Könyvét elsősorban azoknak a zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek.
Matisz így vall erről: „ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit – pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva. Megszállottak, mániások is lehetnek, de legfőképpen fiatalok. Ugyanis ők, ha komolyan gondolják, hogy a zene fontos, hogy ez lételem, s mint olyanhoz csak teljes nyitottsággal, ám felelősen érdemes viszonyulni, tele vannak kérdésekkel.”
A kötet szerzője, Matisz László aktív muzsikusként – szaxofonosként és fuvolistaként – elsősorban a jazz és az etnojazz világában vált ismertté. Többek között Szabados György és Pleszkán Frigyes zenekaraiban is megfordult. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett.
Évekig szervezte a Sziget Fesztivál jazzprogramjait; hosszabb időn át a Fonó Budai Zeneházban dolgozott, illetve a Gramofon jazzrovatának szerkesztője volt. Régóta foglalkozik jazzesztétikával, s több év elmélyült munkájával hozta létre A hangok vonzása és taszítása című könyvet.
Az első fejezet – Zenei viszonyok címmel – olyan fogalmakat jár körül, mint pl. a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektívitás fogalma a kreatív zenében. A második rész – zenei perspektívák címmel – az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be.
Matisz itt elsősorban jazzel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének és például a rock and rollnak is. Különösen értékes forrás a harmadik fejezet (Behangolva – Beszélgetések az improvizációról), amelyben harminckét interjúrészlet kapott helyet. A kötet ajánlását Ittzés Tamás hegedűművész, egyetemi docens, a Bohém Ragtime Jazzband vezetője írta.