Ferenc pápa burkolt feddése

Publikálás dátuma
2016.10.14 07:31
Egyre több a Ferenc pápához hű kardinális a bíborosi kollégiumban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Ferenc pápa nem adja fel a Vatikán reformját. A november 20-ra kiírt konzisztóriumon olyan főpapokat kreál bíborossá, akik számára a menekültkérdés, a peremen élők megsegítése a legfontosabb, s akik támogatják az ő nyitást szorgalmazó álláspontját. Több európai katolikus vezetőnek kellene felismernie: ha nem állnak nyíltan az egyházfő mellé, akkor azzal saját, illetve helyi egyházuk befolyását teszik kockára.

Jóllehet hallani olyan hangokat, hogy lelassult a Vatikán reformja, s kétségtelen, jóval kevesebb hír érkezik a szentszéki változásokról, mint a Ferenc pápa 2013-as megválasztását követő időszakban, ez azonban nem jelenti azt, hogy esélytelen lenne az egyház átalakítása. Változás lesz, csak a reméltnél lassabban.

Hiába van ugyanis sok támogatója az egyházban egyes bíborosoktól kezdve püspökökön át a hívekig Ferenc pápának, még mindig túl erősek a konzervatívok, no és magunk is megtapasztalhattuk azt, hogy Európában, főként nálunk, milyen példátlan, s felülről is támogatott politikai támadást is indítottak az egyházfővel szemben. A szélsőségesen konzervatív, magát vallásosnak nevező jobboldalt láthatóan a pápa népszerűsége idegesíti a legjobban, no és az, hogy az egyházfőről minden támadás lepereg.

Ne feledjük, így is történtek már előrelépések. A vártnál ugyan lassabb ütemben, de halad a Vatikán reformja, a pápa új alapokra helyezte pénzügyeit, átláthatóságot biztosított e tekintetben, kemény intézkedéseket hozott a szexuális visszaéléseket elkövetett papok ellen, illetve augusztus végén létrehozott egy új hivatalt, Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma néven.

Az új hivatal 2017. január elsejével az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, a „Cor Unum” Pápai Tanács, az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa, valamint az Egészségügyi Dolgozók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa egyesüléséből jön létre. Elsősorban a menekültekkel, a munkával kapcsolatos joggal, a kiskorúak jogaival, a halálbüntetéssel foglalkozik majd. Jelentősége abban is áll, hogy lehetővé teszi: nem egyházi személyiség is a felelős pozícióba kerülhessen a Kúriában.

Ezek sem lebecsülendő változások, s bár sokan a családokat érintő kérdésekben reméltek áttörést, a tavalyi családszinódus is megmutatta, hogy a konzervatív főpapok mennyire nem hajlandóak a kompromisszumra. A másik sarkalatos kérdés a menekültkérdés volt. Közép-Európában, s Magyarországon is akadtak olyan egyházi személyiségek, akik inkább a kormány álláspontját támogatták menekültkérdésben, s nem a pápáét. Ez a kérdés is megosztotta az egyházat és a híveket egyaránt.

Ferenc pápa azonban nem adja fel elveit. Folyamatosan olyan személyeket próbál ültetni a pápaválasztó testületbe, a bíborosi kollégiumba, akik megértik a modern idők szavát, s hasonlóképpen viszonyulnak a világhoz, az elesettekhez, mint ő. Az egyházfő múlt héten jelentette be, novemberre konzisztóriumot hív össze, amelyen új bíborosokat kreál. Összesen 17 kardinálisról van szó, közülük azonban 13 nyolcvan év alatti, azaz vehet részt a konklávén.

Az már első pillantásra is látszik, a pápa folytatja azt a törekvését, hogy a „peremet” is bevonja a világ vérkeringésébe. Hat olyan ország büszkélkedhet majd bíborossal – a Közép-Afrikai Köztársaság, Lesotho, Mauritius, Banglades, Malajzia, illetve Pápua Új-Guinea –, amelynek még sosem volt bíborosa. Tizenegy egyházmegye is felkerül a „bíborosi térképre”.

A New York-i székhelyű America nevű jezsuita magazin arról számolt be, a leendő kardinálisok életrajzából is kiderül, hogy szerény lelkipásztorokról van szó, akik sosem akartak az egyház „hercegei” lenni. (Ferenc pápa rendre felszólítja a papokat arra, ne hercegként éljenek, hanem az emberek közelében.) A párbeszéd emberei, s nem „kultúrharcosok” ők, olyanok, akik az emberséget, megbocsátást különösen fontosnak tartják papi szolgálatuk során.

