Reich és Penderecki: élő klasszikusok

Publikálás dátuma
2016.10.15. 07:45
Pendereczki személyesen vezényli koncertjét Steve Reich egyik nagymamája magyar FOTÓ: BEETHOVEN ASSOCIATION FOTÓ: TIM MOROZZO
A modern zene két emblematikus, szélesebb közönség által is jól ismert személyisége, az amerikai Steve Reich és a lengyel Krzysztof Penderecki előtt tiszteleg a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. A vasárnap esti Reich-koncerten, a Zeneakadémián premierként hangzik el a New York-i utcazajokból komponált City Life. Penderecki – szokás szerint – személyesen dirigálja műveit, s jövő kedden, a BMC Könyvtárban műhelybeszélgetésen is részt vesz.

Az idén nyolcvanéves Steve Reich egyik nagymamája magyar volt, s bár a zeneszerző már nem beszéli nyelvünket, még mindig érez egyfajta vonzódást a magyar kultúra iránt. Bartók Béla egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára címét például tökéletes kiejtéssel megtanulta. A magyar zenészekkel való kapcsolata 1976-ban kezdődött, amikor Olaszországban megismerkedett az Új Zenei Stúdió egyik vezéregyéniségével, Jeney Zoltánnal, aki meghívta Budapestre előadást tartani. Az 1980-as évek közepén is az Új Zenei Stúdió, illetve az akkori fiatalokat tömörítő 180-as Csoport meghívására tért vissza. „Három-négy nap alatt rájöttem, hogy nagyon sok olyan kreatív és tehetséges muzsikus él Magyarországon, aki a vasfüggöny mögött is képes lépést tartani a világgal. Szemző Tibort a feleségem csak őrült magyarként emlegette, de mindig meghatott, hogy milyen átéléssel, lírai érzékenységgel közelít a darabjaimhoz” – emlékezett vissza Reich abban a hosszabb interjúban, amit még a 2003-as Budapesti Őszi Fesztiválon készítettem vele.

Steve Reich egyik nagymamája magyar FOTÓ: BEETHOVEN ASSOCIATION

Steve Reich egyik nagymamája magyar FOTÓ: BEETHOVEN ASSOCIATION

Az elmúlt évtizedekben a legszorosabb munkakapcsolata az Amadinda Ütőegyüttessel és az ÚMZE Kamaraegyüttessel, illetve ezek vezetőjével, Rácz Zoltánnal alakult ki. Az október 16-i, vasárnap esti zeneakadémiai Reich-estnek is ők lesznek a főszereplői, de mellettük Mali Emese zongoraművész, valamint Kelemen Barnabás kvartettje is színpadra lép. A hangverseny különlegessége két magyarországi bemutató. A City Life című darab Reich szeretett városának, New York-nak legkülönbözőbb zajaiból és zörejeiből táplálkozik – autódudától a metróajtó záródásáig, hajókürttől a légkalapácsig. A másik premier pedig egy olyan darab (Radio Rewrite), amit a világkarriert befutott angol alternatív rockbanda, a Radiohead két dala ihletett. Ez is erősíti Reich teóriáját, miszerint „a kortárszene és a népszerűség nem egymást kizáró fogalmak. Igenis lehet modern, sőt progresszív zenei eszközökkel ugyanolyan tömeghatást elérni, mint a kommersz popkultúrával. Az én darabjaim némelyikében is van egy olyan állandó, kérlelhetetlenül lüktető ritmika, aminek hatása alól nehezen tudja kivonni magát a hallgató.”

