mint 250 ezren a háború dúlta Jemenben kerestek menedéket. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a világ nagy reményekkel várta a Svédországban megrendezett és ma végződő békekonferenciát. Óriási áttörésre, azonnali megoldásra persze nem lehetett számítani, ám már önmagában az is eredmény, hogy a felek egy asztalhoz ültek. Két éve  ennyit sem sikerült összehozni, a lázadó húszik rendre lemondták a részvételt. Ehhez képest most apró, de fontos lépéseket tettek. Megegyezés született például több ezer fogoly kicseréléséről, márpedig éppen az effajta konkrét ügyek azok, melyek bizalmat építhetnek. Újranyitják a húszik által uralt egykori főváros, Szanaa repülőterét is, újabb köldökzsinórt biztosítva az éhező országnak. Egyelőre lesöpörték viszont azt ENSZ javaslatot, amely alapján a fegyveresek kivonása után közös vagy nemzetközi irányítás alá vonnák Hudajdát. Pedig a kikötőváros stratégiai fontosságú, mert oda érkezik a segélyek jelentős része. Ami a leglényegesebb, a tervek szerint jövő év első felében újabb tárgyalások lehetnek, ahol megtehetik a következő lépést. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a térségbeli hatalmak? A fű alatt a lázadó húszikat támogató síita Irán közleményben ugyan üdvözölte a békekonferenciát, ám Teherán növekvő belső problémái ellenére sem valószínű, hogy teljes hátraarcot vágna ki Jemenben. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a húszik körül fogy a levegő, nemzetközi megítélésük nem javul, területeik egyre fogyatkoznak, a Hudajda ellen nemrégiben indított ostrom a sarokba szorította őket. Másrészt a nemzetközileg elismert jemeni kormányt támogató Szaúd-Arábia vezette arab koalíció is kényelmetlen helyzetben találta magát. Az elhúzódó háború nem csak költséges, de a civil áldozatok miatt az emberi jogi aggodalmak céltáblája is lett. Különösen mióta Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót, egyre többen kötik össze az ügyet a jemeni háborúval. Több nyugati ország például szünetelteti a fegyvereladásokat Rijádnak, az Egyesült Államok a légi üzemanyagtöltés leállítása mellett döntött, de a szenátusban is napirenden van az amerikai segítség megvonása (az amerikaiak még hírszerzéssel, tanácsadással támogatják az arab koalíciót). Ezek nélkül ugyan Szaúd-Arábia és a koalíció gond nélkül elboldogul, Donald Trump pedig többször támogatásáról biztosította a fontos közel-keleti szövetségest, ám a nemzetközi nyomás mindenképpen jelzés értékű. Mohammed bin Szalmán trónörökösnek - aki védelmi miniszterként megindította a jemeni offenzívát - most úgy kell a nemzetközi siker, mint egy falat kenyér. Főként miután Rijádnak azt sem sikerül túl sikeresen kommunikálnia, hogy nem csak háborúzik Jemenben, hanem óriási összegeket is áldoz segélyezésre. Egyedül Szaúd-Arábia 2015 óta már több mint 11 milliárd dollárral támogatta az országot. Persze Rijádot joggal érhetné a vád, hogy ha nem lenne háború, a segélyekre sem lenne szükség. Ám mint láthatjuk, a háború lezárása koránt sem egyszerű feladat. Katonai erővel a konfliktus nehezen kezelhető. Egyrészt, mert a húszik szívós ellenfelek, másrészt mert a sűrűn lakott városi területek elleni támadás rendkívüli civil áldozatokkal járna, amit az arab koalíció nem vállalhat. Persze tudják ezt a lázadók is, ezért a másutt már jól bevált „emberi pajzs” taktikáját alkalmazzák. A svédországi tárgyalások most újabb lehetőséget teremtenek a politikai megoldásra. Ám ha a közeljövőben sikerül is békét kötni, a porig rombolt Jemennek még hosszú évekre lesz szüksége, mire a sebei begyógyulnak.
2018.12.14 10:00
Frissítve: 2018.12.14 10:00