Az új kardinálisokkal a bíborosi kollégiumnak már mintegy az egyharmada lesz Ferenc pápa kinevezettje, ami egyben a konzervatívok lassú, de fokozatos kiszorítását is jelenti.

A lépés azt is mutatja, hogy a pápa még kisebb hatalmat akar Róma kezébe adni. Valójában ugyanis csak egyetlen pápaválasztásra jogosult olasz főpap lesz a bíborosi kollégium tagja: Mario Zenari érsek, a polgárháború által sújtott Szíriába akkreditált apostoli nuncius. Ez a kinevezés tehát elsősorban nem Olaszországnak, hanem Szíriának szól, az egyházfő ezzel is jelezni kívánja, mennyire szívén viseli a drámai helyzetbe került régió sorsát.

Jellemző az is, hogy a római Kúria is csak egyetlen új kardinálist mondhat majd magáénak Kevin Farrell, írországi születésű amerikai főpap személyében, aki nemrég tette át székhelyét a dallasi egyházmegyéből a Vatikánba, ahol a családokat érintő ügyekkel foglalkozik. Farrell elsősorban a szigorúbb fegyvertartásért szállt síkra az Egyesült Államokban.

Feltűnő továbbá, hogy Közép-Európa egyetlen új bíborost sem kap. Bár a régió katolikus egyházai és a Vatikán közötti földrajzi távolság nyilván nem változik, más szempontból távolodás figyelhető meg. A pápa aligha vette jó néven, hogy a visegrádi országokban csak félszívvel, vagy úgy sem támogatták őt menekültkérdésben. Sokan mintha még nem ismerték volna fel: ha méla csendben veszik tudomásul, hogy a fennálló hatalom milyen támadásokat intéz a pápa ellen, azzal saját egyházuk tekintélyét teszik kockára. (Emlékezhetünk rá, hányszor emelt szót a falak építése ellen, itthon azonban meg sem hallgatták őt, vagy becsmérelték.)

Érdekes ugyanakkor, mennyire nő az amerikai egyház befolyása a bíborosi kollégiumban. Kardinálissá kreálja a pápa ugyanis Joseph Tobint, Indianapolis érsekét, valamint Blase Cupich chicagói érseket is. Mindhárman olyan főpapok, akik támogatják a pápa intézkedéseit, a családokat érintő nyitását, azt, hogy megkönnyítsék az egyházi esküvőt az elváltak számára. Hármójuk közül talán Cupich a legkonzervatívabb, bár ő is a fegyvertartás szigorítását követelte.

Meglepetésként hatott viszont – jegyezte meg a National Catholic Reporter című amerikai lap –, hogy a bíborossá kreálandó főpapok között nem szerepel José Horacio Gómez, Los Angeles-i érsek neve. Olyan egyházmegyét irányít ugyanis, ahol – a sok latinónak köszönhetően – négymillióra tehető a katolikusok száma, hússzor akkora közösség, mint az indianapolisi. A pápa alighanem úgy véli, Gómez nem azt a lelkipásztori felfogást képviseli, mint ő.

Jellemző, hogy mindegyik három leendő bíboros számára kulcsfontosságú a menekültkérdés, Tobin érsek például bejelentette, hogy segíteni kívánja egyházmegyéjében a szíriai menekültek letelepedését. Tobin rendkívül haladó szellemű főpap, aki egy konferencián reményét fejezte ki, hogy a nőket jobban bevonják az egyház vérkeringésébe, s engedélyezik számára a diakonátust. (A pápa augusztus elején hozott létre vizsgálóbizottságot, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik.) A pápa törekvése egyértelmű: olyan testületté kívánja átalakítani a bíborosi kollégiumot, amely egy esetleges következő pápaválasztáskor már valóban reformtestületként működhetne, s nem állná útját a nagy változásoknak sem.