A 83 esztendős Krzysztof Penderecki mindmáig rendkívül termékeny szerző és aktív karmester. A CAFe Budapest meghívását is úgy fogadta el, hogy mindkét szerzői estjén maga vezényli darabjait. Az elsőn (Müpa, október 12.) monumentális oratóriuma, az 1997-ben befejezett Jeruzsálem hét kapuja hangzott el – énekes szólisták, valamint a Magyar Rádió zenei együttesei és a Nemzeti Énekkar részvételével. A második hangverseny egy nappal a Reich-köszöntő után, október 17-én lesz a Zeneakadémián, a Concerto Budapest közreműködésével. Az ugyancsak magyarországi bemutatóként elhangzó Trombitaverseny szólóját az a Boldoczki Gábor – világszerte koncertező trombitaművész, a Zeneakadémia tanára – játssza, akinek nevéhez a világpremier (Saarbrücken, 2015. május 3.) is fűződik. A zenebarátok számára izgalmasnak ígérkezik a Vendégünk Krzysztof Penderecki 3.3 című est is, amit október 18-án, kedden rendeznek a Budapest Music Center (BMC) ferencvárosi épületében, a könyvtárban. A komponista műhelybeszélgetésen vesz részt, kérdésekre válaszol, miközben levetítenek egy alkotói módszeréről szóló portréfilmet, kamaradarabjai pedig élőben csendülnek fel – Kokas Katalin (hegedű), Bársony Péter (brácsa), Rohmann Ditta (cselló) és Bartek Zsolt (klarinét) előadásában.

Penderecki hat évtizedet átfogó, töretlenül sikeresnek mondható alkotói karrierjében az az igazán érdekes, hogy fiatalon szembefordult mestereivel és a 20. század lassan klasszicizálódó alkotóit (Schönberg, Stravinsky, Bartók) is megtagadta. Aztán ahogy idősödött, szép fokozatosan visszatalált a tradíciókhoz: dallamos és harmonikus zenét kezdett írni, szinte a posztromantikáig ment vissza. Amikor erről beszélgettem vele, éles stílusváltását azzal indokolta, hogy fiatalon még őszintén hitt a sokszor öncélú avantgárdban, de később teljesen kiábrándult belőle. „Bizonyos szakmai körökben kétségkívül nagy sikereket értem el, s nemzetközi szinten is megismerték a nevemet, miközben a klasszikus zenét kedvelő, hangversenylátogató közönség jelentős része megrémült a műveim hallatán. Egyre többször úgy éreztem, nagy sebességgel rohanok előre egy zsákutcában, amelynek a végén nincs más, mint egy kemény betonfal, amibe bele fogok ütközni. Néhányan ugyan dicsérnek közben, hogy milyen gyors vagyok és milyen dinamikus a mozgásom, de a végeredmény mégiscsak siralmas lesz. A hetvenes évek elejére megérett bennem az elhatározás, hogy változtatni kell, de ez természetesen nem ment egyik pillanatról a másikra. Az elmúlt évtizedekben mindenesetre sikerült elérni, hogy a darabjaim bekerültek a normális hangversenyéletbe, s nem csak a kortárszenei fesztiválokon részt vevő zárt kaszt fogadja őket elismeréssel. Világszerte játsszák a műveimet, a közönség is megbarátkozott velük – mi más célja lehet egy zeneszerzőnek?”, nyilatkozta.

Bukhat az örökös túlélő

Publikálás dátuma
2016.10.15. 07:32
Djukanovic Károly herceggel, a brit trónörökössel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/STILLWELL
Vasárnap rendezik meg a montenegrói választást, amelyen akár meglepetés is születhet, s negyed század után leválthatják a hatalomból Milo Djukanovic kormányfőt. Az ország megosztott, az ellenzék szétforgácsolt és gyenge, de a tömegeknek elegük van a hatalmi korrupcióból.

Népszavazással ér fel a vasárnapi montenegrói választás. A helyiek valójában arról döntenek, az ország régi atyjával, Milo Djkanoviccsal, vagy nélküle képzelik-e el az ország jövőjét. Ő a legrégebb óta hatalmon lévő vezető Európában. Egy ideig miniszterelnöki tisztségét feladva elnök volt, de akkor is ő határozta meg a balkáni állam belpolitikáját. A világban csak kevesen előzik meg az „uralkodás” időtartama tekintetében, köztük a zimbabwei Robert Mugabe, az iráni vallási vezető, Ali Hamenei, illetve a kambodzsai Hun Szen, viszont maga mögé utasítja Alekszander Lukasenkót, Vlagyimir Putyint és Recep Tayyio Erdogan török elnököt is.

