Ujhelyi: Brüsszel megint cáfolja Orbánt

A magyar kormányfő kétségkívül egy alternatív valóságban él, ahol mindig neki van igaza, ahol minden az ő megérzései szerint történik, ahol kényelmes kérdésekre kell csak válaszolni, ahol senki nem mond neki ellent. Vagy, aki mégis, azt ellehetetlenítik, bezárják, államosítják, eltapossák. A gátlástalan és rettegő nyaloncok glóriaszerű védőbástyája számos politikai vezető tisztánlátását korlátozta már, garantálva ezzel nem feltétlenül gyors, de biztos és annál fájdalmasabb bukásukat. Legalább ebből tanulhatna- írja szerkesztőségünkbe is eljuttatott üzenetében Ujhelyi István, az MSZP alelnöke, EP-képviselő. 

Orbánnak az Európai Unióval is valójában ez a legnagyobb baja. Hogy ebben a közösségben vannak eltérő vélemények, vannak kompromisszumkényszerek, hogy figyelembe kell venni mások érdekeit is, hogy helyenként erős és karcos kritika hangzik el a másikkal szemben, de végül mindig van közös megoldás. Mert arra törekszünk. Az EU bonyolult, az átlagszemlélő számára átláthatatlan döntési mechanizmusa több lépcsőre és a közös kompromisszum keresésére épül. Nem tökéletes, van is mit javítani rajta, de alapjaiban jól működik és - ne felejtsük - az egyik garanciája az európai nemzetek békés és szolidáris együttélésének.

Orbán egyik legutóbbi beszédében úgy vélte, hogy hiba volt megnövelni az Európai Parlament szerepét, az Európai Bizottság pedig túlzott politikai szerepet vállal, helyette a miniszterelnököket tömörítő Európai Tanácsnak kellene nagyobb jogkört adni. Legyen világos: a nemzeti együttműködés atyja és a polgárok hangjának Nagy Meghallgatója épp azt szorgalmazza, hogy a polgárok által közvetlenül megválasztott képviselők legyenek pusztán kirakati bábuk, az uniós kormánynak megfelelő Bizottság (amelybe épp korábbi első számú helyettesét delegálta) pedig szorítkozzon a papírmunkára, majd a kormányfők (vagyis Ő) a zárt ajtók mögött eldöntik, hogy merre tovább Európa. Orbán egy ilyen Uniót szeretne: ahol átláthatatlanul, sötét alkuk mentén dőlnek el ügyek; leginkább úgy, ahogy azt a magyar szotyidemokráciában csinálja. Vagy mint egy bahreini hosszú hétvégén, ahol a saját lábon álló rokonok spontán szoktak beszélgetni a gyöngyhalászatról.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke írásbeli kérdésemre válaszul a napokban egyértelművé tette: nem értenek egyet a magyar kormányfővel abban, hogy az Európai Parlament jogköreit vissza kellene nyesni. (Halkan jegyzem meg, az EP jogosítványainak megerősítését a Fidesz épp úgy ünnepelte annak idején.) Ami pedig a Bizottság "hatásköri túllépéseit" illeti, Timmermans ismét csak egyértelműen fogalmazott: "a Bizottság azon hatáskörök keretén belül jár el, melyeket a tagállamok ruháztak rá a Szerződések útján, és amelyeket minden tagállam megerősített saját demokratikus eljárásának megfelelően." Világos beszéd. Tagjai lettünk egy klubnak, szabályait pedig magunk vállaltuk. Orbán - olyan hasonlattal élve, amit ő is megért - most épp úgy akar focizni, hogy neki nem fújják be, ha kézzel ér a labdához, neki szabad lesről támadnia, bárkit retorzió nélkül felrúghat és a saját kapujába rúgott öngól is "politikailag érvényes" találatnak számít. Csak azzal nem számol, hogy aki így játszik, a végén kiállítják. Magyarország pedig nem érdemli meg, hogy egy ilyen nemtelen rezsim miatt kikerüljön az európai ligából.

Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száztizenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő

Szerző

Zsolnay-ügy: megfizetnek a kisemberek, a fideszes polgármester hárít

Publikálás dátuma
2019.03.20 06:00

Fotó: MTI/ Kálmándy Ferenc
Végrehajtás fenyegeti azokat, akiket a fideszes városvezetés átcsalt a porcelángyár ellencégébe. Páva Zsolt saját felelősségéről hallgat.
– Nem a mi hibánk! Nem a mi hibánk! – ezt ismételgeti az a pécsi asszony, aki 2016-ban húszévnyi munkaviszony után Pécs kormánypárti irányítóinak biztatására lépett át a Zsolnay Porcelánmanufaktúrából a Ledina Kft.-be. A korábban porcelánfestőként dolgozó asszony már távozott a Ledinától is, mert ott alig volt munka, s jelenleg szalag mellett dolgozik. A bíróság 205 ezer forint kártérítésre ítélte, s már bármikor követelhetik tőle ezt a pénzt. Férjével két gyermekről gondoskodnak, egyikük fizetése sem éri a 200 ezer forintot, a családnak mozgósítható vagyona nincs. Az asszony így fakad ki:
– Lehet, hogy buták voltunk, amikor kiléptünk a Zsolnaytól, de akkor se a mi hibánk! Fizessenek azok, akik hitegettek minket! A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. einstandjának kísérletéről többször írtunk. 2016-ban egy, a kormánnyal jó kapcsolatban lévő gazdasági kör szerette volna megszerezni a gyárat. Az 1853-ban alapított cég évek óta veszteségesen gazdálkodott, ám az üzemet vonzóvá tette, hogy Magyarországon több tucatnyi középületet borít Zsolnay kerámia, s ezek – uniós támogatásból – finanszírozott, műemléki felújítása révén a részvénytársaság a következő évtizedben akár 20-25 milliárdos, versenytárs nélküli megrendeléshez juthat, és ettől nyereségessé válhat. A Zsolnay megszerzéséért többfrontos támadás indult, ennek egyik eleme az volt, hogy a manufaktúra dolgozóinak 80 százalékát, 118 dolgozót átcsaltak a fideszes irányítású pécsi önkormányzat cégébe, a Ledina Kft.-be. A cél az volt, hogy a Zsolnayt felszámolásba sodorják, s a gyár tevékenységét a Ledina átvegye. A Zsolnay tulajdonosa, a svájci Bachar Najari azonban rendezte a zrt. adósságát, és a manufaktúra – meggyengülve, de – túlélte a támadást. A város által eladott Ledina viszont nem boldogult. A kft. termékei nem találtak piacra, a cég több százmilliós adósságot halmozott fel, s jelenleg végelszámolás folyik ellene. A Ledina dolgozóinak gondját fokozza, hogy a Kúria múlt heti ítélete kimondta: azonnali kilépésük a Zsolnaytól jogtalan volt, ezért a távozók 150-250 ezer forintos kártérítést kell fizessenek. Amikor a dolgozók elhagyták a Zsolnayt, felmondásukat a városháza által megbízott jogászok szervezték meg – mindez és Pécs irányítóinak ígéretei azt sugallták, hogy a város átvállalja a kilépés terheit. Miután Pécs eladta a Ledinát, a kft. egymást váltogató tulajdonosai azt mondták, perveszteség esetén nem a dolgozóknak kell majd fizetniük. Ám most nincs, aki fizetni akarna helyettük. Pedig többségüknek a fizetése alacsony. A végrehajtás – várhatóan - 2-3 héten belül elkezdődik. A lapunknak név nélkül nyilatkozó pervesztesek és az ő sorsukat átérző pécsiek véleménye ugyanaz, mint a cikk elején megszólaló asszonyé. Mindezek okán írásban megkérdeztük Páva Zsoltot, Pécs fideszes polgármesterét, hogy a város tudja-e enyhíteni a pervesztesek terheit? Pécs első embere azt válaszolta, hogy ez nem lehetséges, hisz a város a Ledinát 2016 őszén eladta. Páva – mint válaszából kiderül - abban bízik, hogy a Ledina tulajdonosai kifizetik a pervesztesek helyett a kártérítést. Felvetettük: sokak szerint azoknak kellene magukra vállalni a kártérítést, akik kitervelték a Zsolnay einstandját és – Pávával együtt - belevitték a dolgozókat a jogtalan indokú távozásba. Erre a kérdésre Páva Zsolt nem válaszolt. Amúgy az a vállalkozói csoport, amelyik kiszemelte magának a Zsolnayt, könnyedén fizethetne a dolgozók helyett, hisz az ő cégeik a sokmilliárdos állami beruházások közbeszerzéseinek állandó nyertesei, nekik a Kúria által kirótt 25 milliós kártérítés nem tétel. A Zsolnay dolgában jártas pécsiek úgy vélik, alighanem ők sietnek majd a pervesztes dolgozók segítségére.
Témák
Pécs
Frissítve: 2019.03.20 06:00