A pápaválasztó testület
A Bíborosi Kollégium legfontosabb feladata a pápa megválasztása. Erre azonban csak a 80 év alatti kardinálisok jogosultak. A Bíborosi Kollégáim három rendből áll, a diakónusiból, a presbiteriből, és a püspökiből.
Az előbbi kategóriába a 80 év felett bíborossá kreált főpapok, illetve a Kúria tagjai tartoznak. A presbiteri rendbe az egyházmegyéket vezető főpásztorok kerülnek. A püspöki rendbe a pápa a presbiteri rend tagjai közül léptet elő bíborosokat, az éppen megüresedő helyekre.
A bíborosi kollégium vezetője a dékán. Őt a püspök-bíborosok választják ki maguk közül, akárcsak a helyetteseként működő aldékánt. Különösen fontos szerep hárul rá egy pápaválasztásnál, ő vezényli le a konklávét. Ő értesíti a pápa haláláról a többi bíborost, vezeti a bíborosok gyűléseit. Ő közli a gyászhírt a Szentszéknél akkreditált nagykövetekkel és a külföldi államfőkkel, illetve ő a Vatikán ideiglenes „államfője” is.
A dékán joga püspökké szentelni az új pápát, ha megválasztásakor még nem volna az, illetve péteri szolgálata ünnepélyes megkezdésekor ő húzza fel a halászgyűrűt a pápa ujjára. Tisztségét (amiről bármikor lemondhat) megőrzi nyolcvanadik életéve betöltését követően is, de ilyenkor a konklávén már nem tud részt venni. Ez esetben helyét az aldékán veszi át, ha pedig ő is nyolcvan év feletti, akkor a sorban következő püspök-bíboros.
A camerlengo, vagyis kamarás eredetileg a pápai „pénzügyminiszter” volt – emlékeztet a Magyar Kurir. Ő felügyeli az Apostoli Kamarát, azt a hivatalt, amely a Szentszék vagyonát hivatott kezelni a széküresedés idején. Ilyenkor lényegében miniszterelnöki funkciókat lát el, ugyanis a pápa halálakor a Szentszék államtitkára sem láthatja el hivatalát.
A camerlengo állapítja meg hivatalosan a pápa halálát (háromszor keresztnevén szólítva, majd bejelentve: „Vere Papa mortuus est”), összetöri a halászgyűrűt, lepecsételi a pápai magánlakosztályt. Ezt követően ő szervezi a bíborosi kollégium és a Vatikán életét a széküresedés alatt. Ő állapítja meg a bíborosi gyűlések időpontját, szervezi a pápa temetését és magát a konklávét.
Nyolcvanéves korában a camerlengo megbízatása megszűnik, hiszen az Apostoli Kamara is a Kúria egyik hivatala. Utódját a pápa nevezi ki, illetve széküresedés idején a bíborosok testülete választja meg ideiglenes jelleggel, s majd az új pápa erősíti meg.

Trump a klímaváltozás nemzetbiztonsági kockázatait vizsgáltatja

Publikálás dátuma
2019.02.21 12:12
Illusztráció
Pixabay
A Fehér Ház a klímaváltozás nemzetbiztonsági kockázatait vizsgáló bizottságot hoz létre - értesült a The New York Times című lap csütörtökön.
A lap egy február 14-i keltezésű, a Fehér Házban készült feljegyzésre hivatkozva azt írta, hogy Donald Trump elnök munkatársai már elkészítették annak az elnöki rendeletnek a vázlatát, amellyel létrehozzák a klímabizottságot. 
A testület várhatóan 12 tagú lesz és helyet kap benne William Happer, a Fehér Ház fizikus végzettségű tanácsadója, aki köztudomásúan szkeptikus azt illetően, hogy az emberi tevékenység alapvetően befolyásolná a globális felmelegedést. Happerről a The New York Times felidézi, hogy tudományos berkekben megütközést keltett, amikor többször is kifejtette, hogy az üvegházhatással járó széndioxid-kibocsátás nem hogy káros, hanem kifejezetten hasznára válik az emberiségnek. 
A The New York Times információi szerint a Fehér Ház feljegyzése kétségbe vonja azokat a tudományos és védelempolitikai elemzéseket, amelyek szerint a klímaváltozás komoly fenyegetést jelent az amerikai nemzetbiztonságra. Az elemzésekről azt állítja, hogy nem vetették alá ezeket szigorúan független és ellenvéleményeket is számításba vevő ellenőrzéseknek, illetve egyáltalán nem adnak teret az ellentétes álláspontoknak. A kongresszus 2017 végén kétpárti egyetértéssel elfogadott védelmi költségvetési törvényében egyébként a törvényhozók már rögzítették, hogy a klímaváltozás "közvetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára", valamint befolyásolja "a világ azon térségeinek stabilitását is, ahol az Egyesült Államok hadserege jelen van és ahol a jövendő konfliktusok stratégiai következményekkel járnak". 
Ez a törvény - amelyet Donald Trump aláírt - előírta a védelmi minisztériumnak, hogy évente készítsen jelentést a klímaváltozás hatásairól és egyúttal arra bátorította a tárca vezetőit, hogy a leendő katonai missziók tervezésekor számoljanak ezzel a tényezővel is. Az első ilyen jelentést a Pentagon (védelmi minisztérium) januárban hozta nyilvánosságra. Ez a többi között - konkrét példákat is idézve - azt állapította meg, hogy a klímaváltozással járó áradások, szárazság, sivatagosodás és egyre gyakoribb tűzvészek közvetlenül is fenyegetik az amerikai támaszpontokat és berendezéseiket.
Szerző
Frissítve: 2019.02.21 13:11