Djukanovic mindig úgy változtatta ideológiáját, ahogyan az politikai továbbéléséhez szükséges volt. Bár azzal vádolták, hogy maffiavezér, aki hazája cigarettacsempészetét irányítja, e vádak alól is sikerült tisztáznia magát. Na nem annyira meggyőzően, de mivel Podgorica a Nyugat balkáni szövetségesévé vált, ezért a felelős európai vezetők közül senki sem akarta a vádlottak padjára ültetni. „A Djukanovic-féle modell az állami tulajdon féktelen eladását jelenti olyanok által, akik kapcsolatban állnak a szervezett bűnözéssel” – vélekedett a Dan ellenzéki lap újságírója, Marko Vesevic. A brit The Independent szerint Djukanovic a világ egyik leggazdagabb politikusa, aki meglehetősen gyanús körülmények között jutott vagyonhoz.

A miniszterelnök lelkes fiatal kommunistaként kezdte pályáját, nacionalistaként folytatta, aztán ő állt a montenegrói függetlenségi mozgalom élére, manapság pedig hazája európai uniós és NATO-csatlakozásának szószólója. Az észak-atlanti szövetséghez való integrációhoz sokkal közelebb áll az ország: Podgorica májusban írta alá a csatlakozási szerződést, s 2017 végére válhat teljes jogú taggá.

Djukanovc a kampányt is erre hegyezte ki. Állítása szerint politikai ellenfelei meg akarják akadályozni az EU-s és a NATO-csatlakozást, mint a Reutersnek elmondta, ezért jelentős összegeket kapnak Oroszországtól, hiszen hazája integrációs törekvéseinek legnagyobb ellenfele a Kreml.

Djukanovic politikája is a megosztásra épül. Mindig kell egy ellenséget találni, s ez ezúttal Oroszország. Kettészakadt a helyi társadalom, tavaly ősszel tüntetéshullám tört ki, amely mögött a vezetés „idegen hatalmakat” vélt felfedezni. S bár tény, hogy a Szerbiához húzó ellenzék erőteljesen oroszbarát, akkor nemcsak ellenzéki politikusok, hanem sorsukkal elégedetlen emberek is az utcára vonultak. A megmozdulásokat kemény kézzel verték le, azóta viszonylagos nyugalom van, de ez inkább csak vihar előtti csend.

A választás vízválasztó lehet az igen ingatag montenegrói demokrácia számára. Ha a kormánypárt nyer, utcára vonulhat az ellenzék, amennyiben utóbbi arat diadalt, a kormány nem biztos, hogy belenyugszik. Az ellenzék negyed század óta nem volt képes nyerni. Djukanovic pártja rendre meggyőző fölénnyel nyerte meg a helyi választásokat. Most azonban akár meglepetés is elképzelhető. Nem az ellenzék rokonszenves a tömegek számára, hanem elegük van a mérhetetlen korrupcióból, a feketegazdaság virágzásából.

Csakhogy az ellenzék nagyon szétforgácsolódott. A kis, 620 ezres országban ugyanis összesen 17 választási listán 34 párt indul. Ez a széles paletta Djukanovic esélyeit erősíti. Megbízható felmérések nincsenek, feltételezések szerint azonban a Demokratikus Front (DF) lesz a legerősebb ellenzéki párt a voksok 15 százalékával. Ez a párt szervezte a tavalyi megmozdulásokat.

Szerző

Bukhat az örökös túlélő

Publikálás dátuma
2016.10.15. 07:32
Djukanovic Károly herceggel, a brit trónörökössel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/STILLWELL
Vasárnap rendezik meg a montenegrói választást, amelyen akár meglepetés is születhet, s negyed század után leválthatják a hatalomból Milo Djukanovic kormányfőt. Az ország megosztott, az ellenzék szétforgácsolt és gyenge, de a tömegeknek elegük van a hatalmi korrupcióból.

