Büntiben az ország

Be kell látni: nem tudtunk felnőni a feladathoz. Meg sem érdemeljük, hogy ilyen kiváló vezetőink legyenek. Nem vagyunk méltók rá. Arra sem voltunk képesek, hogy kellő számban megjelenjünk a Nagy Honvédő Háborúban, jobban mondva a Nagy Honvédő Népszavazáson. Nem csoda, hogy megharagudtak ránk. Büntiben vagyunk, most aztán szétcsapnak köztünk.

Pedig amikor még jókedvükben voltak, milyen szép alaptörvény-módosítást készítettek elő nekünk ajándékba. Nem árulták el előre, mi lesz benne. Meglepi. Igaz, így is megkapjuk, de büntetésül. Úgysem érjük fel ésszel, mi az ördögöt jelenthet benne „a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk”, amelynek védelmére az Alaptörvény mindenkit kötelezni fog. Tőlem nem is kell félteni, esküszöm, egy ujjal sem nyúlnék hozzá, nem keresem én a bajt. Persze könnyen lehet, hogy most, az érvénytelenség szégyene után már nem is vagyunk önazonosak. Vagy nem gyökerezve, ami még rosszabb.

Kár, hogy nem szóltak előre, mert akkor biztosan tódultunk volna szavazni. Direkt jó, ha gyökérnek néznek, persze alkotmányosnak. De ki hitte volna, hogy magunktól még ennyi eszünk sincs? A kormányfő kedvenc elemzője megírta, hogy a kudarc „a Kádár-korból velünk maradt tömeges politikai tudatlansággal, kispolgári-alattvalói léttudattal” magyarázható. Az ugyan kicsit homályos, miért éppen azoknak a léttudata alattvalói, akik nem vetették magukat alá a főnöki elvárásnak, de a lényeg, hogy Kádár a hibás. Már nem is Gyurcsány, ez is mutatja, mekkora a baj.

Jogos a bünti. Az egész osztály bent marad tanítás után, és százszor leírja: „Nem”. Ha már a szavazólapon nem voltunk képesek beikszelni. Nincs többet össze-vissza firkálgatás, vicces plakátok, mémek rajzolgatása. Készül az új törvény: plakáthely sem lesz, ha nyavalyogtunk a kék plakáterdő miatt, most megkaptuk. Egy cetlit se ragaszthatunk ki sehová, hiába hirdetnénk lakást vagy nyelvórát. Ha csak nem nyerünk koncessziót, és nem írunk a gyerek legvastagabb filctollával 2 négyzetméteres óriáscetlit, mert eztán egy hirdetés csak 2 és 9 négyzetméter közötti méretben kerülhet ki. Saját házunk falára sem tehetünk ki semmit, ha az ingatlan „a közterületről látható”. A pincébe talán igen, hacsak nem látni be az ablakon a közterületről. A törvényjavaslat szerint minden reklámcégtől elveszik az eddigi plakáthelyeit, és majd a zömmel fideszes önkormányzatok újraosztják a megbízhatóknak. A trafiknál már bevált. A cél a „tiszta városkép”, nem ám az ellenzék plakátolásának korlátozása, vagy Simicska hirdetési cégének tönkretétele. Ugyan!

És büntiben nincs többet olvasgatás a pad alatt, büdös kölkek, figyeljetek a tanító bácsira! Ha valaki mindenáron olvasni akar, ott vannak a kötelező olvasmányok. A pornó meg a horror megrontja a gyermeki elmét, el kell zárni előlünk. A Népszabadság pedig tiszta politikai pornográfia, csupa disznóság volt benne, meg rémtörténetek főbankárról, propagandaminiszterről. Még az kéne, hogy a paplan alatt olvasgassuk. Népszavazás nem kellett, Népszabadság meg igen? Még mit nem!

Az újságírókat is móresre kell tanítani. Van, aki ért a szóból: a kígyó Népszabadságot eddig keblén melengető tulajdonos, a Mediaworks értett belőle. Rátaposott a kígyóra. 13 vidéki napilapja tanult belőle, többségük nem kommentálta az eseményt. Vajna TV2-jében 10 napja ki sem igen ejtik a „helikopter” szót, amit a Kossuth téri tüntetésen sok ezer ember skandált. Úgy látszik, nem a TV2-t nézik.

Pedig nem olyan nehéz rendesen viselkedni. A Kétfarkú Kutya bemutatta, milyen lehetne a kívánalmaknak megfelelő új Népszabadság. A fő hírek: „Megeszik a migránsok a Bibliát a bicskei menekülttáborban.” „Luxusellenzék! Repülővel utaztak ellenzéki képviselők Washingtonba!” És persze helyreigazítás: „Nem volt valódi a helikopter. Rogán szekérrel ment az esküvőre.”

De amíg rendhez nem szokunk, a szünetben sem csoportosulhatunk a folyosón, nem sutyoroghatunk egymással. Még rossz befolyás alá kerülünk. Németh Szilárd, a szigorú pedellus, nemzetbiztonsági vizsgálattal fenyegeti a civil csoportokban susmorgókat.

Kell a szigor, meg néhány pofon, persze csakis makarenkói. A népszavazás megmutatta: a kormánytábor még megvan, elég egy parlamenti győzelemhez, de többet nem tudnak még a migráns-mumusozással sem megnyerni. Aki nem elcsábítható, annak minek udvarolni! Így aztán vége a konszolidációs ígéreteknek, a farkas leveheti a nagymama főkötőjét. Mostantól bátran vicsoroghat, kimutathatja a foga fehérjét. Akik a táboron kívül vannak, akik a jelek szerint úgysem téveszthetők meg, azokat végre fel lehet falni, szőröstül-bőröstül-sajtóstul-plakátostul-civil szervezetestül. Nekik bünti. Akik pedig nem kórincáltak el a nyájtól, azokra jobban kell vigyázni: elzárni őket a rossz hatásoktól, zavaró sajtóhírektől. Rogán is milyen jól kimagyarázta magát: az asszony volt a hibás! Mindig az asszony a hibás. Vagy a gyerek. Vagy a kutya.

Előbb-utóbb kiderül: régi ismerősünk, a vak komondor akart helikopterezni. Aztán meg letagadta. Kollégája: a sánta kutya nem világosította fel, hogy hamar utolérik. Bár úgyis mindegy. Büntiben vagyunk, csendben kell maradnunk.