Csak ígéret maradt az iráni forradalom?

Publikálás dátuma
2019.02.21 11:30
Az iráni helyzet nagymértékben függ az olajbevételek alakulásától, és a szankciók miatt egyre szűkül a piac
Fotó: AFP/ ATTA KENARE
Népességrobbanás, munkanélküliség, korrupció, szankciók: negyven évvel a sah elűzése után a perzsa államnak még mindig jelentős kihívásokkal kell megküzdenie.
Negyven év telt el az iráni iszlám forradalom óta. Múlt héten a perzsa államban százezrek vonultak az utcára, hogy megünnepeljék Mohammed Reza Pahlavi sah hatalmának megdöntését és az Iráni Iszlám Köztársaság megszületését. Ugyanakkor az örömbe ismét rengeteg düh vegyült, mintha megállt volna az idő. A tömegben felbukkantak a „Halál Amerikára, halál Izraelre” táblák, és az ország vezetői ezúttal sem hagyták ki az alkalmat, hogy a Nyugatot, és mindenekelőtt a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat ostorozzák. Haszan Róháni elnök harcias beszédében azt üzente, „ellenségeik soha nem fogják elérni gonosz céljaikat”, és együttes erővel le fogják győzni a gazdasági kihívásokat. Ali Hámenei legfelsőbb vezető pedig terjedelmes nyilatkozatában többek között kizárta a párbeszédet az Egyesült Államokkal, és „álnok, megbízhatatlan államoknak” nevezett több európai országot. Korábban leszögezte, mindaddig nem hagynak fel a „Halál Amerikára” skandálásával, amíg az Egyesült Államok folytatja ellenséges politikáját. Márpedig Washington folytatja. „40 év korrupció. 40 év elnyomás. 40 év terror. Az iráni rezsim teljesítménye 40 évnyi kudarc. A régóta szenvedő iráni nép sokkal szebb jövőt érdemel” - írta Donald Trump amerikai elnök Twitterén. Hasonló üzenetet fogalmazott meg nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is, akiről nemrégiben kiderült, arra utasította a védelmi minisztériumot, dolgozzanak ki forgatókönyveket egy esetleges iráni offenzívára. Közben múlt hétre az amerikaiak Varsóba trombitáltak össze magas szintű konferenciát, hogy életben tartsák az Irán-ellenes retorikát, és nyomást gyakoroljanak európai szövetségeseikre. A sok beszédnél is fontosabbak a tettek: hogy Donald Trump múlt évben kitáncolt az úgynevezett atomalkuból - amely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel -, vagy hogy a szembenálló felek Szíriában, Jemenben kihelyezett háborúkat vívnak. Az ellenségeskedés tehát a régi, de a helyzet azért sokat változott az elmúlt évtizedekben. Hogy mégis mennyit, arra az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) hétfő este rendezett kerekasztal beszélgetésen három magyar iranista kereste a választ. „Hogy forradalom, rendszerváltás történt, az nem kérdés. Legfeljebb az, hogy mennyiben volt iszlám? Hiszen nem csak a mélyen vallásosak lázadtak fel. Egyébként még az ellenzéki diaszpórában is forradalomnak nevezik a történteket, csak elmarad az iszlám jelző” - nyitotta meg az előadást Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Azt a magyar történelemből is többször megtanulhattuk már, hogy ami az egyiknek elnyomó hódítás, a másiknak felszabadítás, ami egyik oldalról forradalom, a másik értelmezésben ellenforradalom. Ennek fényében joggal merült fel a kérdés, vajon hogyan látják az irániak saját maguk a negyven éve történteket. A kutatók szerint leginkább attól függ, kit kérdezünk. „Az iráni társadalom kétharmada 35 év alatti. Nekik nincsenek saját tapasztalataik, legfeljebb családi történetekből, tankönyvekből ismerik a forradalmat” - magyarázta