Évi egymillió forinttal is megrövidíthetik a tanárokat - töltik a sztrájkalapot

Publikálás dátuma
2019.03.20 00:00

Fotó: Vajda József
Utoljára 25 ezer pedagógus szüntette be a munkát, most ezt a tömeget szeretnék megtöbbszörözni.
– Sajnos mi nem tudjuk megerősíteni, hogy hatalmas siker lenne a pedagógus életpálya-modell, mint ahogy azt nemrég Rétvári Bence államtitkár közölte. A valóságban nagyon komoly gondok vannak – nyilatkozta lapunknak a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Szabó Zsuzsa szerint az egyik legnagyobb probléma az óraszámok kérdése: a 22-26 órás felosztásban ugyanannyit keres az a tanár, aki heti 26 óra tanórát tart meg, mint aki 22-t. Azzal pedig, hogy a bérek vetítési alapját nem a mindenkori minimálbér teszi ki, jelentős összegeket vonnak el a pedagógusoktól. – Ennek tudatosítására létrehoztunk egy „bérnyomásmérőt”, amelyből kiderült például, hogy egy 31 éve a pályán lévő mesterpedagógus havonta bruttó 100 ezer forinttal kap kevesebbet annál, mintha a jelenlegi minimálbérhez lenne kötve a fizetése. Ez évente 1 millió 200 ezer forintos kiesést jelent számára. De egy pályakezdő is bruttó 50 ezerrel keres kevesebbet, pedig az ő támogatásuk, pályán tartásuk életbevágó lenne – fogalmazott az elnök. A Magyar Nemzet nemrég kormányzati forrásokra hivatkozva arról írt, jövőre 30 százalékos béremelésre számíthatnak a pedagógusok. Szabó Zsuzsa emlékeztetett: ez volt a PSZ álláspontja is a Köznevelési Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésein. Viszont a szakszervezet azt is kikötötte, hogy a 30 százalékos emelés csupán az első lépés lehet, azt további bérfelzárkóztatásnak kell követnie annak érdekében, hogy legalább a kormányzati ciklus végéig elérje a tanárbérek vetítési alapja a minimálbér összegét. Erre a tanács következő, március 26-i ülésén várnak garanciákat. – Szeretnénk, ha megszűnne az időhúzás és érdemben is előrébb jutnánk. Az üléseken gyakran csak azt ismételgetjük, ami előzőleg már elhangzott. Ennek véget kell vetni. Ha március 26-án nem jutunk dűlőre, el kell döntenünk, mit lép a PSZ – mondta az elnök. Az egyik út a sztrájk, amelynek az előkészületei is megkezdődtek. A PSZ Országos Vezetősége nemrég arról döntött: 50 millió forintos sztrájkalap létrehozását javasolja a kongresszusnak; ebből támogatnák azokat a pedagógusokat, akik a sztrájk idejére nem kapnak bért. Elkezdték felmérni a sztrájkhajlandóságot is. Ebben a tekintetben nagy a szórás: vannak iskolák, ahol a tantestület szinte 100 százaléka sztrájkolna, máshol alig érzékelhető a sztrájkkészség. – Ez az eredményektől függően változhat, de abban biztos vagyok, tudjuk mozgósítani a kollégákat, ha szükség lesz rá – vélekedett Szabó Zsuzsa. Felidézte: a 2016-os sztrájkban mintegy 25 ezren vettek részt. Ha belevágnak egy hasonló akcióba, ezt szeretnék megtöbbszörözni. De egyelőre a PSZ bízik a tárgyalások sikerében.
Témák
Oktatás
Frissítve: 2019.03.20 00:00