Népszavazással ér fel a vasárnapi montenegrói választás. A helyiek valójában arról döntenek, az ország régi atyjával, Milo Djkanoviccsal, vagy nélküle képzelik-e el az ország jövőjét. Ő a legrégebb óta hatalmon lévő vezető Európában. Egy ideig miniszterelnöki tisztségét feladva elnök volt, de akkor is ő határozta meg a balkáni állam belpolitikáját. A világban csak kevesen előzik meg az „uralkodás” időtartama tekintetében, köztük a zimbabwei Robert Mugabe, az iráni vallási vezető, Ali Hamenei, illetve a kambodzsai Hun Szen, viszont maga mögé utasítja Alekszander Lukasenkót, Vlagyimir Putyint és Recep Tayyio Erdogan török elnököt is.

Djukanovic mindig úgy változtatta ideológiáját, ahogyan az politikai továbbéléséhez szükséges volt. Bár azzal vádolták, hogy maffiavezér, aki hazája cigarettacsempészetét irányítja, e vádak alól is sikerült tisztáznia magát. Na nem annyira meggyőzően, de mivel Podgorica a Nyugat balkáni szövetségesévé vált, ezért a felelős európai vezetők közül senki sem akarta a vádlottak padjára ültetni. „A Djukanovic-féle modell az állami tulajdon féktelen eladását jelenti olyanok által, akik kapcsolatban állnak a szervezett bűnözéssel” – vélekedett a Dan ellenzéki lap újságírója, Marko Vesevic. A brit The Independent szerint Djukanovic a világ egyik leggazdagabb politikusa, aki meglehetősen gyanús körülmények között jutott vagyonhoz.

A miniszterelnök lelkes fiatal kommunistaként kezdte pályáját, nacionalistaként folytatta, aztán ő állt a montenegrói függetlenségi mozgalom élére, manapság pedig hazája európai uniós és NATO-csatlakozásának szószólója. Az észak-atlanti szövetséghez való integrációhoz sokkal közelebb áll az ország: Podgorica májusban írta alá a csatlakozási szerződést, s 2017 végére válhat teljes jogú taggá.

Djukanovc a kampányt is erre hegyezte ki. Állítása szerint politikai ellenfelei meg akarják akadályozni az EU-s és a NATO-csatlakozást, mint a Reutersnek elmondta, ezért jelentős összegeket kapnak Oroszországtól, hiszen hazája integrációs törekvéseinek legnagyobb ellenfele a Kreml.

Djukanovic politikája is a megosztásra épül. Mindig kell egy ellenséget találni, s ez ezúttal Oroszország. Kettészakadt a helyi társadalom, tavaly ősszel tüntetéshullám tört ki, amely mögött a vezetés „idegen hatalmakat” vélt felfedezni. S bár tény, hogy a Szerbiához húzó ellenzék erőteljesen oroszbarát, akkor nemcsak ellenzéki politikusok, hanem sorsukkal elégedetlen emberek is az utcára vonultak. A megmozdulásokat kemény kézzel verték le, azóta viszonylagos nyugalom van, de ez inkább csak vihar előtti csend.

A választás vízválasztó lehet az igen ingatag montenegrói demokrácia számára. Ha a kormánypárt nyer, utcára vonulhat az ellenzék, amennyiben utóbbi arat diadalt, a kormány nem biztos, hogy belenyugszik. Az ellenzék negyed század óta nem volt képes nyerni. Djukanovic pártja rendre meggyőző fölénnyel nyerte meg a helyi választásokat. Most azonban akár meglepetés is elképzelhető. Nem az ellenzék rokonszenves a tömegek számára, hanem elegük van a mérhetetlen korrupcióból, a feketegazdaság virágzásából.

Csakhogy az ellenzék nagyon szétforgácsolódott. A kis, 620 ezres országban ugyanis összesen 17 választási listán 34 párt indul. Ez a széles paletta Djukanovic esélyeit erősíti. Megbízható felmérések nincsenek, feltételezések szerint azonban a Demokratikus Front (DF) lesz a legerősebb ellenzéki párt a voksok 15 százalékával. Ez a párt szervezte a tavalyi megmozdulásokat.

Szerző