Ablaka Gergely, az ELTE oktatója. „Egy módos teheráni fiatal az elért eredményeket valószínűleg kudarcként éli meg. Egy szegény vidéki viszont sikerként” - mondta, Sárközy Miklós pedig egyetértve hozzátette, a forradalom tízmilliók előtt nyitotta meg a tanulási lehetőséget, a felsőoktatási intézmények száma megtízszereződött. „Negyven éve nagyjából 30 milliós volt, most 80 millió fölötti a népesség. Ráadásul a forradalmat követően azonnal következett egy véres és pusztító háború Irakkal, amely valamilyen módon minden családot érintett” - mutatott rá a további tényezőkre N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa.  Kérdés ugyanakkor, hogy mit ér a diploma, ha nincs munka, a gazdaság gyengélkedik. Iránban tavaly év végi adatok szerint meglehetősen magas, 12 százalékos volt a munkanélküliség, amely leginkább a fiatalok számára jelent problémát. A 2015-ös „atomalkut” követő reményteli évben a Világbank adatai szerint az iráni gazdaság ugyan több mint 13 százalékot növekedett, azaz valósággal kilőtt, 2017-ben az eufóriát követően azonban már 3,7 százalékosra esett vissza a növekedés, az újabb előrejelzések pedig már ismét visszaesést jósolnak. Az iráni gazdaság még mindig nagyban függ az olajtól - Teherán számításai szerint ez adja a bevétel 33 százalékát -, és míg a költségvetés a napi 1-1,5 millió hordó eladott olajjal számolt, az amerikai szankciók bevezetését követően a kitermelés 2,7 millióról pár hónap alatt 1,9 millióra zuhant. Washington nyolc államnak adott „kiskaput”, hogy vásárolhassanak iráni olajat, ám a kivétel májusban lejár, és a hírek szerint nem hosszabbítják majd meg, így könnyen lehet, hogy Teherán további visszaeséssel számolhat. Bedőlni ugyan aligha fognak - mint azt Sárközy Miklós találóan megjegyezte, Irán 40 éve túlélésre van berendezkedve -, ám a helyzet javulására aligha lehet számítani. És nagyon úgy tűnik, hogy nincs kiút. „Nagyon nehéz helyzetben van Irán. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálatai alapján betartják a megállapodásban foglaltakat, és erről teljes a nemzetközi egyetértés. Ám Donald Trump ennek ellenére is felrúgta az alkut. Ezek után mindenképpen rosszul járnak: ha Teherán továbbra is betartja a megállapodást, a fojtogató szankciók akkor is maradnak. Ha megszegi őket, az is visszacsap" - összegezte a helyzetet N. Rózsa Erzsébet. „Nagyon fájdalmasak az amerikai szankciók, különösen mivel főként nem a politikai elitet, hanem a társadalmat sújtják velük. Az amerikaiak arra számítanak, hogy ennek hatására majd az elégedetlen nép az utcára megy, és megdönti a hatalmat. Ám ez nem fog megtörténni - tette hozzá Sárközy Miklós. Ha a helyzet nem is a legfényesebb, abban legalább mindhárom szakértő egyetértett, hogy a háború - akár az Egyesült Államokkal, akár a szunnita arabokkal, akár Izraellel - valószínűtlen. „Kihelyezett háborúk már így is zajlanak, a nyílt összetűzés senkinek sem érdeke. Irán lassan elérte befolyása maximumát, tovább nem nagyon tud terjeszkedni” - vélekedett Ablaka Gergely. „Izraelnek sem háborúra kell készülni, hanem arra, hogy az irániak évekig ott lesznek a határaikon. Irán stratégiája, hogy a konfliktusokat minél messzebbre viszi a határtól, miközben jól használják ki az ellenség belső megosztottságát. Persze ki tudja, a Közel-Keleten gyorsan változnak a dolgok, nincsenek örök házasságok, csak érdekek” - tette hozzá Sárközy Miklós. 
Frissítve: 2019.02.21 11:30